Gondolatok, avagy végleg vége mindennek?

Sziasztok! Amint azt már a címből is leszűrhettétek, ez most nem új fejezet lesz. Sőt. Nézzétek Drágáim..Vagyis, tudjátok mit? Kezdek mindent az elejéről. Tegnap este elég jó hangulatomban voltam, telefonáltam a barátnőmmel, és sokat nevettünk, és elég boldogan léptem be a szobámba. Elszedtem a zsebemből a telefonomat, és gondoltam, felnézek a blogra - új kommentek gyanánt. Nos, kaptam is. Igazából egy elég megrendítő kis szöveget hagyott maga után a kedves névtelen. Aki tényleg kedves volt. Az elején legalábbis.
Idézem:

Kedves Jane!
Én régebben ezt a blogod imádtam.. Imádtam ahogy írtál, te voltál a példaképem! Nem túlzok. Rengeteg üzenetet küldtem neked amiben csodállak, és mikor egyszer válaszoltál örömömben ugráltam:'D De azóta valami változott.. Talán a név változtatás? Nem. Már nem úgy írsz, mint rég. És ezt nem sértésből mondom. Most már nem olyan jó olvasni a blogod. De tényleg ne sértődj meg ezen.  Ez a blog nekem örök kedvencem marad, ez volt a legelső blog, amit olvastam, és neked köszönhetően lettem én is blogger. Persze tudom, hogy nehéz olyan blogot írni ami minden fejezetben izgalmas, és nincs benne semmi sablon sztori, szinte ilyet írni lehetetlen. Nekem is ott van a suli és még sok más, ezért nem is hibáztatlak, amiért késve hozol részeket, meg ilyenek.. (én három hete nem raktam fel új részt a blogomra btw..)
De egy fontos kérdés.. HOL LEHET CSERÉT KÉRNI?
Csak mert már régóta keresem a chatet vagy valami, de ha jól látom nincs. 
Mindegy.
További jó blogolást, Puszi. xx

Őszintén nem tudom, hogy ti mit gondolnátok a helyemben, de tulajdonképpen azért is hoztam létre ezt a bejegyzést, hogy megosszam nekem hogy esett.
A kommentbe semmi rosszat nem írt, sőt, még jól is esett többnyire amit az elején írt, csak tudjátok egyszerűen az ember néha bármennyire is szeret valamit csinálni, rá kell jönnie, hogy kész, vége. Nincs tovább. Nem, nem az anon a hibás, amiért azt írta, hogy már nem olyan jó olvasni a blogom. Ő csak megadta azt a bizonyos kegyelemdöfést. Elhiszitek, hogy három-négy negatív kritika mellett az én szememben eltörpül a rengeteg pozitív? Egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, hogy van, aki utálja, és van, akinek nem tudok megfelelni. Elhiszitek nekem? Imádlak Titeket. Nektek köszönhetek mindent, mégis azt érzem, hogy igaza volt annak, aki írta. Belátom, hogy a részek tényleg nem olyan jók, mert mikor befejezem, általában visszaolvasom, hogy van -e benne hiba, vagy valami, és én is érzem, hogy valami nem stimmel.
Unalmas. Üres. Száraz. 
Talán a három közül valamelyik szó illik rá, de véleményem szerint mindhárom. Jól tudom, hogy egy írónak bizony számolni kell a negatív kritikával, de kérlek, ez nem kritika! Eddig legalább négy ember kerek-perec megmondta, hogy a blog bizony egyáltalán nem jó, és én is rosszul írok, ami rohadtul eltántorítja az embert mindennemű tevékenységétől. Értitek? Már nem tudok leülni és élvezettel írni az ilyenek után; már nem. A kommentelő nyilván nem érzékelte, hogy egyetlen egy mondatával mennyire képes a lelkembe tiporni. Tudom, tudom, hogy nem szándékos volt, és azt is, hogy nem akart megbántani: mégis..
Tegnap sírva írtam üzenetet a barátnőmnek facebook-on, miszerint másnap (vagyis ma) hívjon fel. És ő is vigasztalt, és mondta, hogy ez nincs így és a többi, de...
Oh, tudjátok mit? Nem tudom. A tanácsotokat kérem. A segítségeteket. Btw ma a suliban kémia óra közepén eldöntöttem, hogy hazamegyek, és törlöm a francba az egészet! Aztán eszembe jutottatok Ti. Ti, akik eddig mindig mellettem álltatok. Úgy gondoltam, hogy érdemeltek annyit, hogy megosztom veletek a gondolataimat, aztán majd együtt dűlőre jutunk. Nem tudom hogyan tovább. Nem tudom mit tegyek most. Az agyam egyszerűen leblokkolt, mert néha már annyira megbántanak az ilyenek, hogy nem bírom, kiakadok, és csak sírok, vagy egész nap játszom a nulla-hulla szerepet. Most is keserű mosollyal az arcomon írom a bejegyzést, mert várok tőletek valamit. Azt, hogy elmondjátok, ti hogyan látjátok ezt a blogot. Mit szerettek, és mit nem szerettek benne. Min kéne változtatni, és mi az, ami jellegzetessé teszi. A végén azonban lehet, hogy mégis amellett döntök, hogy nem folytatom. Félek az újabb elutasítástól, és bár jól tudom, nagyon jól, hogy gyávaság megfutamodni, én mégis azt érzem, hogy az ilyenek után nem tudok mást csinálni. Itt köztetek is biztos van olyan bloggerina, aki kapott már negatív kritikát, és nagyon rosszul volt utána. Igazam van? Hiszen kinek okoz örömet az, ha leszólják azt, amivel dolgozott? Fogalmam sincs, hogy mi lesz holnap, holnapután. Mint már leírtam, szeretném, ha leírnátok nekem amit fent említettem. Nem tudom mi lesz még. Nem tudom mit hoz a holnap. Ha búcsút kell vennünk egymástól, akkor..Nos, akkor úgy lesz. Egyenlőre nem tudom. Tudom, hogy most valami lelkileg szar, hülye kis libának tarthattok páran, aki az ilyenektől kiakad, de nem ez az első, és ha folytatom, akkor biztos, hogy nem az utolsó.
Nem tudom és nem tudom, és még mindig nem tudom. Számíthatok rátok? Segítetek nekem döntést hozni, ugye? Nélkületek nem fog menni..


Sajnálom, hogy feltartottalak, de muszáj volt leírnom. Kérlek hagyj magad után egy kommentet, amiben leírod a véleményed!
Köszönöm.

Ölel titeket:
Jane Elliott
xx