tag:blogger.com,1999:blog-4471955490770705072024-03-08T02:37:30.820-08:00Damn.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.comBlogger28125tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-51674899535205545632014-04-19T11:20:00.001-07:002014-04-19T11:20:03.777-07:00Sajnálom...<a href="http://24.media.tumblr.com/d3efe74449a0285c780a8e71d76f8fc4/tumblr_n42xkiYeWU1rodceto1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://24.media.tumblr.com/d3efe74449a0285c780a8e71d76f8fc4/tumblr_n42xkiYeWU1rodceto1_500.jpg" height="320" width="320" /></a>Sziasztok! Hm, milyen rég írtam ide nektek...nektek, akiknek rengeteg dolgot köszönhetek. Szeretném, ha tudnátok, hogy nagyon hiányzik nekem ez az egész, de valami megváltozott. Olyan fordulatokat hozott az életembe ez az év, hogy egyszerűen már nincs időm blogot írni, hisz' örülök, ha élek. És nem kifogásokat szeretnék találni, csak elmondani, jobban mondva leírni nektek, hogy mi is az, amiért egy ideig szünet alá bocsájtom ezt a blogot.<br />
Először is, tudjátok, hogy zeneiskolás vagyok /gondolom tudjátok/, na mindegy, aki nem tudta, az most megtudta. Szóval onnan /és most egyáltalán nem túlzok, de/ 16:00 után érek mindig haza, jobb esetben 15:30-kor. Aztán tanulok, tumblr függőként tumblizok egy kicsit, beszélgetek néhány barátnőmmel, olvasok, és nemrég egy fiú is képbe került, aki mindent felforgatott az életembe, aztán .. na mindegy, a lényeg, hogy ő sincs már, és most minden olyan bonyolult. Ezt is kéne csinálni, meg azt is, tanulni a töri dolgozatra, megtanulni néhány algebra képletet, befejezni az angol házit, meg mindenféle hülyeség, amihez valójában semmi kedvem, mégis muszáj. Szóval azt a nagyon pici szabadidőmet se tudom rendesen beosztani azokra a dolgokra, amik nagyon fontosak, nemhogy a blogírásra. Tudjátok ugye, hogy nagyon fontos nekem ez az egész, és ti is nagyon fontosak vagytok? Ugye tudjátok? És igazából már kicsit van szociális éltem is, és nem csak a gép/telefon előtt töltöm a mindennapjaimat. Hiányoztok. Nagyon. És hatalmas bocsánatot kérek azoktól a bloggerináktól, akiknek anno' rendszeresen olvastam a blogjait és megjegyzést írtam. Eltűntem, és nem tudtatok rólam semmit, és borzalmasan rosszul érzem most magam, hogy ennyire cserben hagytalak titeket...<br />
Nem találom a szavakat. Remélem nyáron már lesz egy-egy olyan nap, amikor semmi mással nem foglalkozok majd, csak ezzel, de az is lehet, hogy nem, szóval ez a <i>pontosvessző</i> egy bizonytalan kis pontosvessző. Tudjátok, hogy én több, mint két éve büszke directioner vagyok, de mint már mondtam, a dolgok változtak, és bár a srácokat ugyanúgy szeretem, semmi sem tart örökké, ahogyan ez a blog sem, és minden ilyen dologtól eltávolodtam egy kicsit, és ez igazából annak a bizonyos fiúnak "köszönhető". Azért teszem idézőjelbe, mert egyáltalán nem örülök neki, mert én megvoltam nélküle, tökéletesen, de persze neki jönni kellett, és felbolygatni a napjaimat...Mindegy, nem is értem miért írok róla, egyszerűen nem bírom ki, hogy ne írjak róla, borzalmas, nemde? Nagyon is az. Hűha, mennyit írtam.<br />
Remélem nem haragszotok rám...vagyis..hát nem tudom. Nem tudom mit írhatnék, nem tudom, komolyan nem. Hiányzik ez az egész, de már minden más lett és minden megváltozott. Lehet, hogy abbahagyom ezt az egész blogolás dolgot, mégis visszagondolni pl. júliusra, mikor hajnalok hajnalán buzgón írtam Nektek az új fejezetet délutánra. De tudjátok kedveseim, hogy semmi sem tarthat örökké, mint már említettem. Nem tudom mi lesz, bizonytalan ez az egész dolog, de ennyi jár nektek, hogy tudjátok, SZÜNET VAN. MEGHATÁROZATLAN IDEIG. (bár remélem már június elején hallotok rólam)<br />
Nem tudom, hogy alakulnak a dolgaim, teljesen be vagyok táblázva, ha hiszitek, ha nem . Kérlek ne haragudjatok rám, és mindenképp írjatok nekem, rendben?<br />
...<br />
Nagyon, de nagyon sajnálom.<br />
Kellemes sulis napokat, és sok sikert minden vizsgátokhoz, amik a későbbiekben lesznek. Vigyázzatok magatokra...<br />
Puszil és ölel titeket:<br />
Jane Elliott.<br />
xx<br />
<br />
<span style="font-size: x-large;"><b>A BLOG TEHÁT MÁTÓL SZÜNETEL.</b></span><br />
<span style="font-size: x-large;"><b><br /></b></span>
<span style="font-size: x-large;"><b><br /></b></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-axl5kUTMdvs/U1K5pB_Z4xI/AAAAAAAABZA/AzBcppTkxXg/s1600/tayyyyyyiloveher.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-axl5kUTMdvs/U1K5pB_Z4xI/AAAAAAAABZA/AzBcppTkxXg/s1600/tayyyyyyiloveher.gif" height="131" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: x-large;"><b><br /></b></span>
<span style="font-size: x-large;"><b><br /></b></span>
<span style="font-size: x-large;"><b><br /></b></span>
<span style="font-size: x-large;"><b><br /></b></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-3816839989982703072014-02-01T04:29:00.000-08:002014-02-01T04:29:09.510-08:00Harry Styles - TwentyHii! Ez nem egy szokványos bejegyzés lesz.. Ma az én kis életmentő Angyalkámnak szülinapja van, 20 éves, értitek ezt? 20 ÉVES! Nem is tudom elhinni, hogy a szemem láttára nőtt fel..De nem húznám az időt ezzel, hiszen a levélben, amit eleve úgy fogok írni, mintha Harry-nek lenne címezni, minden kiderül. Az érzéseim, a gondolataim, amik most az elmémben kavarognak. Happy HS day!<br />
Jó olvasást! xx<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://31.media.tumblr.com/af08f376619fe31f90b4ad739c6a7fea/tumblr_n0bba5TpTP1qg2l9no1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://31.media.tumblr.com/af08f376619fe31f90b4ad739c6a7fea/tumblr_n0bba5TpTP1qg2l9no1_500.jpg" height="400" width="281" /></a></div>
<br />
<br />
<b>Drága Harry!</b><br />
<b><br /></b>
Bevezetőként el szeretném mondani, hogy a <i>Don't Let Me Go</i>-t hallgatom, közben pedig záporoznak a könnyeim. Tudom, hogy ezt soha nem fogod elolvasni, mégis a legkevesebb, hogy írok Neked egy ilyen levelet, hiszen hatalmas dolgokat vittél véghez.Kedvesem, szeretném, ha tudnád, hogy megmentetted az életemet, ugyanis nélküled én már talán nem is lennék, legalábbis nem én lennék. Minden egyes pillanattal, ami eltelik, jobban szeretlek. Ez nem egy múló érzés. Az első és örök szerelmem maradsz örökre. Ha csak egy percet kapnék, hogy beszéljek veled, próbálnám abba az egy percbe elmondani, hogy milyen sokat segítettél nekem. Rengeteget sírtam 14 év alatt, de az utóbbi éveimet megváltoztattad, és sokkal jobbá, színesebbé tetted. Az ember nem értik, mit jelent szeretni valakit, aki több ezer kilométerekre van tőled. Tudod, hogy én mit gondolok, Szerelmem? Szerintem egyáltalán nem nagy kunszt szemtől szembe szeretni valakit. Az a hatalmas teljesítmény és megpróbáltatás, ha több ezer kilométerről kell őt szeretned, és ha így is sikerül, akkor bizony megérdemled Őt. Nos, én nem érdemellek meg Téged, de ettől függetlenül jobban szeretlek ennél az elcseszett és szánalmas életemnél. Drága, egyetlen <i>életem értelme</i>. Tudom, hogy mi sohasem találkozhatunk, sajnos nem ölelhetlek meg, és nem suttoghatom a füledbe, hogy mennyire szeretlek, de tudd, hogy minden áldott percben gondolok rád.<br />
<br />
"<i>Szeretlek...</i>"<br />
<br />
Talán tökéletes füleidnek ez a szó már nem jelent sokat; talán azt hiszed, hogy mindenki "<i>szeretlek</i>"-je ugyanolyan, pedig nem. Egyáltalán nem. Mindenki "<i>szeretlek</i>"-jébe van valami, valami más. Valami leírhatatlan, amit csak mi érezhetünk. Az én "<i>szeretlek</i>"-em is nagyon sok mindent takar, rengeteg érzelmet és érzést. Tudod, néha már ki vagyok attól borulva, hogy mennyire ragaszkodom hozzád; nem tudok úgy végigcsinálni egy napot, hogy ne halljam a hangod, és ne lássak képeket rólad, ha már szemtől szembe nem találkozhatunk. Lehet, hogy most jobb így, ugyanis ha a közeledben lennék, nem akarnálak és nem szeretnélek ennyire. Vagy mégis? Azt hiszem, hogy erre sose kapok választ..<br />
Átlagos tinédzser vagyok, csakúgy, mint a többiek, csakúgy, mint az a több millió lány, aki szerelmes beléd. Rengetegen gondolkodnak úgy, mint én, de egyikük sem érez sem így, sem pedig hasonlóan. Ha meghallom a hangod, a szívem olyan hevesen ver, hogy majd kiugrik a helyéről. Ha meglátok rólad egy képet, elakad a lélegzetem, és csak nézek, nézek a távolba...Nem tudok megszólalni, és nem veszek tudomást sem a külvilágról. Te vagy az én Őrangyalom, tudod? Megvigasztalsz, megnevettetsz, mosolyt, vagy éppen könnyet csalsz az arcomra.. Jelenleg mindkettőt. Megóvsz és boldoggá teszel, velem vagy, ha nem is tudsz róla. Érzem, hogy velem vagy mindig. Általában egyesegyedül sírok a képernyő előtt, ha meglátok rólad egy képet. É-én nem tudom miért.. Sírok a boldogságtól és a büszkeségtől, hiszen kevés ember éri el 20 éves korára azt amit te, másrészt pedig a mérhetetlen nagy fájdalom miatt sírok, mert nem ölelhetlek meg. Nem tudlak és nem is akarlak elengedni egy percre sem. Zavar, hogy a szüleim, a barátaim és a családom többi tagja kinevet, és nem értik meg, hogy ez nem csak egy egyszerű kis rajongás. Ez igazi és őszinte <i>szeretet. </i>Rossz dolog, ha valaki a mindened, hiszen ha elveszíted őt, akkor nem lesz semmid...Persze, csakhogy én nem foglak téged elveszíteni..soha.<br />
<br />
<i>2012. február </i><br />
<i>2012. december eleje</i><br />
<i><br /></i>
Két dátum, ami örökre megváltoztatta az életemet. És még valami, egy nagyon fontos dolog, amit nem tudsz, Harry. A legfontosabb dolog, amit adtatok nekem: <i>új barátok. </i>Félre ne értse senki, azelőtt is voltak barátaim..De a One Direction által olyan emberekkel ismerkedtem meg, akiket ma már bátran a barátaimnak/legjobb barátaimnak mondhatok, és nem tudnám elképzelni nélkülük az életemet, csak úgy mint nélküled, Harry, illetve nélkületek.<br />
A sírós részhez érkeztünk. Felváltva megy a <i> Half a heart </i>és a <i>Don't Let Me Go </i>...<br />
<br />
Ma, ezen a csodálatos napon felnőttél. Nem vagy többé tizenéves kisfiú, hanem igazi, érett férfi lett belőled, aki bár legbelül még mindig az a kisfiú, akit anno megismertem, mégis más..<br />
Képtelen vagyok felfogni, hogy felnőttél, mondhatni, a szemem/szemünk láttára. Nemrég visszanéztem a videókat, azt, amikor először léptél fel a mentorok előtt. Mindent. Sírtam, sokkal jobban, mint azelőtt. Nem tudom elhinni, hogy felnőtt lett belőled, kedvesem. Egyszerűen nem.<br />
Arra kérlek Harry (nem húznám már az időt), hogy maradj mindig ilyen. Ilyen nagyszerű, csodálatos ember. Megnyerted magadnak a világot, és még többet érdemelsz. Az egyik legeslegjobb ember vagy a világon, akit csak <i>ismerhetek.</i> Nagyon szeretlek, és soha, de soha nem fogom elfelejteni, hogy ki volt az a fantasztikus fiú, aki megmentette az életemet. Nagyon szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban. xx<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: x-large;"><b>HAPPY 20TH BIRTHDAY SUNSHINE!♥♥♥</b></span><br />
<span style="font-size: x-large;"><b><br /></b></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://25.media.tumblr.com/8bb6c475eaf84b73bfa2704c995315af/tumblr_n0bconV6om1rnmv6lo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://25.media.tumblr.com/8bb6c475eaf84b73bfa2704c995315af/tumblr_n0bconV6om1rnmv6lo1_500.gif" height="400" width="298" /></a></div>
<span style="font-size: x-large;"><b><br /></b></span>
<span style="font-size: x-large;"><b><br /></b></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-39345754860917807462014-01-31T07:55:00.002-08:002014-01-31T07:55:19.738-08:00Chapter 20 - Come back, be here. <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://24.media.tumblr.com/552d0d71b0241b915934bea543be7d15/tumblr_n074tkX0e91rej82lo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://24.media.tumblr.com/552d0d71b0241b915934bea543be7d15/tumblr_n074tkX0e91rej82lo1_500.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
Hi bbys! Több, mint egy hónapos késéssel, de elérkeztünk ide is. És letelik az első évad ezzel a fejezettel. Oh, és kitaláltam, hogy most kommentbe mindenki feltehet annyi kérdést, amennyit csak akar. (Csak arra kérnélek titeket, hogy az olyanokat, mint: "Hogy hívnak igazából?", és "Hol laksz?", vagy egyéb privát dolgokkal kapcsolatos kérdéseket <i>mellőzzétek</i>. A következő blogötletem is megvan már, na jó, igazából azt már hónapokkal ezelőtt kitaláltam, de most eldöntöttem, hogy körülbelül áprilisban azzal folytatom az írást. Az mondjuk még messze van.. Na mindegy, jó olvasást, hagyjatok kommentet magatok után, kérdezzetek bátran.<br />
Jane xx.<br />
<br />
u.i.: rettenetesen sajnálom ezt a nagyon sok késést, nézzétek el nekem, de egyáltalán nem volt időm, ha hiszitek, ha nem ...<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Chapter 20</b></span><br />
<i><br /></i>
<i>And she loved a boy very, very much even more than she loved herself. </i><br />
<i><br /></i>
<b><i>~Zoe szemszöge~</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
Reggel hirtelen pattantak ki a szemeim, és arra eszméltem, hogy korog a gyomrom; fogalmam sincs, hogy mikor ettem rendesen utoljára. A felöltözés mindössze annyiból állt, hogy magamra rángattam a szűk, fekete farmernadrágomat, és egy bő pólót húztam át a fejem fölött, miután az ágyra dobtam a pizsamának használt, kopott szürke topomat.<br />
<br />
Furcsa érzésem támadt, kicsit mintha minden túl csöndes lett volna. Néhány lépést tettem az ablak felé, hogy kinézzek. Zuhogott az eső, ezzel párhuzamosan elmosva a jókedvemet is.<br />
Lassan sétáltam le a konyhába, egészen a hűtőig, hiszen nem siettem sehová sem. Megcsináltam a szokásos, reggeli teámat, majd leülve az asztalhoz szürcsölgetni kezdtem, közben a reggelimen gondolkodtam.<br />
<br />
Hirtelen ötlettől vezérelve letettem a bögrémet az asztalra, felkaptam a fogason lógó vékony kardigánomat, a fehér cipőmet és kiléptem az esőre. Csupán a szomszédba mentem, Harryhez. Arra gondoltam, hogy reggelizhetnénk együtt, attól függetlenül, ami tegnap történt. Komolyan ő volt megsértődve...Mikor visszagondoltam a tegnapra, automatikusan megforgattam a szememet. Már az ajtó előtt álltam, és csengettem volna, mikor Zayn kinyitotta azt.<br />
<br />
-Szia ─ köszönt, majd elsétált mellettem, nyitva hagyva maga mögött az ajtót.<br />
<br />
Biccentettem neki, majd beléptem; füst és égett szag járta át az egész folyosót; kicsit sem meglepő módon a konyha felől jött. Nem törődtem vele, szinte futólépésben szeltem a lépcsőfokokat egészen Harry szobájáig, azonban mikor beléptem meglepetés fogadott. Ahhoz a polchoz sétáltam, ahol a fényképeit, személyes dolgait őrzi, azonban meglepődtem, mikor semmit sem találtam ott egy vékony porrétegen kívül. Mi a fene?<br />
<br />
-Zayn! ─ kiabáltam a fiúnak, aki a konyhában tevékenykedett.<br />
<br />
-Igen? ─ ártatlan arccal fordult felém, tekintetével lassan végigmért, majd megrázta a fejét, és a szemembe nézett.<br />
<br />
-Hol van Harry?<br />
<br />
-Umm ─ pillantott a csuklójára, amin az órája volt. -Nemrég érkezett meg New York-ba.<br />
<br />
-Ha nem ma énekelne nekem, akkor nevetnék. Jaj Zayn, az Istenért! Hol van?<br />
<br />
-Nem szólt neked? Elég érdekes. Tegnap kapott egy telefont, elutazott New Yorkba. Énekes lesz ─ mosolygott, tipikus szarrágó vigyor volt, amit legszívesebben letöröltem volna az arcáról.<br />
<br />
-És nem..nem üzent nekem semmit?<br />
<br />
-Nem ─ fordult meg, így nekem háttal volt, mégis úgy éreztem, hogy azért nem néz a szemembe, mert titkol valamit.<br />
<br />
-Zayn, biztos? Ha rossz dolog is, amit üzent..mondd el.<br />
<br />
-Rendben. Azt mondta, hogy felejtsd el őt, mert a karriere jelenleg fontosabb, mint bárki más.<br />
<br />
Az előttem álló fiú szavai lesokkoltak. Furcsán hatott rám, hiszen Harryvel..azt hittem. Jó ég, mennyire hülye vagyok! Hiszen legutóbb is nagyon furcsán viselkedett. De tulajdonképpen nem jártunk. Szabad ember, szabad akarattal.<br />
<br />
-Akkor nincs búcsúest sem ─ motyogtam inkább magamnak, mint Zaynnek.<br />
<br />
-Sajnálom ─ hirtelen mellém lépett, kezét a vállamra fektette, majd mosolygott.<br />
<br />
Valamit mintha mégis láttam volna a tekintetében. Talán valamiféle keserűséget. Fogalmam sincs, képtelen vagyok megmagyarázni.<br />
<br />
-Akkor viszlát, Zayn ─ mosolyogtam halványan, és az ajtó felé indultam.<br />
<br />
-Hová mész?<br />
<br />
-Nem rémlik, hogy holnap hazautazom? Megyek és összecsomagolok. Most pedig ha megbocsájtasz... ─ léptem el előle, mire csak sóhajtott, én pedig visszaszaladtam a házba, ugyanis az eső még mindig esett.<br />
<br />
*<br />
<br />
Azért nehezen tudom felfogni, hogy Harry elment. Elment egy szó nélkül. Ha megmondta volna, akkor nem állok az útjába, komolyan nem. Hiszen fontos volt nekem annyira, hogy elengedjem. Nem fájt volna, vagy mégis? Megmagyarázhatatlan ürességet érzek. Arra gondolok, hogy milyen jó lenne őt átölelni. Látni a mosolyát, amit talán legközelebb csak képeken fogok. Amennyire utáltam őt, most úgy utálom a tudatot, hogy nincs itt. Nem mondja az idióta vicceit, nem aggódik, nem néz mélyen a kék szemeimbe az ő gyönyörű zöld íriszeivel. Talán mégiscsak jobban zavar, hogy elment, mint azt gondoltam.<br />
<br />
<br />
<b><i>~Harry szemszöge~</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
<b><a href="http://www.youtube.com/watch?v=r98svcsH9fs">KATT.</a></b><br />
<b><i><br /></i></b>
A repülő landolt, az emberek pedig elcsendesedtek. Fél órás késéssel, de végül ideértem New Yorkba. Gondolataim elkalandoztak. Zoe-ra gondoltam...Vajon szörnyetegnek tart? Egyáltalán tudja már? Én nem akartam neki rosszat, soha nem akartam volna, hogy neki fájjon, ettől függetlenül most mégis csalódott bennem. Nem fogom felhívni, nem szeretnék neki ígérgetni, úgy, hogy tudom: nem fogom tudni betartani. Sóhajtottam, majd mikor már magam is hallottam, hogy a gép leszállt, az emberek pedig lassan a kijárat felé igyekeznek. Hasonlóképpen tettem én is.<br />
<br />
Ed már az váróban ült, távolról láttam, hogy milyen ideges. Kuncogva megkocogtattam a vállát, mikor mellé léptem, mire felpillantott, és mintha megkönnyebbülés futott volna át rajta.<br />
<br />
-Harry! Végre ideértél ─ ölelt át lazán.<br />
<br />
-Késett a gép ─ tudattam vele.<br />
<br />
-Igen, tudom. Most pedig gyere, mert a főnököm vár, de előtte még elmegyünk a szállodába. Rendben?<br />
<br />
Némán bólintottam, és követtem a kijáratig, ahol azonban megtorpantam, hiszen néhány fotós kint állt, és a gépeiket egyenesen felém irányították.<br />
<br />
-Mi ez? Miért vannak itt fotósok, Ed?<br />
<br />
-Azért, hogy mindenki megtudja, hogy feltörekvő sztár van New Yorkban ─ nevetett, talán picit túl erőltetetten.<br />
<br />
Már közel sem voltam olyan lelkes, már nem vonzott az a világ, ami itt vár rám, már nem akartam ezt. Nem akartam, hogy más emberek szabják meg mikor, hová és kivel mehetek. Nem vágytam erre, és nyilvánvaló volt, hogy ha befutok, akkor ezzel kell élnem.<br />
<br />
Lehajtott fejjel kullogtam mögötte, nem vágytam semmiféle rivaldafényre, egyszerűen csak vissza akartam menni. Nos, ez az az egyetlen egy dolog, amit jelen pillanatban nem lehetett.<br />
<br />
Nem vagyok boldog, nem örülök annak, hogy esetleg híres énekes leszek...Ha otthon lennék, akkor biztosan gyakorolnám azt a dalt, amit írtam, hogy este minden tökéletesen menjen. Igaz, hogy Zoe-tól mindenféleképpen elszakadtam volna, de akkor sem így, ahogy most. És tudom, hogy Zayn is biztatna és támogatna, de most nem tudok örülni.<br />
<br />
A vakuk villantak, az emberek engem fényképeztek, én pedig magamra öltöttem a műmosolyt, és nyugodtan haladtam el mellettük. Egy sötét autóba szálltunk be. Ed vigyorogva huppant be mellém, csöppet sem törődve azzal, hogy milyen ramatyul vagyok. De mit is vártam? Sohasem hazudtolja meg önmagát...<br />
<br />
-A hotel nagyon fog tetszeni ─ vigyorgott.<br />
<br />
-Igen, abban biztos vagyok ─ motyogtam inkább magamnak, mint neki.<br />
<br />
Megérkeztünk. A hotel valóban hatalmos volt, tényleg tetszett, azonban otthon sokkal szívesebben lettem volna. Később fel kell hívnom Zayn-t és megkérdeznem tőle, hogy minden rendben van -e otthon. Nem vonzott a New York-i nyüzsgés, bár kiskorom óta imádtam ezt a várost, valahogy semmi kedvem nem volt most itt lenni. Fölösleges lenne kutatni az ok után, hogy miért nem akartam itt lenni, hiszen roppant egyértelmű volt a válasz. Hiányzott az otthonom, hiányoztak azok, akiket szeretek, a barátaim. Mélyet sóhajtottam, nagy levegőt vettem és kiszálltam az autóból. Itt nem igazán voltak fotósok, bár pár ember kedvesen mosolygott rám, amit gyorsan viszonoztam.<br />
<br />
-Harry, gyere már. Nincs sok időnk ─ siettetett Ed, aki a bejáratnál toporzékolt.<br />
<br />
Bólintottam, és mire kinyitottam a szemem, már bent is voltunk a szállodában. Összepréselt ajkakkal haladtam végig a folyosón, ahová piros szőnyeg volt fektetve. Barna cipőmet vizsgálgattam a liftben, ameddig meg nem érkeztünk az emeletre. Furcsálltam, hogy nem kellett bejelentkezni, vagy ilyesmi, de barátomat ismerve ezt ő már rég lerendezte.<br />
<br />
-Nekem mennem kell, a csomagjaid már a szobában vannak. Öltözz át. Vegyél fel valami normális ruhát. Egy óra múlva lent találkozunk ─ mondta, mire bólintottam, ő pedig belépett a liftbe. -Oh, és Harry, nehogy késs! ─ szólt rám, mire megforgattam a szemem és egy mosoly kíséretében elsétáltam.<br />
<br />
A kulcsot a kezemben szorongattam, és mikor a szobám elé értem, behelyeztem a zárba, mire az kattant egyet és máris kinyílt. Valójában nagyon szép volt. Három szobás, ha lehet így mondani. Hatalmas ágy volt és egy tv. A nappali otthonos volt. A színek vidámak és melegek voltak. A fürdőszoba is elnyerte a tetszésemet, hiszen hatalmas kádat és zuhanyfülkét találtam benne. Egyszerűen szép és jó volt, mégis ott bujkált bennem az a kellemetlen érzés, ami miatt nem éreztem jól magam. Hisz átvertem a lányt, akit..Mindegy, szóval aki fontos nekem. Vagy fontos volt. Tudom, hogy rosszul cselekedtem, de akkor nem így gondoltam. Nehezen bízik meg az emberekben. Hiszen ismerem már annyira, és én eljátszottam a bizalmát, pedig igenis bízott bennem. Soha nem fog megbocsájtani. Most biztos csalódott és dühös, persze ezt kétlem, hogy kimutatná. Inkább csak magába fojtja.<br />
<br />
Zoeról eszembe jutott Zayn. Előkaptam a zsebemből a telefonomat, és elindítottam a hívást. Nem vette fel. Hol lehet? Zoe-t meg se próbálom hívni, azonnal elutasítaná a hívást. Az ő helyében én se szívesen beszélnék magammal. Próbáltam elterelni a gondolataimat, de nehezen ment. Úgy döntöttem, hogy veszek egy gyors zuhanyt. A bőröndömből, ami a szoba közepén állt, kivettem egy szintén fekete farmert és egy piros, kockás inget és ruháimmal együtt indultam a fürdőbe.<br />
<br />
Egy óra elteltével mintha egy új ember lépett volna ki a szoba ajtaján; ugyanazokkal a gondokkal és gondolatokkal. Miért ilyen nehéz minden? Felemészt a tudat, hogy rosszul cselekedtem és magára hagytam valakit, aki amúgy is egyedül volt.<br />
<br />
Lassan zártam be magam mögött az ajtót és sétáltam le, hiszen már így is késtem. Ed meg fog ölni. Az említett személy már idegesen állt a recepciós pultnál.<br />
<br />
-Késtél ─ pillantott az órájára, miközben hozzám beszélt.<br />
<br />
-Bocs ─ nyögtem.<br />
<br />
-Nem akarom, hogy többet előforduljon, érted Harry? A barátod vagyok, de ilyenkor nem.<br />
<br />
"<i>..de ilyenkor nem</i>" ─ visszhangzottak fejemben a szavai.<br />
<br />
Követtem őt a kijárat felé. Megcsapott a hűvös levegő, furcsa, hiszen augusztus van. Akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe a tudattól, hogy holnap Zoe még távolabb lesz tőlem. Annyira nagyon elcsesztem.<br />
<br />
<br />
<b><i>~Zoe szemszöge~</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
<b><a href="http://www.youtube.com/watch?v=jCFpFNo-e6k">KATT<i>.</i></a></b><br />
<b><i><br /></i></b>
Miután eljöttem Harry, vagyis most már Zayn házától leültem a lépcsőre és hangos zokogásba kezdtem, hiszen úgysem hallotta senki. Persze, Zayn előtt nyilván nem sírtam volna, de itt más volt, nem látott vagy hallott senki sem. New York? Elment? Itt hagyott? Miért nem vitt magával? Miért nem szólt? Miért kérte, hogy ne keressem? Miért fontosabb a karriere? Igazából megértem, hiszen hatalmas lehetőséget kapott. De ha tudtam volna, akkor nem "játszottam" volna ilyen kényelmesen; elszakadtunk volna egymástól, de.. miért is sírok most? Nemrég még azt állítottam, hogy semmit sem jelent számomra, csak egy futó kaland, aki néhány hét erejéig szerepel az életemben, és elfelejtem majd őt.<br />
<br />
Elővettem a telefonom, könnyek áztatták a szemem, csalódott voltam és dühös is egyben. Feloldottam a képernyőzárat, majd megnyitottam a képeket, és a valaha készült összes közös képünket egyszerre töröltem ki. Természetesen a düh vezérelt; semmi más. De így belegondolva..hogy tehette ezt? Hisz' dalt írt, azért gyakorolt, hogy előadhassa nekem, és most csak így egyszerűen lelépett. Tudom, hogy csöppet sem számítottam neki, de hogy ennyire? Én nem akarom, hogy ennyire szükségem legyen rá. Pont most kellett a világ szinte másik felére utaznia?<br />
<br />
Felálltam a lépcsőről és egy heves mozdulattal letöröltem az arcomon csordogáló könnyeket, majd felrohantam a szobámba, és kiráncigáltam a bőröndöt az ágy alól, amit nemrég tuszkoltam be oda. Minden ruhámat, ami az ágyon vagy a földön volt, gond nélkül dobáltam bele; nem érdekelt, hogy gyűröttek lesznek. Minél hamarabb végezni akartam ezzel az átkozott pakolással. Lerohantam a fürdőbe, hogy összeszedjem az ott tartott dolgaimat, azonban újra könny szökött a szemembe, mikor megláttam a tükörképem. A halvány smink, ami az arcomat fedte, elkenődött. A nagyon kevés fekete festék, ami a szempilláimat tette erősebbé, elmosódott.<br />
<br />
Nem foglalkozva többet a külsőmmel rohantam vissza a szobába, és pakoltam bele a bőröndöm egyik kisebb fiókjába a dolgaimat. Újra a sírás küszöbén álltam, de nem engedhetem meg magamnak, hogy sírjak. Egyszerűen csak nem szabad. <i>Az az ember, akiért a könnyeimet hullatnám, rohadtul nem érdemli meg. </i><br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<b><i>Egy nappal később...</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
Tegnap reggel sikeresen összeszedtem a dolgaimat, már csak néhány órát kell várnom, hogy felszállhassak a repülőre. Kissé talán még mindig a tegnap hallottak és megtudtak hatása alatt voltam, de eldöntöttem, hogy nem foglalkozom vele.<br />
<br />
Úgy gondoltam, hogy átsétálok Zayn-hez, hiszen illendő lenne elbúcsúznom tőle, hiába nem vagyunk nagyon jóba, egy "<i>Akkor szia, majd még találkozunk</i>"-ot megérdemel. Lesétáltam a lépcsőn, ugyanis már rég felöltöztem. Világos farmer volt rajtam, egy fehér pólóval párosítva. Kellemes összhatást keltett. Hűvös volt, szóval azt hiszem, hogy ha indulok a repülőtérre, fel kell vennem a vékony bőrdzsekimet is.<br />
<br />
Becsöngettem, és vártam, hogy Zayn ajtót nyisson. Lépteket hallottam; tudtam, hogy közeledik.<br />
<br />
-Szia, mi járatban?<br />
<br />
-Néhány óra múlva indul a gépem, szóval búcsúzni jöttem.<br />
<br />
-Ja, persze, értem ─ mondta, miközben féloldalas mosolyra húzta a száját, és megölelt.<br />
<br />
Vonakodva ugyan, de visszaöleltem. Egymásra mosolyogtunk, mikor eltávolodtunk.<br />
<br />
-A-akkor én megyek ─ suttogtam.<br />
<br />
-Jó utat ─ mosolyodott el ő is kissé kínosan.<br />
<br />
-Zayn..én sajnálom, hogy akkor megpofoztalak. Rettenetesen dühös voltam rád.<br />
<br />
-Hé, nyugi, értem. Nem gáz ─ mosolygott édesen, amitől kedvem támadt még egyszer megölelni.<br />
<br />
Hirtelen ötlettől vezérelve a nyakába ugrottam, és szorosan átöleltem a fiút, akivel egykor még barátok voltunk.<br />
<br />
-Oké, sietek. Remélem még találkozunk ─ néztem mélyen a szemébe, majd mielőtt bármit léphetett volna, gyorsan megpusziltam az arcát.<br />
<br />
Magamat is megleptem ezzel a viselkedéssel, azonban nem igazán foglalkoztam vele. Próbáltam jókedvűnek tűnni, de egyfolytában Harryre gondoltam..-<br />
<br />
<b><i>Néhány órával később...</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
Az utolsó pillantásokat vettem arra a házra, ahol közel három hónapot töltöttem. Az biztos, hogy felejthetetlen nyár volt...<br />
<br />
A bőröndjeim fogantyúját szorongattam, miközben a barna cipőm orrát tanulmányoztam. Zayn fél órája átjött, és azt mondta, hogy elvisz a repülőtérre. <i>Harry autójával</i>.<br />
<br />
-Indulhatunk? ─ jelent meg szinte a semmiből.<br />
<br />
Bólintottam, majd mindketten beültünk az autóba. Zayn nagyon gyorsan vezetett, nem igazán éreztem magam biztonságban mellette, mégis élveztem a száguldást.<br />
<br />
Hamar odaértünk, búcsú jeléül ismét nagyon szoros ölelésbe húzott. Túl sokat ölelkezek ma.<br />
<br />
-Na indulj, mert lekésed a gépet ─ nevetett.<br />
<br />
-Azért hiányozni fog ez az egész ─ néztem körbe szomorúan.<br />
<br />
-Új életed lesz, baby, gondolj erre. Franciaország csodálatos! Majd meglátogatlak azért, oké?<br />
<br />
-Honnan tudsz te erről? ─ kérdeztem, de rájöttem, hogy milyen hülyeség is volt; Harry biztos beavatta. -Akkor megyek, szia, Zayn ─ intettem neki egy utolsót, majd besétáltam a váróterembe.<br />
<br />
Megkérdeztem egy kedves nőt, aki a személyzet alkalmazottja volt, hogy merre kell mennem. Útba igazított, én pedig szinte futva igyekeztem a gépre. Épp időben.<br />
<br />
A jegyem Angliába szólt, vagyis előtte hazautazom, és onnan vissza Párizsba. Érdekes lesz az új életem. A szüleim, a nem létező barátaim, és az egyetlen ember nélkül, aki mostanában számított nekem.<br />
Gondolataim akaratlanul is felé terelődtek. Először fel kellett dolgoznom, hogy híres énekes lesz, és már nem fog rám emlékezni, hiszen aznap, amikor elment, véglegesen kitörölt az életéből. Magam sem hittem volna, hogy így fognak elválni az útjaink: mégis így lett. Ha odajön, megölel, és elmondja, akkor azt mondom neki, hogy menjen, és ne engedje el a lehetőséget. De végül is azt mondta, hogy ne keressem...szóval nyilván nem volt már rám kíváncsi. Én se lennék magamra, csakhogy teljes mértékben meg voltam arról győződve, hogy valamilyen szinten kedvel engem. Nos, ezek szerint mégsem. Ha csak öt percet kaphatnék, hogy újra beszélgessek vele, akkor az első percben kérdezgetném, a másodikban hagynám, hogy válaszoljon, az utolsó három percben pedig szorosan átölelném, és csak akkor engedném el, mikor már muszáj. Kétlem, hogy ez valaha is be fog következni. Pedig figyelmeztettem magam, hogy ne ragaszkodjak, és most azért piszkosul fáj a hiánya, de az talán sokkal jobban, hogy itt hagyott. Igazából az fáj a legeslegjobban, hogy nem tudtunk szépen elbúcsúzni. Örökre az elmémbe égette magát az utolsó találkozásunk, mikor nem hagyta, hogy megpusziljam az arcát, helyette morcosan elhúzódott. Emlékszem az utolsó mondatokra, amiket egymáshoz intéztünk..<br />
<br />
"<i>-Most megyek. Majd még találkozunk, oké?</i><br />
<i><br /></i>
<i>-Ja, <u>majd</u> találkozunk.</i>"<br />
<br />
Könnycseppek szöktek a szemembe, miközben kinéztem a repülőgép ablakán. Borzalmasan éreztem magam, de néhány nap, és távol leszek ettől az egész helytől. Távol mindentől és mindenkitől.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-82002005332235345162013-12-28T08:40:00.002-08:002013-12-28T08:54:36.000-08:00Különkiadás<a href="http://1.bp.blogspot.com/-FQ1KhRC7Cg0/Ur2Wjqi7LmI/AAAAAAAABTA/t7ZIKDxmkW0/s1600/uare.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-FQ1KhRC7Cg0/Ur2Wjqi7LmI/AAAAAAAABTA/t7ZIKDxmkW0/s320/uare.jpg" width="290" /></a>Hii babyk! Most két dologgal leplek meg titeket, vagyis..Szóval két történetet olvashattok lejjebb, mind a kettőt két csodálatos embernek, és egyben két barátomnak is írtam. Annának és Virágnak.<br />
Utóbbit lehet ismeritek is, hiszen ő írja a <i><a href="http://shadowfanfictionhu.blogspot.com/">Shadow</a> </i>c. blogot, ami zseniális, de gondolom, ezt mondanom se kell, hiszen aki ismeri, azt tudja, aki nem, az pedig feltétlen kezdjen bele! Anna pedig egy nagyszerű ember, barát, és mindkettőjüket imádom! Szóval gondoltam, hogy ha Karácsony után is, de azért írok külön-külön nekik két kis történetet.<br />
Virág 1D koncertre megy, és ezért arra gondoltam, hogy írok neki egy..uhm..olvassátok el, és az mindent megmagyaráz. Annának, aki nagyon megérdemelné már azt a koncertet, pedig egy szintén kedves kis sztorival szeretnék mosolyt csalni az arcára. :)♥<br />
<br />
<b><u>Virág</u>:</b><br />
<b><br /></b>
Feszülten ültem a hotelszobában. A szobából rálátást nyertem Londonra, és elakad a lélegzetem, akárhányszor kipillantottam a gyönyörű fővárosra. Lassan, de igazán lassan a tükör elé sétáltam, hogy néhány pillantást vethessek magamra. Fekete ruha volt rajtam, kicsit feljebb ért a térdemtől, hajam enyhén hullámos volt. A tükörbe mosolyogtam, és igazán elégedett voltam önmagammal. Különösen boldog voltam, ami nem meglepő, hiszen életem eddig legszebb napja elé nézek. Érzem, hogy ez az éjszaka felejthetetlen lesz, felemeli az egész eddigi életemet, és színt visz a hétköznapjaimba. Mikor megtudtam, hogy eljuthatok oda, ahová több éve akartam, eleinte fel sem fogtam. Sírtam, és örültem, talán úgy, mint még életemben azelőtt soha.<br />
<br />
Körmöm feketére volt festve, és szinte egész nap kapargattam róla a lakkot, azonban mégsem zavart, hogy a festék már nem volt tökéletes. Alig néhány perc múlva indulok egy olyan eseményre, amire biztosan emlékezni fogok egész életemben.<br />
<br />
Halk kopogás zavarta meg a gondolatmenetemet, majd nem sokkal később apa fejét láttam meg, ezt követően pedig megjelent az ajtó mögül az egész alakja.<br />
<br />
-Gyere, induljunk ─ bólintottam, majd ismét rámosolyogtam a tükörképemre.<br />
<br />
Őszinte mosoly volt. Teljesen az. Nem lett volna okom szomorkodni, most az egyszer nem. Hiszen itt vagyok ebben a csodálatos városban, együtt öt olyan szintén csodálatos személlyel, akik ─ ha nem is tudják, de ─ megmentették az életem a puszta létezésükkel.<br />
<br />
Nyugodt és felszabadult sóhaj szökött ki a számon, mire apa csak elmosolyodott. Felszabadult voltam, nyugodt, boldog, jókedvű és szabad.<br />
<br />
Az autó, amivel az arénához mentünk, már a hotel előtt várt minket. A sofőr kedvesen rám mosolygott, amit viszonoztam. Az út csendesen telt. A telefonomat szorongattam, közben pedig a megunhatatlan és gyönyörű <i>Little Things </i>szövegét dúdoltam, ami a fülhallgatómból szólt.<br />
<br />
Mikor megérkeztünk a hatalmas arénához, azt hittem, hogy menten elájulok, vagy elfogy a levegőm és meghalok. A tüdőm összeszorult, azonban a szám sarkában ott bujkált a magabiztos mosoly, közben a tudatalattim azt suttogta, hogy '<i>Sikerült, mert megérdemelted, látod? Valóra vált, sikerült, mert ez járt neked.</i>'<br />
<br />
Büszke léptekkel haladtam a bejárat felé, ahol kígyózó sor állt, és várt. Itt, ma, ezen a napon mindegyikünknek valóra válik egy álma. Van, aki többször járt itt, hogy újra, és újra átélje azt. Bárcsak én is eljöhetnék minden koncertre...<br />
<br />
Rengeteg szimpatikus lányt véltem felfedezni, akik a jegyüket szorongatták, és várták, hogy végre bejussanak, csakúgy, mint én. Azt hittem, hogy elsírom magam, hiszen az örömtől lett volna rá okom. Néhány könnycsepp akaratlanul is lecsordult az arcomon; nem bírtam, de azt hiszem, már nem is akartam visszatartani őket. Boldog voltam, kimondhatatlanul boldog.<br />
<br />
*<br />
<br />
Az aréna valóban hatalmas. Sokkal nagyobb, mint amilyennek valójában elképzeltem. Egyébként egy apró cetlit szorongattam a kezemben már egy ideje, abban reménykedve, hogy valami csoda folytán találkozok valamelyikükkel, és..<br />
A gondolat megszakadt, nem is folytattam tovább, hiszen nem lett volna értelme kétes ábrándokba kergetni magam. A papírdarabka mellett némi pénz is volt a kezemben, hogy útban hazafelé vegyek magamnak némi innivalót, ugyanis biztos, hogy kifulladok a koncert után. Tervezem, hogy végigéneklem az egészet, és egyáltalán nem érdekel, hogy jó hangom van -e, vagy sem.<br />
<br />
Most már az sem érdekelt, hogy távol vagyok a színpadtól, egyszerűen jó érzéssel töltött el, hogy egy levegőt szívhatok azokkal, akik többet jelentenek nekem, mint a saját életem.<br />
<br />
*<br />
<br />
Néma csöndbe borult az egész helyiségre, esetleg néhány lány a telefonjával világított, és hirtelen füst, és sötét jelent meg, majd öt alak rajzolódott ki. Azonnal felismertem, hogy ki hol áll. Még mindig csend volt. Feszült voltam. Ideges. Alsó ajkamat harapdálva vártam, hogy mi következik most. Egyszerre beleborzongtam, mikor Zayn hirtelen fényt kapott, és rálátást nyertem alakjára. Őt követte Niall, Louis, Liam, és végül Harry göndör fürtjeit is megpillanthattam, amitől könnyes lett a szemem, azonban gyorsan letöröltem.<br />
<br />
-Starts the concert! ─ kiáltotta el magát Louis teli torokból, mire mindenki sikítani kezdett, és csak én álltam ott megsemmisülve, mint aki nem is él.<br />
<br />
Hirtelen annyi boldogság öntött el, hogy azt nem tudom szavakban megfogalmazni.<br />
<br />
A <i>Little Black Dress </i>volt az első dal, amivel kezdtek. Ezt követően pedig sorra jött a többi kedvencem. A koncert nagyon sokáig tartott. Sírtam, és nevettem. A fiúk csodálatosak voltak. Jobb volt, mint amilyennek álmaimban képzeltem. Vörösre sírt szemekkel álltam ott, mikor vége lett.<br />
<br />
Apa egyébként a koncert felénél szólt, hogy kimegy. Mikor mindenki elment, én is sietős léptekkel indultam a folyosóra, ahol feltehetőleg már várt.<br />
<br />
Legalább tizenöt percig bolyongtam a hatalmas arénában, ahol alig voltak emberek. Nem találtam apámat, és fogalmam sem volt, hogy merre van. Kezdtem egyre jobban kétségbeesni, hiszen biztonságiakon kívül nem láttam senkit.<br />
<br />
Egyik helyről a másikra szaladtam, mikor valaki hozzáért a vállamhoz.<br />
<br />
-It's your money ─ mondta, miközben átnyújtotta az összeget, közben mosolygott, és tökéletes fehér fogai látszottak. -You okay? ─ aggódva pislogott rám, zöld szemeimben láttam az aggódást, azonban én...<br />
<br />
Én megfagytam. Ott álltam előtte, ELŐTTE, életem megmentője előtt, és nem tudtam mást csinálni, mint pislogni. Talán még levegőt is elfelejtettem venni.<br />
<br />
-Harry, come here! ─ kiáltott egy hang, és azonnal felismertem. Liam.<br />
<br />
-Wait ─ kiáltotta, majd továbbra is engem nézett.<br />
<br />
A vállamat fogta, és nem engedte el.<br />
<br />
-I don't know what to say ─ motyogtam, ő pedig újra megkérdezte, amit néhány perce.<br />
<br />
-You okay?<br />
<br />
Bólintottam.<br />
<br />
Persze, normális esetben nem így viselkednék, de még gondolkodni sem volt erőm. Mondott valamit, de nem igazán tudtam rá összpontosítani. Tekintetem mellkasára vezettem. Fehér póló volt rajta. A két madár, amely a mellkasán volt, kissé kilátszott. Túl sokáig időztem ott a pillantásaimmal. Majd szavai hirtelen lejátszódtak újra és újra a fejemben, de már nem láttam mást, mint távolodó alakját. Tökéletes hátát, haját, lábait. Elszúrtam. Szokás szerint. Elszúrtam.<br />
<br />
"<i>Itt volt előtted! Mi a fene van veled?</i>" ─ egy belső hang korholt.<br />
<br />
Megfagytam. Ott álltam előtte, és egy nyomorult, egy átkozott "<i>Köszönöm</i>"-öt nem tudtam kinyögni. Nem lehetek ilyen..<br />
<br />
Mielőtt tovább gondolhattam volna, apa alakját láttam meg közeledni.<br />
<br />
-Csak, hogy megvagy. Már mindenki elment ─ mosolygott, majd mikor meglátott, hirtelen lefagyott az arcáról. -Mi történt, kincsem?<br />
<br />
Megráztam a fejem, miszerint semmi.<br />
<br />
-Csak sajnálom, hogy vége a koncertnek ─ sóhajtottam fájdalmasan, félig az igazat mondva, félig hazudva.<br />
<br />
Hiszen valóban rettenetesen sajnáltam, hogy vége lett, és nem lehetek itt többé, de a legnagyobb fájdalmam még mindig az volt, hogy <i>Ő </i>ott állt előttem, én pedig hagytam elmenni. Hagytam elsétálni. Hagytam, hogy úgy menjen el, hogy...Hogy is? Mit gondolhat rólam? Oh, pontosan tudom. Valami eszméletlen bugyuta kis tizenéves lánynak tarthat, akit sokkolt a látványa, és most elégedett magával, és mosolygott, én pedig határtalanul boldog voltam, és utálom magam, amiért ezt nem tudtam kimutatni, de feltehetőleg rájön még élete során, hogy mekkora örömet szerzett nekem...vagy nem.<br />
<br />
Néhány lépéssel a kijárat felé jártunk, az előcsarnok szerűségben, hirtelen erős hang ütötte meg a fülemet, és gondolom a mellettem sétáló apámét is, mire hirtelen hátrafordultam a könnyes szemeimmel.<br />
Gyors léptekkel sietett felém, kezében szorongatott valamit.<br />
<br />
-You lose your money. Again ─ nevetett, mire én hirtelen feleszméltem, és olyan szorosan öleltem át, mint még soha senkit, éreztem, ahogy folyamatos boldogság önt el, ahogy megnyugszom, és éreztem, hogy fejét az én fejemre teszi, ezzel pedig még inkább okot adva arra, hogy boldog legyek.<br />
<br />
Nem akartam azt mondani, hogy mennyire szeretem, hiszen az előző tettem erről tanúskodik, és biztos, hogy a legtöbb rajongótól ezt hallja. Sokkal inkább más járt a fejemben, mikor elhúzódtunk, de ő még mindig ölelt engem.<br />
<br />
Apa hirtelen felindulásból elővette a fényképezőgépet, és nem érdekelte, hogy odanézünk -e vagy sem, hogy mit csinálunk, egyszerűen csak fényképezett, és éreztem, hogy mosolygott.<br />
<br />
-Sorry, but I gotta go ─ mosolygott, mire én halkan énekelni kezdem magamban.<br />
<br />
-Don't let me go...<br />
<br />
-'Cause I'm tired of feeling alone ─ mosolygott, majd visszajött mellém, és énekelni kezdett.<br />
<br />
Halkan, de én tökéletesen hallottam minden egyes szót. Könnycseppek hada csorgott le az arcomon, mire ő még mindig csillogó szemekkel énekelt.<br />
<br />
Csak nekem. Csak most. Csak én hallottam. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson. Annyiszor játszottam már ennek a gondolatával, és soha, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer meg is fog történni.<br />
<br />
Mikor befejezte a dalt, elhúzódott, majd kedvesen mosolygott, zöld szemei csodálatosan csillogtak, mintha talán könnyeket is láttam volna.<br />
<br />
-I love you, beautiful ─ intett, majd eltűnt egy folyosón.<br />
<br />
Én még mindig ugyanúgy álltam ott, mint mielőtt elment. Éreztem, hogy rengeteg könny folyik le az arcomon. A boldogságtól, mert ez csak velem történt, és a szomorúságtól, mert vége lett.<br />
<br />
-Ideje mennünk ─ rázott vissza a valóságba apa hangja, mire bólintottam, és gyors léptekkel hagytam el az aréna területét. -Egyébként rengeteg képet csináltam. Tudod, nagyon büszke vagyok rád.<br />
<br />
Kérdően néztem rá. Miért büszke rám?<br />
<br />
Mintha olvasott volna a gondolataimban, folytatta.<br />
<br />
-Kevés ember lett volna képes azért küzdeni, hogy eljusson ide. És tudod te miért vagy itt? ─ néhány percig hallgatott. -Mert megérdemelted ─ sóhajtott boldogan, mire elmosolyodtam és átöleltem.<br />
<br />
*<br />
<br />
Néhány órával később, az ágyon ülve, a fényképezőgépet szorongattam a kezemben és néztem a képeket. Mind olyan tökéletes volt. <i>Mosolygott rám. Hozzám szólt, beszélt hozzám. Megölelt. Énekelt nekem. </i>Túl sok információ volt ez nekem, és túl sok esemény. Mire a gondolataim végére jutottam, arcom újra könnyes, szemem pedig újra piros lett. Ez velem történt? Biztosan? Velem? Azzal a lánnyal, akiben alig van remény és hit..Velem?<br />
<br />
Határozottan állíthatom, hogy a világon most én vagyok a világ legeslegboldogabb és legszerencsésebb embere.<br />
<br />
Hirtelen elhatározásból megkerestem az asztalra letett pénzt, amit <i>Ő </i>adott nekem. A kis papírdarab is benne volt, amit még a pénzzel együtt szorongattam. Épp ki akartam dobni, mikor észrevettem rajta valamit..Írtak rá. Lassan bontottam ki, majd tanulmányoztam.<br />
<br />
Aláírta nekem ezt a vacak papírt, amit épp az előbb akartam kidobni, és biztos, hogy hatalmas, életem egyik legnagyobb hibáját követtem volna el, ha megteszem.<br />
<br />
"<i>You're beautiful, baby. </i><br />
<i>Harry xx</i>"<br />
<br />
Még álmomban is <i>Ő </i>jelent meg, és tudtam, valahol belül nagyon erősen éreztem, hogy nem most találkoztam vele utoljára.<br />
<br />
<br />
<u style="font-weight: bold;">Anna:</u><i>...</i><br />
<b><u><br /></u></b>
Fogalmam sem volt, hogy valaha ilyen történik velem. Hogy a nővérem elvisz magával Londonba. Egy hét álmaim városában. Értitek? Egy hosszú hét.<br />
<br />
-Mindent elraktál? ─ hallottam anya hangját a földszintről.<br />
<br />
Sóhajtva kiáltottam le neki, hogy igen, minden a bőröndömben van.<br />
<br />
A nővérem jelent meg mosolyogva a szobában. Hosszú, sötétbarna haja egyenes volt. Gondolom szokás szerint most is kivasalta. Szúrós szemekkel figyelt, mikor látta, hogy az újságból megkaparintott, srácok képével díszített autogramkártyát teszem a táskámba.<br />
<br />
-Miért hozod azokat?<br />
<br />
-Mert ─ válaszoltam szűkszavúan, majd hátat fordítottam, és úgy csináltam, mint aki sürgősen keres valamit.<br />
<br />
Hosszú, csőszárú farmer volt rajtam, fehér pólóval. Hajam egyenletesen omlott a hátamra és a vállamra egyaránt. Épp az előszobában húztam a cipőmet, mikor anya hangját hallottam meg, nyilván a nővéremmel beszélgetett.<br />
<br />
-Vigyázz rá, még gyerek, rendben?!<br />
<br />
Válaszul nyilván csak egy sóhajt, vagy szemforgatást kapott, mert ezt követően csend szökött mindenhová. Az autó, aki a repülőtérre visz minket körülbelül negyed óra múlva érkezik, de én már így is türelmetlenül álltam az ajtóba, a bőrönd fogóját szorongatva. Tenyerem izzadt az örömtől és az izgalomtól. Szerencsém, hogy rengeteg spórolt pénzem volt, tehát azt vehetek majd magamnak, amit akarok. <br />
<br />
A pénzem mellett, a zsebemben egy apróra összehajtott papírdarab pihent. Egy levél. Ezt még sohasem mondtam senkinek. Írtam egy levelet Louis-nak, hogy ha találkozunk, és nincs időm semmit se mondani, akkor egyszerűen odaadjam. Ez annyira gyerekesen és irreálisan hangzik! Tisztában vagyok vele, hogy nem fogunk találkozni, mégis kétes ábrándokba kergetem magam.<br />
"<i>...és akkor majd odaadom a levelet.</i>" ─ sokszor játszottam el a találkozás gondolatával, a nap huszonnégy órájában <i>Ő </i>és a többiek jártak a fejemben.<br />
<br />
Egy fékezés hozott vissza a jelenbe, ami nem jelentett mást, mint azt, hogy megérkezett az autó, amivel mehetünk.<br />
<br />
Anya hosszasan vett tőlem búcsút, csakúgy, mint a nővéremtől is. Néha túl aggodalmas. Nem kéne ennyire féltenie minket, hiszen elvégre már nem vagyunk olyan kicsik.<br />
<br />
-Minden nap hívjatok, oké? ─ kérdezte halkan, mire mindketten némán bólintottunk.<br />
<br />
-Szeretlek ─ suttogtam a fülébe, miközben megöleltem.<br />
<br />
-Én is ─ mosolygott kedvesen, amitől máris hiányozni kezdett, pedig még ott állt előttem.<br />
<br />
-Gyerünk, igyekezz, különben lekéssük a gépet ─ mormogta a nővérem, mire boldogan sóhajtottam, és jelenleg még a piszkálódó hangneme sem érdekelt, csak az, hogy holnap ilyenkor már Londonban leszek.<br />
<br />
*<br />
<br />
A repüléstől nagyon félek, ettől függetlenül viszont folyamatosan kinézek az ablakon, hogy megbizonyosodjak arról, mennyire magasan vagyunk. Elképesztő. Csodálatos látni a felhőket, a hófehér felhőket, amik sokkal szebbek, mint ahogy képzeltem. Az ég szinte narancssárga és rózsaszínű egyszerre, néhol a fény megtörik, és ott a sárga is közrejátszik. Bámulatos.<br />
<br />
Bármennyire is szerettem volna még csodálni ezt az egészet, akaratomon kívül aludtam el.<br />
<br />
Egy monoton, női hangra ébredtem, ami utasított, hogy kapcsoljuk be az öveinket, ugyanis megkezdik a leszállást. Kipillantottam az ablakon, és megpillantottam a csodálatos várost. A szürke felhők ellenére is ─ amik az égen gyülekeztek ─ boldog voltam. Mert itt lehetek.<br />
<br />
Lassan megböktem a mellettem szuszogó nővérem vállát, hogy kelljen fel, hiszen itt vagyunk. Elégedetten elmosolyodott, mintha gondolatban teljesen máshol járna.<br />
<br />
*<br />
<br />
A hotel gyönyörű volt, tényleg. A város meseszép negyedére nyerhettem kilátást, ami éjszaka állítólag még gyönyörűbb.<br />
<br />
Furcsa, hogy anya elengedett. Hiszen életemben nem gondoltam volna, hogy a nővéremmel ─ aki bár felelősségteljes ─ fog elengedni. Kellemeset csalódtam. Úgy látszik, vannak még csodák. A lakrészünk két hatalmas szobából állt, azonban a szobák nem voltak egyforma méretűek. Esélyem se lett volna a nagyobb szobába vinni a dolgaimat, hiszen egyértelmű volt, hogy ott a testvérem birodalma lesz egy hétig. Igazából nem is érdekelt, a lényeg, hogy itt vagyok.<br />
<br />
-Nem megyünk el vásárolni?<br />
<br />
Beleegyezően bólintottam, majd elvonultam átöltözni valami kényelmesebb szettbe, de a levelet véletlenül se felejtettem el kivenni az előzőleg viselt nadrágból, és betenni abba a nadrág zsebébe, ami éppen rajtam volt.<br />
<br />
Tudtam, hogy London szép, de hogy ennyire? Nagyon sokat sétáltunk, nem vásároltunk túl sokat, igazából hasznosan töltöttük az időt. Megnéztünk mindent, amire kíváncsiak voltunk, vagyis majdnem mindent. Én legszívesebben az egész várost már aznap körbejártam volna, de szerencsére holnap is van nap.<br />
<br />
*<br />
<br />
Néhány nappal később a belvárosban sétáltunk. A pénzemből egyébként rengeteg olyan dolgot vettem, amikről <i>Ők </i>néznek vissza.<br />
<br />
Drága ruhaboltok előtt sétáltunk el, és az egyikbe kérdezés nélkül rohantam be, félrelökve minden vásárlót. Olyan hírszerűséget olvastam az egyik rajongói oldalon, hogy Louis és Zayn ma eljönnek ide, ahol Eleanor imád vásárolni, és ez a bolt nem más, mint a Forever 21. Állítólag Eleanor-nak akar ajándékot venni, akinek a születésnapja közeleg, és Zayn pedig elkíséri.<br />
<br />
Hiába kerestem tekintetemmel Zayn-t vagy Louis-t. Egyiküket sem láttam. Nyilván nem is jönnek ide, és az egészet valami idióta találta ki.<br />
<br />
A nővérem sajnálkozó tekintetével találtam magam szembe, aki a napok alatt már hozzászokott ehhez.<br />
<br />
-Sajnálom. Tudod, hogy tudják, hogy szereted őket.<br />
<br />
-Dehogy tudják...<br />
<br />
Feladóan sóhajtottam, azonban nem adtam fel. Nem mehetek úgy haza, hogy nem találkoztam velük...vagy mégis?<br />
<br />
*<br />
<br />
A napok villámgyorsasággal teltek, és én egyiküket se láttam. A levelemet is elhagytam, ami egy jel volt, hogy ébredjek fel végre, és lássak tisztán, azonban én ebbe képtelen lettem volna belenyugodni.<br />
<br />
Miután felkeltem, átsétáltam a nővérem szobájába, azonban az ágya üres volt, és egy rózsaszín papírcetli pihent a párnáján.<br />
<br />
"<i>Elmentem elintézni valamit, el ne menj sehová! Ott várj meg. Délutánra visszaérek.</i>" ─ olvastam fel hangosan a cetlin szereplő rövid, három sort.<br />
<br />
Ráestem az ágyra, és visszaaludtam.<br />
<br />
Késő este volt, mikor felkeltem. Holnap indulunk haza, és én még csak nem is éreztem jól magam. A nővéremet nem találtam sehol, ami arra késztetett, hogy aggódjak, és féljek. Igazából tényleg kezdett érdekelni a dolog, hogy hol is lehet.<br />
<br />
Épp, hogy befejeztem a gondolatot, az ajtó kinyílt, és egy ismerős hang ütötte meg a fülemet:<br />
<br />
-Itt vagyok!<br />
<br />
-Remek ─ dörmögtem, majd kisétáltam a konyhaszerűségbe, ahol ő is volt.<br />
<br />
-Hol voltál?<br />
<br />
-Vásároltam, nézelődtem. Ne haragudj, hogy itt hagytalak.<br />
<br />
-Nem gond.<br />
<br />
-Egyébként találkoztam a <i>Szerelmeddel</i>. Odaadtam neki a levelet, amit írtál, és tessék, vagyis várj ─ kezdett kutakodni a zsebében, majd átnyújtott egy papírt.<br />
<br />
Nem olvastam el. Ehelyett furcsán méregettem, ugyanis mi az, hogy a levelemet? Hogy került hozzá?<br />
<br />
-Louis? Úgy hívják, igaz? ─ bólintottam. -Az utcán láttam, épp vásárolt valamelyik másikkal. De hogy tudtál olyan nyálas levelet írni?<br />
<br />
Nem tudtam megszólalni. Nem kaptam levegőt. Összeestem. Éreztem, hogy elájulok a sokktól és az örömtől, ami egyszerre ért. Csupán néhány perccel később tértem magamhoz, és erőm sem volt haragudni a lányra, aki előttem állt, és aggódó tekintettel vizslatott, nem zavart már, hogy nem vitt magával. Örültem a tudatnak, hogy Louis-nál van a levelem, tud rólam, és minden bizonnyal megmosolyogta minden szavam.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-30817060035817625282013-12-25T07:38:00.000-08:002013-12-25T07:38:00.596-08:00Chapter 19<a href="https://31.media.tumblr.com/e53b196acc17d9f404d174988957537b/tumblr_mqo9sf9V7t1rko18bo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://31.media.tumblr.com/e53b196acc17d9f404d174988957537b/tumblr_mqo9sf9V7t1rko18bo1_500.gif" width="320" /></a>Sziasztok! Soha nem késtem még ennyit szerintem. Egyszerűen csak nem volt erőm írni..Már legalább egy hete megvan a háromnegyede, de valamiért képtelen voltam tovább folytatni. Idk why.<br />
Egyébként akinek van tumblija, az kövessen be itt: <a href="http://remenyvesztettlelek.tumblr.com/">KATT.</a> És visszakövetem.<br />
Tényleg rettenetesen sajnálom, de köszönöm, hogy Ti ettől függetlenül is mellettem álltok. Csak ennyit szerettem volna, és köszönöm, hogy vagytok nekem, drágáim! xx<br />
<br />
u.i.:ez a fejezet elég sok szemszögből lett írva, de csak így tudtam nektek leírni. Remélem azért tetszik.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Chapter 19</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span>
<b><i>~Másfél héttel később~</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
<b><i> ~Zoe szemszöge~</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>Az elmúlt napokban igyekeztem kevés időt tölteni Harryvel. Az igazság az, hogy vészesen közeledik az a nap, amikor én kilépek ennek a háznak az ajtaján. Talán örökre. És tudom, nagyon jól tudom, hogy nem lesz több köztünk ezzel a kócos, göndör fürtös fiúval. Az életünk más-más vágányra terelődik, végezetül pedig teljesen elfelejtjük egymást. Mindkettőnknek csak egy halovány folt leszünk a másik akkori életében. Tudom, hogy ezt az én számból hallani fura. Én tényleg..kedvelem őt. De minden olyan gyorsan történt! Mire feleszméltem, már fogta a kezem, és mosolyogva jöttünk hazafelé. Boldog voltam, kimondhatatlanul boldog. Én nem akarom itt hagyni őt, de ez az egyetlen lehetőség. Hiszen elég különböző világ vagyunk; ő népszerű, gazdag, rengeteg barátja van, míg én..engem inkább ne taglaljunk, a lényeg, hogy szöges ellentéte vagyok mindezeknek. Persze, ez még nem ok. Ez csak az <i>egyik </i>ok.<br />
<br />
Ittlétem alatt ─ tagadnom is hiábavaló volna ─ megváltoztam. Változni nehéz...De néha ugyanannak maradni még annál is nehezebb.<br />
<br />
Gondolatmenetem megszakadt, ugyanis rezgett a telefonom. Elemeltem az asztalról, majd egy gyors mozdulattal feloldottam a képernyőzárat, végezetül pedig megnyitottam az üzenetet.<br />
<br />
<i><u>Feladó: Harry</u></i><br />
<br />
<i><u>Hiányzol. H xx</u></i><br />
<i><u><br /></u></i>
-Aki engem szeret, azzal valami nincs rendben ─ suttogom magamnak, magamban.<br />
<br />
Nem volt lelki erőm visszaírni neki. Körülbelül fél percnyire van tőlem. Csúnya dolog, amit vele teszek. Utálom magamat, de egyszerűen képtelen vagyok megtenni. Odaállni elé, és azt mondani, hogy jobb, ha minél hamarabb befejezzük. Nem vagyok a távkapcsolatok híve, és nem mennék bele. Hiszen miért? Mindketten tudjuk ─ ha ő nem is szeretné majd beismerni ─, hogy ez így nem működne. Több ezer kilométerre lennénk egymástól, és ki tudja, hogy milyen gyakran tudnánk találkozni. Ez pedig nekem nem működne. Harryvel nincs semmi baj. Kedves, aranyos, vicces, és a maga módján mindig meg tud vigasztalni. Rettenetesen gonosznak tűnhetek most mindenki szemében, de azt hiszem, miután elmegyek, nem fogok sírni és depresszióba esni. Szörnyű hónapok elé néz, ha Ő igen. Ami kettőnk között van, az nem is kapcsolat. Legalábbis..fogalmam sincs mi van kettőnk között. Nem tudom!<br />
<br />
Rendben, összegezzük. Kedvelem, de nem halnék bele, ha nem lenne <i>mellettem. </i>Fontos nekem, mégsem áldoznám fel érte az életemet; a jövőmet. Imádom a humorát, a nevetését, mégis néha jobb nélküle, mint vele. Nem vagyok boldog, nem is vagyok szomorú. Nem tudom milyen vagyok jelen pillanatban. Csak kattog az agyam. Mintha egy kis fogaskerék forogna a fejemben, és gondolatok tömkelegét engedné szabadra, amik lassan, de biztosan megölnek. Bűntudatom viszont lenne. Nem is kicsi. Hiszen egyedül hagynék valakit az érzéseivel. Nem tudom mire van szükségem. Nem tudom mit akarok. Nem tudom, hogy ki vagyok és nem tudom, hogy mi lesz ezután. Ezek a bizonytalan pillanatok egyszer biztosan az őrületbe kergetnek. Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie? Nem akarok neki fájdalmat okozni, szándékosan legalábbis nem, hiszen életem egy rövid szakaszának egyik fejezetében fontos szerepet játszik. Még jelen időben, talán holnap már múlt időben fogom őt emlegetni, hiszen meg kell neki mondanom, hogy nem akarok távkapcsolatot, és el kell búcsúznunk.<br />
<br />
Vagy...<br />
<br />
Oké, most talán őrültnek fogok tűnni, akinek valami komoly segítségre van szüksége, mégis belegondolva...<br />
Mikor vele vagyok, akkor nevetek. Nem vagyok ezen a régi, fáradt és magányos helyen. A megtévesztés falai, a szemforgatások és az üresség mind eltűnik, mikor meglátom az arcát. Igazából elbűvölő vele találkozni. Visszagondolok a pillanatra, mikor nemrég a szobán keresztül az alakja közeledni kezdett felém, és teljesen elpirulok. A lényegtelen dolgokról való beszélgetés elkezdődött és én visszavágtam minden megjegyzésére. <i>Mintha titokban levelezgetnénk. </i>Örökké azon fogok gondolkodni, hogy vajon tudja -e, mi játszódik le bennem. Nyilván nem, és jobb is, hiszen őrültnek tartana. Egyszer kedvelem, és vele akarok lenni, az ezt megelőző tetteim viszont erről nemigen tettek tanúbizonyságot. A múlni nem akaró gondolatok tartanak ébren. Ezen fogok rágódni, ameddig el nem alszom. Van olyan pillanat, mikor azt kívánom, bárcsak itt lenne az ajtómban, és mosolyogva ölelne át. Aztán rájövök, hogy nem szabadna ilyet akarnom..<br />
<br />
Meglehet, hogy ez még csak az <i>első oldal </i>egymás életében, és az elválás nem a <i>történet vége</i>, mégis minden bizonytalan. Bizonytalan vagyok én is és a gondolataim is. Visszhangzik a neve a fejemben , majd hirtelen magam előtt látom magas alakját, és nem tudok ettől szabadulni.<br />
<br />
Mindezek a szavak talán azok, amelyeket visszatartottam, hiszen túl korán távozom...Azt akarom, hogy ne kedveljen mást, hogy ne várjon másra, mégis irtózom és rettegek ennek az egésznek a gondolatától.<br />
<br />
Esküszöm, hogy nem értem magam, nem értem az érzéseimet, amik tulajdonképpen nem is léteznek.<br />
<br />
Mi lesz most? Mi lesz azután, miután elmegyek? Egy azonban már biztos: tönkreteszem valaki életét, aki talán hatalmas támaszt tudna nekem nyújtani, mégis talán az a baj, hogy én erre még nem állok készen. Igen, ez lehet mindennek az oka.<br />
<br />
Egyszerűen nem tudok értelmes magyarázatot adni arra, hogy <i>mi lesz ezután. </i>Elmegyek, igen, ez már biztos.<br />
<br />
Fogalmam sincs mennyi ideig gondolkozhattam még..egyszerűen csak elnyomott az álom.<br />
<br />
*<br />
<br />
Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, és mindemellett még rosszul is éreztem magam. Lassan bújtam ki a vékony paplanom alól; hirtelen fázni kezdtem, mikor talpam a hideg, szőnyeg nélküli padlórészhez ért. Lebotorkáltam a lépcsőn, egészen a konyháig, ahol gyógyszer után kezdtem el kutatni. Sajnos több-kevesebb sikerrel. Néhány perc keresgélés után végre a kezembe tarthattam a fájdalomcsillapítót, és reméltem, hogy ez majd elűzi ezt a borzalmas lüktetést a fejemből. A csapból jéghideg vizet engedtem magamnak, majd segítségével lenyeltem a pirulát. Miután végeztem a művelettel, hallottam, hogy csöngetnek. Ki keres korán reggel? Egyáltalán nem siettem kinyitni az ajtót. Hiszen van időnk, nem? Végül rászántam magam körülbelül félúton, hogy felgyorsítsam a lépteimet, és máris az ajtó előtt voltam. Óvatosan nyitottam ki azt, mintha csak attól féltem volna, hogy netalántán valami őrült gyilkos fog lelőni. Őrült gyilkos? Miután kinyitottam az ajtót, meggyőződtem arról, hogy a személy, aki velem szemben áll, még egy <i>őrült gyilkosnál </i>is rosszabb. Hang nem jött ki a torkomon, csupán tágra nyílt<br />
szemekkel figyeltem őt; őt, miközben féloldalas mosolyra húzza rózsaszín ajkait, és eldobja a cigijét. Mit akar tőlem?!<br />
<br />
<br />
<b><i>~Harry szemszöge~</i></b><br />
<br />
A telefonom idegesítő csörgésére keltem fel, majd mikor megláttam, hogy ki keres, az álmosság azonnal eltűnt a szememből. Felvettem a készüléket, és a fülemhez emeltem, majd pár másodperccel később megszólalt a vonal túlsó végén lévő személy.<br />
<br />
-Harry?<br />
<br />
-Ed ─ válaszoltam vidám hangon.<br />
<br />
-Remek, hogy eltudtalak érni. Azonnal New York-ba kell repülnöd! Harry, a főnökömnek tetszett a dalod! Szeretné, ha kiadnád.<br />
<br />
-M-Mi? Ed, most viccelsz? Ugye ezt nem mondod komolyan? Az én dalom?<br />
<br />
-Igen, a Te dalod. A repülőjegyet már lefoglaltuk, a géped ma este indul, és ajánlom, hogy elgyere, különben nem lesz az egészből semmi!<br />
<br />
Hogy mi? Hiszen Zoe...A dal, amit neki éneklek. Ez nem lehet igaz, nem mehetek pont most el. De ha nem megyek el, akkor elszalasztom azt, amire egész életemben vártam.<br />
Alsó ajkamba harapva hezitáltam a választ illetően, ugyanis a választás az én kezemben volt, és két percem volt körülbelül választani, és válaszolni.<br />
<br />
-Harry, itt vagy még? Válaszolj már. Jössz vagy sem?<br />
<br />
-Holnap New Yorkban találkozunk. Várj a repülőtéren!<br />
<br />
-Ez a beszéd, drága barátom. Ez a beszéd! Holnap találkozunk, vigyázz magadra, és hozd a gitárodat, meg persze rengeteg ruhát! ─ utasított, majd bontotta a vonalat.<br />
<br />
Mi lesz most? Zoe csalódni fog bennem. Nem adhatom neki elő a dalom, hiszen ma este elmegyek. De megbántani se szeretném. Búcsú nélkül azonban mégsem mehetek el, pedig az lenne a legjobb.<br />
<br />
Gondolatmenetem megszakadt, mikor kopogtak az ajtómon.<br />
<br />
-Gyere!<br />
<br />
Zayn lassan jött be, majd leült mellém az ágyra. Elég sokat beszélgettünk mostanában, szóval gondoltam, hogy ő az, aki meglátogat.<br />
<br />
-Mi az, Harry? ─ aggódó tekintettel vizsgálgatott, mire csak megvontam a vállam. -Mondd el, hallottam, hogy telefonáltál valakivel.<br />
<br />
-Ma este New Yorkba repülök.<br />
<br />
-Hogy mi? ─ pattant fel idegesen.<br />
<br />
-Umh, a dalom. Emlékszel? Írtam egy dalt, amit egy barátom elküldött valakinek. Ez a valaki ki akarja adni a dalt, szerződést akar, tudod, minden ezzel járót, csakhogy ez az egész nagyon messze lenne innen.<br />
<br />
-Nézd Harry, tudom jól, hogy ez az álmod. Régen is mindig erre vágytál, szóval szerintem egy lány miatt nem kell mindent hátrahagynod. Ismerem Zoet, és téged is. Tudom, hogy most rá gondolsz, de Harry, ezer és egy lány van, akit könnyebben megszerezhetsz, kevesebb fájdalommal. Azt akarom, hogy elmenj, és híres légy. Azt akarom, hogy mindenki ismerje a neved! Mindenki ismerjen téged, és büszke akarok rád lenni. Ma este szállj fel arra a gépre, és menj az álmaid után, haver. Mi van, ha egész életedben bánni fogod, ha nem mész el?<br />
<br />
-Talán igazad van, Zayn ─ motyogtam, mire ő megveregette a vállam, majd könnyed lépésekkel kisétált a szobából.<br />
<br />
Jobb lesz, ha csak egy hosszú levelet írok Zoenak, mielőtt lelépnék. Nem tudom hogyan reagál majd arra, hogy elmegyek.<br />
<br />
<br />
<b><i>~Zoe szemszöge~</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
Körülbelül tíz-tizenöt percig csak álltunk egymás előtt. Lassan szívtam be a levegőt, szívem a torkomban dobogott, hiszen nem tudtam, hogy került ide, és mit akar tőlem. Hónapok óta nem láttam őt.<br />
<br />
-Mit akarsz? ─ szűrtem ki fogaim között, mire egyszerűen csak felnevetett.<br />
<br />
-Rég láttuk egymást, Zoe. Megváltoztál ─ suttogta.<br />
<br />
-Menj a francba, seggfej ─ próbáltam bezárni az orra előtt az ajtót, de a lábával megállított.<br />
<br />
-Beszélgetni jöttem, ugye bemehetek? ─ kérdezte teljesen ártatlan arckifejezéssel.<br />
<br />
Ismerem őt, tudom, hogy nem megy el addig, ameddig nem beszélt velem. Londontól idáig jött. Biztos, hogy nem tágít egykönnyen.<br />
<br />
Intettem a fejemmel, hogy kövessen, mire kuncogott, és bezárta maga mögött az ajtót.<br />
<br />
-Ben, mondd el, hogy miért jöttél, aztán menj el. Új életem van, érted? Nem érdekeltek többé.<br />
<br />
-Hiszen régen mi voltunk a családod.<br />
<br />
-Az évekkel ezelőtt volt. Azelőtt, mielőtt belevittetek azokba a dolgokba.<br />
<br />
-Akkor nem ezt mondtad.<br />
<br />
-Gyűlöllek. Tűnj el az otthonomból!<br />
<br />
-Szóval az otthonod? Az otthonod London, a családod pedig mi vagyunk. Sam, Amy, Tom, Danielle és én. Még visszajöhetsz.<br />
<br />
-Menj innen, különben hívom a rendőrséget.<br />
<br />
Felnevetett, majd elkiáltotta magát, hogy "Még látjuk egymást", majd hangosan becsapta maga mögött az ajtót. Láttam, amint beszáll a méregdrága, fekete autójába, és villámsebességgel elhajt a ház elől. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Rossz előérzetem van, és félek, hogy nem most láttam őt utoljára...<br />
<br />
Furcsa érzésem támadt. Harry ma még egyáltalán nem keresett. Mivel egyébként is unatkoztam, úgy döntöttem, hogy meglátogatom.<br />
<br />
Halvány mosollyal az arcomon kopogtam, azonban senki sem nyitott ajtót, amit igencsak furcsálltam. Se Zayn, se ő ne lennének itthon? Nem, nem hiszem. Ez azért elég furcsa.<br />
<br />
Még legalább öt percig ácsorogtam, majd amolyan "<i>semmit se veszíthetek</i>" alapon benyitottam. A házban síri csend uralkodott. Lábaim akaratlanul is a lépcső felé irányultak, és mentek fel azon. Halkan nyitottam be az <i>Ő </i>szobájába, és megkönnyebbült sóhaj szökött ki a számon, mikor megláttam, hogy fekszik, és a telefonját piszkálja.<br />
<br />
-Hello, Harry ─ halványan intettem, mire hirtelen felém kapta a fejét, és elmosolyodott.<br />
<br />
Felállt az ágyról, és felém sietett. Szorosan karjai közé zárt, amit nem tudtam mire vélni, hiszen nemrég láttuk egymást. Vagyis...<br />
<br />
-Szia ─ köszönt vissza végül.<br />
<br />
-Furcsa vagy. Történt valami? ─ mosolyogva megrázta a fejét, majd összekulcsolta ujjainkat.<br />
<br />
-Kérsz teát?<br />
<br />
-Igen ─ foglaltam helyet a konyhában.<br />
<br />
Nem akarom neki említeni azt, hogy egy régi ismerősöm miféle látogatást tett nálam. Csak felzaklatná. Úgysem segít semmi a helyzetünkön. Én elmegyek, ő itt marad, és elfelejtjük egymást, és bár nyomot fog hagyni az életemben, annyira azért még nem őrültem meg, hogy menthetetlenül szerelmes legyek. Nem akarok neki hazudni, viszont azt sem akarom, hogy mentegetőzzön, és próbáljon kiutat találni. Mert a távkapcsolat egyszer megszakad, és úgysem bírnánk sokáig, sőt, semeddig se fogjuk bírni, hiszen el se kezdjük. Ez csak néhány jól eltöltött nap lesz. Holnapután elmegyek innen és soha többé nem nézek vissza. Ez lesz a legjobb.<br />
<br />
-Minden rendben? ─ aggódó tekintettel vizsgált, miközben megsimította a kezem.<br />
<br />
-Persze, miért ne lenne? ─ mosolyogtam, majd belekortyoltam a teámba, amit elém tett.<br />
<br />
Vonásai zordak lettek, majd egy "<i>Igaz, mi baj lenne?</i>" mondtad hagyta el halkan ajkait. Összehúztam a szemöldökömet, nem tudtam mire vélni azt, ahogyan egyik percről a másikra viselkedik.<br />
<br />
Gyorsan ittam a teámat, hogy mielőbb szabadulhassak. Harry olyan furcsa volt, talán még soha nem láttam őt ilyennek.<br />
<br />
-Most megyek. Majd találkozunk, oké?<br />
<br />
-Ja, <i>majd </i>találkozunk.<br />
<br />
Egy apró puszit akartam adni az arcára, mire hirtelen elfordult, és bement a nappaliba. Megvontam a vállam, majd nagyon hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, jelezve, hogy eléggé megbántott, de őszintén szólva nem úgy tűnt, mintha érdekelné.<br />
<br />
<br />
<b><i>~Harry szemszöge~</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
<b><i>~Az indulás előtt egy órával~</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
<b><i><a href="http://www.youtube.com/watch?v=aSvudXpazRk">((Zene))</a></i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
Úgy döntöttem, hogy búcsú nélkül mégsem mehetek el, de átmenni hozzá nem lett volna erőm. Nem tudom, mit mondana. Azonban nem is foglalkoztam többet a dologgal, leültem az asztalhoz, egy fehér papír volt előttem, és toll a kezemben. Gyorsan firkantottam le minden egyes szót, hiszen sietnem kellett, nem húzhattam az időt, egy óra múlva kint kell lennem a repülőtéren. Zayn azt ígérte, hogy elvisz.<br />
<br />
Huszonöt perccel később már be is fejeztem a levelet, és megbíztam Zaynt, hogy adja át neki. Mindent leírtam, amit gondoltam és amit éreztem. Felmentem a szobámba, hogy lehozzam a bőröndömet, közben pedig szóltam a barátomnak, hogy vegye magához a telefonját, és öltözködjön, ugyanis mindjárt indulunk.<br />
<br />
Néhány percig még álltam a szobámban, és körülnéztem, hiszen fogalmam sem volt, hogy mikor jövök vissza.<br />
Természetesen Zayn-re bíztam a házat, hiszen kire másra hagyhattam volna?<br />
<br />
-New York, és az egész világ a lábaid előtt fog heverni, haver ─ hallottam meg az előbb gondolataimban említett személy hangját.<br />
<br />
Egy halk "<i>Hmm</i>" hagyta el a számat.<br />
<br />
-Rajta, induljunk, különben lekésed a gépet.<br />
<br />
-Nem kéne átmennem hozzá?<br />
<br />
-Nem, Harry, nem. Kérlek, menjünk, így könnyebb lesz, rendben? Ígérem, hogy minden nap felhívlak, és elmondom, hogy van.<br />
<br />
-Csalódni fog bennem. Holnap énekelnem kéne.<br />
<br />
-Ne aggódj miatta, és most gyerünk ─ lökdösött ki az ajtón, majd ő is jött utánam.<br />
<br />
A bőröndömet a fekete autóm csomagtartójába helyeztem, és beültem abba. Zayn ragaszkodott hozzá, hogy ő vezessen, én pedig nem ellenkeztem.<br />
<br />
Lassan hagytuk el az utcát, majd mikor kiértünk a repülőtérre, hirtelen megmagyarázhatatlan bűntudatom támadt, azonban már nem fordulhattam vissza.<br />
<br />
-Majd hívj, ha megérkeztél, rendben? ─ bólintottam, majd szorosan átöleltem a barátomat.<br />
<br />
-Köszönöm Zayn, mindent köszönök.<br />
<br />
-Ne felejts el, mikor világhírű leszel, most pedig menj, a gép tíz perc múlva indul ─ mondta, majd kezembe nyomta a bőröndöt, intett egyet, majd beszállt az autómba, és elhajtott.<br />
<br />
Én pedig besétáltam a váróterembe, ahol útbaigazítottak, és a gép felé igyekeztem.<br />
<br />
Ezt követően fél órával már a magasban voltam, útban New York felé, hatalmas fájdalommal és bűntudattal az szívemben, amit próbáltam gyorsan kizárni onnan, azonban mindez egyáltalán nem ment könnyen...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-85667203912661627492013-12-05T06:49:00.001-08:002013-12-05T06:49:58.375-08:00Chapter 18<a href="http://31.media.tumblr.com/013f07d16c993f9fc8fdf7933c9b5c7f/tumblr_mx6pyrVCiR1slrgdio1_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://31.media.tumblr.com/013f07d16c993f9fc8fdf7933c9b5c7f/tumblr_mx6pyrVCiR1slrgdio1_250.gif" /></a>Hi darlings! Újra itt. Igazából nehezen döntöttem amellett, hogy folytatom, végül mégis itt kötöttem ki, hiszen nagyon a szívemhez nőtt ez a kis történet, és persze ti is! Sokak örömére és bánatára ((mert igen, volt pár névtelenke, aki kifejezetten azt mondta, hogy szar, és zárjam be, nevermind)) folytatom a blogot! Nem fogom és nem is akarom törölni. Most már legalábbis nem. Átgondoltam a dolgokat, és sajnálom a kirohanásomat, nem tudom mi ütött belém. Névtelen barátaimnak pedig innen üzenném, hogy nem érdekel, hogy miket írnak, szeretem ezt csinálni, és folytatom; azt hiszem, hogy senki se kötelezi őket arra, hogy olvassák. És köszönöm, hogy Ti mindig mellettem álltok! :')<br />
xx<br />
<br />
u.i:<br />
a fejezetet Taylor Swift <i><a href="http://www.youtube.com/watch?v=uKU1fN_j8n8">State of Grace</a> </i>és <i><a href="http://www.youtube.com/watch?v=1pXiNb3R1aQ">Treacherous</a> </i>című dala ihlette.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Chapter 18</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span><b><i>~Harry szemszöge~</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>Zayn még mindig fogta a fájó terültet, Zoe pedig karba tett kezekkel, diadalittasan mosolygott mellettem.<br />
<br />
-Ti honnan ismeritek egymást? ─ mindketten felém kapták a fejüket, majd egyszerre kezdtek bele a mesélésbe, azonban a lány csendre intette Zayn, és rendesen elkezdte a mondandóját.<br />
<br />
-Igazából még nem meséltem neked erről, de én London rossz negyedében nőttem fel. Rossz emberek vettek körül, akik ártottak nekem. Egy volt ezek közül Zayn is. Nos, innen.<br />
<br />
-Mit tett veled? ─ sziszegtem a fogaim között, ügyet se vetve arra, hogy a legjobb barátomról van szó, aki velem szemben ül.<br />
<br />
Zoe szeme csillogott a bosszúvágytól, miközben tekintetével Zaynét kereste, aki bűnbánó arccal motyogta:<br />
<br />
-Kiabáltam vele. Én..én megütöttem őt egyszer. Sajnálom, oké? Nem voltam józan. Fogalmam sem volt semmiről, ő pedig felhúzott. Rég történt már ─ lehajtott fejjel beszélt, majd közelebb sétált hozzánk.<br />
<br />
-Rég ─ suttogta maga előtt a lány. -Igazából hozzád jöttem, Harry. Azt szeretném megkérdezni, hogy akkor két hét múlva ugye fellépsz a daloddal? ─ mosolygott, közben arca teljesen kivirult.<br />
<br />
-Umh, igen, azt hiszem.<br />
<br />
Mielőtt bármit is mondhatott volna, Zayn közbevágott, miszerint ő elmegy zuhanyozni, és csak néhány óra múlva tér vissza köreinkbe. Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem bántam. És azt is el kell mondjam, hogy nem tudom mit érzek most. Olyan..furcsát. Itt van ez a lány a közelemben, akire sose néztem <i>úgy</i>, most viszont mégis örülök a közelségének. Annak, hogy itt van velem, és tudunk beszélgetni.<br />
<br />
-Lenne kedved nemsokára eljönni velem..sétálni? ─ bátortalanul kérdezte.<br />
<br />
Örülök, hogy összeszedte magát a barátnője halála után. Nagyon megrázhatta az esemény, így természetesen szerettem volna vele lenni, ezért egyértelmű, hogy a sétára azonnal igennel feleltem.<br />
<br />
-Remek, akkor négykor nálunk? Onnan pedig megyünk valahová.<br />
<br />
-Részemről rendben.<br />
<br />
*<br />
<br />
Fehér pólót vettem fel sötét farmerral. Egy sétához szerintem nem kell úgy kiöltözni. Hiszen ez <i>csak </i>egy séta. Szóltam Zaynnek, hogy elmegyek, mire ő csak bosszúsan forgatta a szemét, és azt tanácsolta, hogy maradjak távol Zoetól, ugyanis én nem ismerem, nem tudom, hogy valójában mire képes. Bólintva hagytam magára, de egy csöppet sem érdekelt, hogy mit gondol.<br />
<br />
Átcsörtettem a szomszédba, majd hosszasan nyomtam a csengőt, mire bentről hallottam egy "Nyitva!" kiáltást, ezért lassan kinyitottam az ajtót és beléptem rajta. Sehol senki nem volt. Az egész házat csönd uralta. Furcsa. Azonban hirtelen lépteket hallottam. Lassan sétált le. <a href="http://data1.whicdn.com/images/83339695/large.jpg"><i>Kék kockás inget</i></a> és csak úgy, mint én, ő is sötét farmert viselt. Haja be volt fonva, így nem látszottak sötét fürtjei.<br />
<br />
-Szia ─ halkan motyogta, közbe elmosolyodott. -Indulhatunk?<br />
<br />
-Persze ─ bólintottam, majd előre engedtem, majd megvártam, ameddig elém lép, és bezárja az ajtót.<br />
<br />
Csendben sétáltunk egymás mellett. Egyikünk se szólt semmit, csak élveztünk a késő nyári szellőt, a halvány napsugarat, amely kellemesen cirógatta az arcunkat. Nem tudtam megszólalni. Egy hang se jött ki a torkomon. Legbelül azt kívántam, hogy ez a pillanat soha se érjen véget, majd Zoe, mint aki olvas a gondolataimban, megszólalt:<br />
<br />
-Olyan jó így.<br />
<br />
Halványan elmosolyodtam. Mégis mit mondhatnék?<br />
<br />
-Azért kicsit hiányozni fog ez a hely ─ sóhajtott fájdalmasan.<br />
<br />
Titkon reméltem, hogy azt mondja, meglátogat majd. Igen-igen, tudom, hogy azt mondtam nemrég, hogy nem akarom őt felkeresni, ha elmegy, de ez hatalmas butaság lenne részemről.<br />
<br />
-Hiányozni fogsz ─ nyögtem ki, amit azonnal megbántam, hiszen lehet, hogy félreérti, és hazamegy.<br />
<br />
-Te is nekem ─ lépett elém, majd szorosan átölelt.<br />
<br />
Beszívtam édeskés parfümjének mámorító illatát, és az igazat megvallva én sem akartam őt elengedni. Szorosan tartottam a karjaim között, és örültem, hogy végre nyitott felém; hogy megbízik bennem, és nem utál, mint annak idején.<br />
<br />
Elhúzódott, majd rám mosolygott, és mentünk tovább. Nos, igen, egyszer minden jó véget ér.<br />
<br />
-Nincs itt egy pad, ahová leülhetnénk?<br />
<br />
Hosszasan keresgéltem a tekintetemmel, mire tőlünk körülbelül tíz méterre megpillantottam egyet.<br />
<br />
-Gyere ─ fogtam körbe a csuklóját, és magam után húztam.<br />
<br />
*<br />
<br />
Már órák óta itt ülünk ezen az ütött-kopott padon, és csak nevetünk. Imádom, hogy a csöppet sem vicces kopp-kopp vicceimen hangosan felnevet.<br />
<br />
-Umh, oké. Meséld el nekem, hogy mi a legrosszabb dolog ami valaha történt veled ─ kérte nevetve.<br />
<br />
-Rendben. Gimnáziumba járhattam, ahol nagyon tetszett egy lány. Tényleg szép volt. Hosszú, szőke haj, kék szem, és a többi. Tudod, amolyan minden fiú álma. Hogy én hogy néztem ki? Borzos haj, hülye vigyor, és minden más. Én tipikusan nem voltam egy lány álma sem ─ nevettem. -Szóval épp az ebédlőbe ment, mikor én már végeztem a vásárlással. Narancslevet vettem, ugyanis csak azt ihattam. Tudta, hogy mennyire odavagyok érte, mármint nem a narancsléért, hanem a lányért, szóval rám borította az egészet. Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki, hiszen csak távolról csodáltam, ettől függetlenül narancslé díszítette a fehér pólómat, és az egész ebédlő rajtam nevetett.<br />
<br />
-Ez annyira nem is vészes, de azért örülök, hogy elmondtad ─ mosolygott.<br />
<br />
-Ott, abban a pillanatban igazából nagyon kínos volt.<br />
<br />
-Egyébként Harry..tudod, nekem hiányozni fogsz. Komolyan.<br />
<br />
-Hé, muszáj elmenned? Mi lenne, ha itt tanulnál?<br />
<br />
Felnevetett a kérdéseimen, aztán valószínűségét felmérve én is ugyanezt tettem. Biztos, hogy nem maradna itt.<br />
<br />
-Persze, hogy muszáj. El kell mennem ─ az utolsó három szót olyan hangsúllyal ejtette ki, hogy folyamatosan visszhangzik a fejemben.<br />
<br />
"<i>El kell mennem</i>."<br />
<br />
-Miért? Miért most kezdtünk el jóba lenni? Az utolsó napokban?<br />
<br />
Mosolyogva vállat vont.<br />
<br />
-Igazából nem bánom. Így sokkal izgalmasabb volt ez az egész, hülye nyár. Tudod Harry, örülök, hogy csak most lettünk <i>jóba</i>. Jobb így.<br />
<br />
Bólintottam, bár nem értettem egyet.<br />
<br />
-Umm..én azt szeretném kérdezni, hogy mi volt közted és Zayn között?<br />
<br />
-Mi? Mármint..semmi. Ő jó srác. Szeretem, komolyan. Sosem ütött volna meg, ha akkor nem részeg, és én nem húzom fel. Mindig számíthattam rá.<br />
<br />
-Igen, tudom. Ő valóban..jó srác.<br />
<br />
Ezen mondatom után csend szállt ránk. Annyira szerettem volna megszólalni. Mindegy, hogy mit. Egyszerűen csak szerettem volna mondani valamit. De az igazat megvallva egy kicsit élveztem, hogy nem beszélgetünk, csak elmélyülten gondolkodunk egymás társaságában. Olyan furcsán gondtalan volt most minden. <i>Egyedül vagyunk a változó gondolatainkkal</i>. Most minden, amit tudunk, az az el nem engedés. Egyedül vagyunk. Csak ő és én. Tiszta lappal indulunk. Soha nem volt ez a lány <i>jó</i>, és én már épp kezdtem megszokni a rossznak az árnyalatait.<br />
<br />
-Harry..─ elhaló hangon szólt hozzám, és szinte el se hittem, hogy ő az a lány, akit nyár elején megismertem.<br />
<br />
-Igen?<br />
<br />
-Tudom, hogy még van időm, és nem holnap, vagy holnapután megyek el, mégis meg kell tennem valamit, mielőtt örökre elmennék erről a helyről.<br />
<br />
-Mit? ─ halkan felnevettem, hogy oldjam a feszültséget, de nem ment.<br />
<br />
Ő ugyanolyan sápadtan és megviselten ült ott, mint néhány másodperccel ezelőtt. Mi történt? Rendben, ez már több mint furcsa. Nem mondott semmit. Nem nyitotta szólásra a száját. Hosszú, sötétbarna hajfonata a hátán pihent, miközben tekintetével engem fürkészett. Vajon mire készülhet?<br />
<br />
-Ez veszélyes ─ suttogta, én mégis hallottam.<br />
<br />
Megrázta a fejét, egyszerűen csak közelebb csúszott hozzám. Arcunkat csupán néhány milliméter választotta el. Semmivel se több. Zoe ajkai hirtelen támadtak le rám, majd hosszú csókban forrtunk össze. Éreztem, ahogy belemosolyodik a csókba, ami engem is erre késztetett. Puha ajkai, és az enyémek oly tökéletes illettek össze..Levegő hiányában kénytelenek voltunk elválni egymástól. Homlokomat az övének döntöttem.<br />
<br />
-Ugye nem haragszol..emiatt? ─ félénken szólt.<br />
<br />
Lassú csókkal válaszoltam, ami egyértelműen azt jelentette, hogy nem haragszom rá. De ez igazából ostoba kérdés volt. Haragudni azért valakire, aki nem mellesleg csodálatos, mert megcsókol?<br />
<br />
-Mi lesz ezután? ─ kérdeztem.<br />
<br />
Becsukta a szemét, de nem mondott semmit. Nyilván azért, mert ő sem tudta a választ. Egyenlőre talán jobb is ez így.<br />
<br />
Azonban én még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy megcsókolt. <i>Zoe Harrison </i>megcsókolt engem. Miért? Én azt hittem, hogy nem szeret. Sőt.<br />
<br />
-Fázom. Menjünk ─ kérlelt, mire én felálltam, majd megvártam, mire ő is mellém lép.<br />
<br />
Kezeimet lassan övére csúsztattam. Ujjaink szorosan tapadtak egymáshoz, és én egy percig se akartam elengedni. Nem utasította vissza azt, hogy kéz a kézben sétáljunk egészen hazáig, aminek külön örültem.<br />
Úgy sétáltunk a kihalt utcákon, mint egy ezer éves szerelmespár, pedig fogalmam sem volt arról, hogy mit is érzek iránta; csak reménykedni tudtam, hogy ő valamelyest azért tisztába van az érzéseivel.<br />
<br />
Viszont nem foglalkoztam többet a dologgal. Élveztem, hogy ez a perc, és az elkövetkezendők is, csak a miénk, és senki másé. Minden tökéletes volt.<br />
<br />
<i>De meddig? </i><br />
<i><br /></i>
<i><b>(Nos, drágáim, hogy tetszett? Személy szerint nekem ez a kedvenc részem. Eddig egyik fejezet sem nyerte el a tetszésemet azok közül, amiket írtam, de ezt most kifejezetten imádom. Remélem nektek is tetszett. Ha nem, akkor sem baj! Ettől függetlenül hagyj magad után egy kommentet! Jane xx)</b></i>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-80337207599112101202013-11-26T10:21:00.000-08:002013-11-26T10:21:01.849-08:00Gondolatok, avagy végleg vége mindennek?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://24.media.tumblr.com/d18ca6e5f263924287a7da996cfd5ae2/tumblr_mo2hmmLJAg1reaxiao1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="http://24.media.tumblr.com/d18ca6e5f263924287a7da996cfd5ae2/tumblr_mo2hmmLJAg1reaxiao1_500.gif" width="320" /></a></div>
Sziasztok! Amint azt már a címből is leszűrhettétek, ez most <i>nem </i>új fejezet lesz. Sőt. Nézzétek Drágáim..Vagyis, tudjátok mit? Kezdek mindent az elejéről. Tegnap este elég jó hangulatomban voltam, telefonáltam a barátnőmmel, és sokat nevettünk, és elég boldogan léptem be a szobámba. Elszedtem a zsebemből a telefonomat, és gondoltam, felnézek a blogra - új kommentek gyanánt. Nos, kaptam is. Igazából egy elég megrendítő kis szöveget hagyott maga után a kedves <i>névtelen</i>. Aki tényleg kedves volt. Az elején legalábbis.<br />
Idézem:<br />
<br />
<i>Kedves Jane!</i><br />
<i>Én régebben ezt a blogod imádtam.. Imádtam ahogy írtál, te voltál a példaképem! Nem túlzok. Rengeteg üzenetet küldtem neked amiben csodállak, és mikor egyszer válaszoltál örömömben ugráltam:'D De azóta valami változott.. Talán a név változtatás? Nem. Már nem úgy írsz, mint rég. És ezt nem sértésből mondom. Most már nem olyan jó olvasni a blogod. De tényleg ne sértődj meg ezen. Ez a blog nekem örök kedvencem marad, ez volt a legelső blog, amit olvastam, és neked köszönhetően lettem én is blogger. Persze tudom, hogy nehéz olyan blogot írni ami minden fejezetben izgalmas, és nincs benne semmi sablon sztori, szinte ilyet írni lehetetlen. Nekem is ott van a suli és még sok más, ezért nem is hibáztatlak, amiért késve hozol részeket, meg ilyenek.. (én három hete nem raktam fel új részt a blogomra btw..)</i><br />
<i>De egy fontos kérdés.. HOL LEHET CSERÉT KÉRNI?</i><br />
<i>Csak mert már régóta keresem a chatet vagy valami, de ha jól látom nincs. </i><br />
<i>Mindegy.</i><br />
<i>További jó blogolást, Puszi. xx</i><br />
<i><br /></i>
Őszintén nem tudom, hogy ti mit gondolnátok a helyemben, de tulajdonképpen azért is hoztam létre ezt a bejegyzést, hogy megosszam nekem hogy esett.<br />
A kommentbe semmi rosszat nem írt, sőt, még jól is esett többnyire amit az elején írt, csak tudjátok egyszerűen az ember néha bármennyire is szeret valamit csinálni, rá kell jönnie, hogy kész, vége. Nincs tovább. Nem, nem az anon a hibás, amiért azt írta, hogy már nem olyan jó olvasni a blogom. Ő csak megadta azt a bizonyos kegyelemdöfést. Elhiszitek, hogy három-négy negatív kritika mellett az én szememben eltörpül a rengeteg pozitív? Egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, hogy van, aki utálja, és van, akinek nem tudok megfelelni. Elhiszitek nekem? Imádlak Titeket. Nektek köszönhetek mindent, mégis azt érzem, hogy igaza volt annak, aki írta. Belátom, hogy a részek tényleg nem olyan jók, mert mikor befejezem, általában visszaolvasom, hogy van -e benne hiba, vagy valami, és én is érzem, hogy valami nem stimmel.<br />
<i>Unalmas. Üres. Száraz. </i><br />
Talán a három közül valamelyik szó illik rá, de véleményem szerint mindhárom. Jól tudom, hogy egy írónak bizony számolni kell a negatív kritikával, de kérlek, ez nem kritika! Eddig legalább négy ember kerek-perec megmondta, hogy a blog bizony egyáltalán nem jó, és én is rosszul írok, ami rohadtul eltántorítja az embert mindennemű tevékenységétől. Értitek? Már nem tudok leülni és élvezettel írni az ilyenek után; már nem. A kommentelő nyilván nem érzékelte, hogy egyetlen egy mondatával mennyire képes a lelkembe tiporni. Tudom, tudom, hogy nem szándékos volt, és azt is, hogy nem akart megbántani: mégis..<br />
Tegnap sírva írtam üzenetet a barátnőmnek facebook-on, miszerint másnap (vagyis ma) hívjon fel. És ő is vigasztalt, és mondta, hogy ez nincs így és a többi, de...<br />
Oh, tudjátok mit? Nem tudom. A tanácsotokat kérem. A segítségeteket. Btw ma a suliban kémia óra közepén eldöntöttem, hogy hazamegyek, és törlöm a francba az egészet! Aztán eszembe jutottatok Ti. Ti, akik eddig mindig mellettem álltatok. Úgy gondoltam, hogy érdemeltek annyit, hogy megosztom veletek a gondolataimat, aztán majd együtt dűlőre jutunk. Nem tudom hogyan tovább. Nem tudom mit tegyek most. Az agyam egyszerűen leblokkolt, mert néha már annyira megbántanak az ilyenek, hogy nem bírom, kiakadok, és csak sírok, vagy egész nap játszom a nulla-hulla szerepet. Most is keserű mosollyal az arcomon írom a bejegyzést, mert várok tőletek valamit. Azt, hogy elmondjátok, ti hogyan látjátok ezt a blogot. Mit szerettek, és mit nem szerettek benne. Min kéne változtatni, és mi az, ami jellegzetessé teszi. A végén azonban lehet, hogy mégis amellett döntök, hogy nem folytatom. Félek az újabb elutasítástól, és bár jól tudom, nagyon jól, hogy gyávaság megfutamodni, én mégis azt érzem, hogy az ilyenek után nem tudok mást csinálni. Itt köztetek is biztos van olyan bloggerina, aki kapott már negatív kritikát, és nagyon rosszul volt utána. Igazam van? Hiszen kinek okoz örömet az, ha leszólják azt, amivel dolgozott? Fogalmam sincs, hogy mi lesz holnap, holnapután. Mint már leírtam, szeretném, ha leírnátok nekem amit fent említettem. Nem tudom mi lesz még. Nem tudom mit hoz a holnap. Ha búcsút kell vennünk egymástól, akkor..Nos, akkor úgy lesz. Egyenlőre nem tudom. Tudom, hogy most valami lelkileg szar, hülye kis libának tarthattok páran, aki az ilyenektől kiakad, de nem ez az első, és ha folytatom, akkor biztos, hogy nem az utolsó.<br />
Nem tudom és nem tudom, és még mindig nem tudom. Számíthatok rátok? Segítetek nekem döntést hozni, ugye? Nélkületek nem fog menni..<br />
<br />
<br />
Sajnálom, hogy feltartottalak, de muszáj volt leírnom. Kérlek hagyj magad után egy kommentet, amiben leírod a véleményed!<br />
<b><i>Köszönöm.</i></b><br />
<br />
Ölel titeket:<br />
Jane Elliott<br />
xxAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com70tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-25395087586248415582013-11-23T06:06:00.001-08:002013-12-02T08:31:14.090-08:00Chapter 17<a href="http://data2.whicdn.com/images/87024754/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://data2.whicdn.com/images/87024754/large.jpg" width="228" /></a>Sziasztok Drágáim! Rosszul érzem magam amiatt, hogy ti ilyen lelkesek voltatok, és ilyen megjegyzéseket hagytatok magatok után, én pedig majdnem két hét múlva jelentkezem újra. Szóval én tényleg nagyon sajnálom..de annyira nincs időm. Hétfő délután az egyetlen nap, mikor letudok ülni gépezni, és akkor is csak egy-két órácskára. Az igazán semmi..Igyekszem hamar hozni, tudjátok.<br />
Mivel egy lelkes olvasóm (akinek <i><a href="http://iknowiamnotalone1.blogspot.com/">itt</a> </i>olvashatjátok a blogjait) azt írta, hogy ő szívesen olvasna többet Harry szemszögéből, ezért úgy gondoltam, hogy most a fejezet az ő szemszögéből fogom megírni. Egyébként mindjárt letelik az első évad..aztán a második vége is olyan hamar elfog jönni, és búcsút veszünk majd egymástól. Ha most arra gondolok, hogy ez a blog bezárja a kapuit, esküszöm, hogy a sírás kerülget. Megszerettem a hosszú hónapok alatt, csak úgy, ahogyan titeket is. Fájó szívvel búcsúzom majd, de egyenlőre még itt vagyok! Bocsánat a sok fecsegésért. Jó olvasást.<br />
xx<br />
u.i.:sokan kérdeztétek, hogy akkor most Harry szerelmes Zoe-ba? Nos, erre csak annyit tudok mondani, hogy ezt még ő maga ((és az írónő)) se tudja. ((nem döntöttem még el, na :D))<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Don't Forget Where You Belong </b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span><i><b>~Harry szemszöge~</b></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Felsétáltam a szobámba. Olyan frusztrálóan üres ez a lakás. Csendes. Hideg. Üres. Unalmas. Félelmetes. Nem igazán tudom hová tenni most magam. Lelkileg..igazából.<br />
<br />
Annyi minden kavarog most bennem. Fogalmam sincs, hogy mire számítsak holnap. Hiszen ahogy mondta, <i>már csak </i>két hétig lesz itt. Milyen furcsa lesz az életem nélküle. Minden nap találtunk valami okot amin vagy nevethetünk, vagy veszekedhetünk. Emlékszem, hányszor csalódtam már benne. Hányszor szegte már meg a nekem tett ígéretét. Emlékszem minden pillanatra, mikor mosolyt csaltam az arcára. Emlékszem arra a kínzó, szívemig maró érzésre is, mikor <i>majdnem </i>megcsókoltam őt. Végzetes, végzetes hiba lett volna! Annyira régóta még nem ismerem, de tudom, hogy ő sem tudja, hogy mit akar, ahogyan én sem. Amióta itt van, felborította az életemet, bajt okozott, ezzel párhuzamosan azonban életet is vitt a szürke hétköznapjaimba. Színt. Lehet, hogy többnyire szomorú, mégis valós érzelmeket váltott ki belőlem. Furcsa elképzelni nélküle a reggeleimet és az estéimet. A napjaimat. Az életemet. Hiányozni fog. Igen. Hiszen igazán kedvelem őt.<br />
<br />
Azt azonban már elhatároztam, hogy nem fogom őt soha többé felkeresni. <i>Soha többé. </i>Minél hamarabb elmegy innen, annál jobb lesz. Nem akarok se neki, se önmagamnak hazudni azzal, hogy mint két jó barát, úgy látogatjuk majd meg egymást kéthetente; ugyanis közel sem lesz így. Lehet, hogy neki nem ezt mondtam, vagy nem ezt fogom mondani, de ahogy ő elhagyja Angliát, úgy felejtem el én is a vele kapcsolatos emlékeimet. Hogy miért? Ez igazából elég bonyolult..Maradjunk annyiban, hogy nem akarok rá emlékezni. Igaz, hogy nagyon kedvelem őt. A kelleténél persze nem jobban, mégis van bennem egy furcsa érzés mikor a közelemben van. Valami túlságosan szúrja a szívemet, mikor rám néz és mosolyogni kezd. És ez rossz. Nem, nem az , hogy mosolyog vagy nevet, hanem az, hogy nekem ez fáj.<br />
<br />
Kedvelem őt, és egyben utálom is. Vagyis...nem, nem nem. Nem tudom megmagyarázni, mindenesetre bármennyire is fogom hiányolni őt, rá kell ébrednem végre, hogy ő csak bajt okozott nekem, és jobb lesz nélküle. Néhány év múlva már csak egy halvány folt lesz a múltamban, amit előbb-utóbb elfelejtek. Ez nem amolyan szerelmi dráma, hiszen az Istenért! Én nem vagyok ebbe a lányba szerelmes! Csupán kötődöm hozzá..azt hiszem. Az még nem szerelem, ugye? Mert való igaz, hogy kedvelem. <i>Nagyon </i>kedvelem, de ettől függetlenül én még nem vagyok <i>szerelmes </i>belé.<br />
<br />
Az igazat megvallva én először hatodikos koromban voltam szerelmes. Azóta nem igazán. Volt már olyan lány, akit felszedtem néhány hétre, de semmi komoly. És ez az érzés azóta sem változott.<br />
<br />
Nem igazán tudtam tovább gondolkodni ilyen, és ehhez hasonló dolgokon. Egyszerűen csak elnyomott az álom.<br />
<br />
<i><b>Másnap reggel</b></i><br />
<br />
Általában elég későn kelek. Most sem lett volna másképp, ha a telefonom nem kezd idegesítő csipogásba. Idegen számról kaptam sms-t, aminek megnyitása előtt még tökéletesen nyugodt voltam. Pontosan. A megnyitása <i>előtt.</i> Miután szememmel gyorsan végigfutottam a sorokat, minden bizonnyal elfehéredtem, és levegőt is nehezen vettem.<br />
<br />
"<i>Nem lehetnek a szeretteink mindig biztonságban! Ezt jobb, ha megjegyzed, Styles.<br />A. xx "</i><br />
<i><br /></i>
Egy percig sem kellett gondolkodnom, hogy ki küldte az sms-t. Oh, olyan ez, mint a <i>Pretty Little Liars </i>egyik izgalmas epizódja. Felkelsz, és egyszerűen csak kapsz egy üzenetet, egy bizonyos <i>A </i>nevezetű személytől. Idegesen magamra rángattam a fekete nadrágomat, majd egy fehér pólót és átsiettem a szomszédba.<br />
<br />
Sokáig kopogtattam, mire halk csoszogást hallottam az ajtó túloldaláról, és pár másodperccel később a lány enyhén kócos hajjal jelent meg. Fekete rövidnadrágot, és szürke pólót viselt. Kérdően nézett rám, tekintete azonban még sem volt olyan határozott, mint azt szerette volna, hiszen látszott rajta, hogy nemrég kelt fel.<br />
<br />
-Igen, Harry?<br />
<br />
Nem válaszoltam, egyszerűen csak a kezébe nyomtam a telefonom. Gyorsan átfutotta az üzenetet, majd továbbra is furcsa pillantásokkal méregetett.<br />
<br />
-Ez egy üzenet. Anatól. Fenyeget. Érted?<br />
<br />
-És? ─ kínosan felnevetett.<br />
<br />
-Nem tudom, de mintha épp tegnap említettem volna, hogy milyen veszélyes is ő.<br />
<br />
-Rendben.<br />
<br />
-Értesz engem, Zoe? Hm?<br />
<br />
-Persze, csak nem értem, hogy mit árthatna nekem ez a lány Amerikából, méghozzá úgy, hogy két hét múlva eltűnök innen.<br />
<br />
-Mindenhol vannak kapcsolatai. Olyan emberek, akik..akik mindent megtesznek neki némi..fizetségért cserébe.<br />
<br />
-Nézd Harry, most menj vissza és aludd ki magad. Szeretnék pihenni. Szerintem nem gondolom rosszul, de te még nyilván nem voltál soha <i>három </i>hónapos büntetésbe a nagyanyádnál, egy olyan helyen, amitől kiráz a hideg, olyan emberekkel, akiktől idegrohamot kapsz. Jól gondolom?<br />
<br />
Némán bólintottam.<br />
<br />
-Lehet, hogy nem, de akkor is ismerem őt, és ─ szerettem volna folytatni, de az előttem álló lány egy bájos mosoly kíséretében becsapta az orrom előtt az ajtót.<br />
<br />
Remek.<br />
<br />
Mostanában minden olyan szépen "<i>összejön</i>". A ház, amit kinéztem magamnak: elkelt. A lány, akit már kezdtem megszokni, és .. mindegy, szóval ő elmegy. Fenyegető sms-eket kapok az ex-"<i>barátnőmtől</i>". Ennél valóban nem lehet jobb nyara tizenkilenc-húsz éves srácnak.<br />
Fogalmam sem volt, hogy mit kezdhetnék most magammal. Egyszerűen csak..Nem, nem nem. Fogalmam sem volt, hogy mit akarok. Pár perc gondolkodás után beszaladtam a házba, fel az emeletre, majd a sarokból előkaptam az ezer éve nem használt gitáromat. Leültem az ágyam szélére, de előtte kinyitottam az ablakot, ugyanis elég rég szellőztettem már.<br />
<br />
Lassan kezdtem játszani a hangokat, majd pár perccel később halkan szöveget is énekeltem hozzá.<br />
<br />
<i>Only half a blue sky </i><br />
<i>Kinda there-but not quite </i><br />
<i>I'm walking 'round with just one shoe</i><br />
<i>I'm half a heart without you</i><br />
<i>I'm half a man- at best</i><br />
<i>With half an arrow in my chest </i><br />
<i>I miss everything we do</i><br />
<i>I'm half a heart without you</i><br />
<i>Without you</i><br />
<i>Without you</i><br />
<i>Without you</i><br />
<i>Without you</i><br />
<i>I'm half a heart without you</i><br />
<br />
Miután befejeztem, kissé megnyugodtam, azonban tapsot hallottam. Igen, tapsot. Valaki megtapsolt engem. <i>Engem. </i>Jobbra fordítottam a fejem, vagyis az ablak irányába. Zoe állt a túloldalon; úgy értem, hogy az ablak nyitva volt, így ő nyugodtan kinyithatta a sajátját, és hallgathatta a dalt.<br />
<br />
Mosolyogva félretetettem a hangszert, majd felálltam, és integettem neki.<br />
<br />
-Fantasztikus hangod van! ─ mosolyodott el őszintén.<br />
<br />
-Mióta állsz itt?<br />
<br />
-Igazából csak a végét hallottam. Szeretném, ha újra elénekelnéd. Nem csak nekem Harry, hanem mindenkinek. Közönség előtt!<br />
<br />
-Mi?<br />
<br />
Elég furcsa volt, hogy az ablakon keresztül kommunikálunk.<br />
<br />
-Igen. Vagyis..Szóval azt akarom mondani, hogy..hiányozni fogok neked, ha elmegyek?<br />
<br />
-Hogy jön ez most ide?<br />
<br />
-Igen vagy nem?<br />
<br />
-Azt hiszem..<br />
<br />
-Nos, akkor pontosan este nyolckor, pénteken fellépsz a klubban, és így búcsúzol el tőlem.<br />
<br />
-Mi? Dehogy! Az én hangom nem elég ehhez.<br />
<br />
-Hallottad te magad, Fürtös? Csodálatos vagy, érted? Ilyen hangja igazából kevés embernek van. Kérlek.<br />
<br />
-Szóval, Zoe Harrison megkért engem valamire? ─ nevettem fel.<br />
<br />
-Valahogy úgy. Tehát, elvállalod? És az pont azelőtt este lesz, mielőtt hazautaznék. Addig még van két heted. Két hét alatt ez a dal tökéletesen kidolgozott lesz.<br />
<br />
-Nekem nincs olyan jó hangom, hogy közönség előtt énekeljek.<br />
<br />
-Te is tudod, hogy ez nem így van. Kérlek, Harry ─ kérlelt.<br />
<br />
Fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék. Láttam a szemében a reménykedést, hogy mennyire is szeretné, ha teljesíteném a kívánságát, de én eléggé lámpalázas vagyok. Nem leszek képes emberek előtt énekelni, ettől függetlenül mégis bólintottam, mire ő halványan elmosolyodott örömében és bezárta az ablakot.<br />
Igazából már most féltem, mégis újra a kezembe vettem a hangszert, és próbáltam tovább írni a dalt. Több-kevesebb sikerrel, ugyanis tíz perc alatt legalább húsz papírlap hevert a sarokban összegyűrve. Sosem tudtam dalokat írni kényszerből. Az előbb az csak úgy jött.<br />
<br />
Gondolatmenetemet a csengő igen irritáló hangja zavarta meg. Mérgesen az ágyra tettem a gitáromat, majd gyors léptekkel siettem a földszintre. Mély levegőt vettem, mielőtt kinyitottam volna az ajtót.<br />
Szemeim elkerekedtek, mikor megláttam, hogy ki áll velem szemben. Hogy kerül ő ide? Több éve nem láttam. Miért jött ide? Mit akar tőlem? Mondjuk.. ő volt a legjobb barátom.<br />
Szinte levegő hiányában álltam ott. Sokkot kaptam. Csak bámultam az előttem álló személyre.<br />
<br />
-Zayn? ─ kérdeztem, mikor feleszméltem.<br />
<br />
-Harry ─ ölelt át úgy, ahogyan régen.<br />
<br />
-Mit keresel itt?<br />
<br />
-Nem szabad meglátogatnom a legjobb barátom?<br />
<br />
Nem, itt valami nem stimmelt. Zayn a suliban is akkor keresett fel legtöbbször, (attól függetlenül, hogy barátok voltunk) ha szüksége volt valamire. Tehát nem, ő most sem azért jött, hogy egyszerűen csak meglátogasson. Valami más állt a dolgok hátterébe.<br />
<br />
-Igazából szabad, csak te sosem tennél ilyet. Mire van szükséged?<br />
<br />
-Ezért voltunk mi a legjobb barátok Styles. Azonnal rájöttünk, hogy mit akar a másik ─ nevetett, miközben belépett a házba, közben pedig megveregette a vállam.<br />
<br />
Ideges arccal csaptam be mögötte az ajtót. Mégis mit képzelt? Hogy több évig felém se néz, aztán most idejön, és én megteszem majd, amit kér? Igazából ezzel az a baj, hogy ő bármit is kér, én azt meg fogom tenni, mert a barátom.<br />
<br />
-Szóval mire lenne szükséged?<br />
<br />
-Ez elég hosszú történet. Majd egyszer elmesélem. Most viszont..meghúzhatnám magam nálad néhány hétre? Körülbelül egy-két hét az egész. Nem több. Ígérem.<br />
<br />
-Umm, igen. A vendégszoba itt van a földszinten. Mindjárt megmutatom. Zayn, tudni szeretném, hogy mi járatban vagy pont <i>itt</i>.<br />
<br />
-Ha elmondanám, akkor nem maradhatnék itt.<br />
<br />
-A barátok mindent megosztanak egymással. Megbíznak a másikban.<br />
<br />
-Legyen. De ígérd meg, hogy nem fog rólam változni a véleményed.<br />
<br />
Bólintottam, majd helyet foglaltunk a kanapén. Törökülésben ült velem szemben, majd belekezdett a mesélésbe.<br />
<br />
-A családom mostanában nagyon rá van szorulva a pénzre. Nem igazán állunk túl jól anyagilag. Anyámnak azt mondtam, hogy találtam egy nagyon jó munkát a közelben, azt viszont nem említettem, hogy mit. Én..Harry..én embereket raboltam ki, és ez még semmi. Nemrég egy bankot is, azonban a srácok ott hagytak engem egyedül. A rendőrök üldöznek. London többé már nem biztonságos számomra. Ezért jöttem ide ─ sóhajtott, nekem pedig leesett az állam.<br />
<br />
Zayn, mint rabló? Mint bankrabló? Mint bűnöző?<br />
<br />
-Mindig is ilyen meggondolatlan voltál.<br />
<br />
-Maradhatok ugye?<br />
<br />
-Természetesen. Tudod, hogy segítek. Zayn, mennyi pénz kéne ahhoz, hogy ne zárjanak téged börtönbe?<br />
<br />
-Több millió.<br />
<br />
-Kifizetem ─ mosolyodtam el keserűen.<br />
<br />
Ellenkezni sem volt ideje, ugyanis megszólalt a csengő. Fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet. Lassan közeledtem az ajtó felé. Megkönnyebbült sóhaj szökött ki a számon, mikor megláttam, hogy Zoe áll velem szemben.<br />
<br />
-Igen?<br />
<br />
-Bemehetek? Fontos.<br />
<br />
Bólintottam, mire ő belépett, és meglátott engem, azonban mikor beért a nappaliba, egy lépést sem ment tovább. Zayn hirtelen felkapta a fejét. Elfehéredett, majd hátrálni kezdett, ugyanis közben felállt a bőrgarnitúráról.<br />
<br />
-Zayn? Zayn Malik? ─ sziszegte az előttem álló lány, aki nekem háttal állt.<br />
<br />
Ők mióta ismerik egymást?<br />
<br />
-Zoe ─ mosolyodott el a fiú kínosan.<br />
<br />
Zoe egy pillanatig sem tétovázott. Néhány lépést tett, és már ott is állt az orra előtt, majd egy hatalmas csattanás, és Zayn már ült, közben egyik tenyerét az arcán tartotta, mire a lány magabiztosan elmosolyodott, majd mellém sétált.<br />
<br />
Mi volt ez?<br />
<br />
<b><i>(Igazából ez a legrosszabb fejezet lett, amit valaha írtam. Azért remélem nektek tetszett. Kérlek titeket, hogy hagyjatok nekem egy rövidke megjegyzést. Nagyon sokat jelentene. xx)</i></b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-47385593393474203302013-11-10T08:39:00.002-08:002013-12-02T08:30:39.591-08:00Chapter 16 <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-6CrcMhjda7I/Un0H7v9zhlI/AAAAAAAABMo/69OlY7QsqfE/s1600/cutieperfie.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-6CrcMhjda7I/Un0H7v9zhlI/AAAAAAAABMo/69OlY7QsqfE/s320/cutieperfie.png" width="250" /></a></div>
Hi! Nagyon sajnálom ezt a sok késést. Igazából nagyon aranyosak voltatok, és magam sem hittem volna, hogy csak ilyen sokára kerül sor arra, hogy új részt tegyek fel, de sajnos így alakult. Nem akarok magyarázkodni, tudjátok, milyen ez. Iskola, zeneiskola, különórák, szakkörök. Röviden <i>bonyolult.</i> A blogot egyáltalán nem szeretném szünetre bocsájtani; ez még csak meg sem fordult a fejemben. Ne haragudjatok rám se emiatt, se amiatt, ha ez a rész egy kicsit negatív kisugárzású lesz, vagy valami. De annyira nincs jó kedvem. Úgy értem, hogy nagyon rosszul esett valami, és teljesen lehangolt..Nem tudok most 100%-an az írásra koncentrálni. De nem rabolom az időtöket.<br />
Jane xx<br />
<br />
u.i.: nézzetek be <i><a href="http://remenyvesztettlelek.tumblr.com/">ide</a>, </i>és ha kérhetem, akkor kövessen az, akinek van tumblija.<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Chapter 16</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span><i><b>~Zoe szemszöge~</b></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Halk zajra ébredtem, ami az utca túloldalán volt. Mire kikászálódtam az ágyból, addigra már abba is maradt. A "szobámban" lévő tükör előtt észrevétlenül sétáltam el; valamennyit azért láttam a külsőmből, ha nem is néztem oda. Azt hiszem, hogy nem kell ecsetelnem, hogy nézhettem ki. A hajam kócos volt, a szememről a halvány festék is elkenődött, ami egyértelmű, hogy összesítve egyáltalán nem festett jól. Sóhajtottam, majd lesétáltam a lépcsőn. A fürdő felé indultam; mikor beléptem a helységbe a talpam a csempéhez ért, ezáltal felszisszentem, mert a hideg teljes mértékben átjárta a testem. A forró zuhany alatt kissé megnyugodhat az ember, nem? Én legalábbis igen. A vízcseppek tisztára mostak, és ezáltal jóleső érzés futott át rajtam. A hajamat alaposan kimostam. Irtóztam a gondolattól, hogy így nézek ki. A szememen lévő halvány festék bár vízzel nem jött le, mégis jobban néztem ki, mint néhány perccel ezelőtt. Miután végeztem a sötétkék, puha, kagylómintás törölközőt magam köré tekertem, majd felmentem az emeletre néhány tiszta ruháért. A hajamból még mindig csöpögött a víz, de nem túlzottan foglalkoztam vele. Sötétkék farmert és egy fekete koncertpólót vettem fel. Még mindig instabil állapotban voltam azok után, amit megtudtam. Nem lebegett más a szemem előtt, mint az, hogy ott kell lennem még ma Londonban, és nem vesztegethetem az időmet. Ehhez azonban szükséges, hogy felhívjam anyámat; meg kell tőle tudnom néhány dolgot. Mióta megtudtam, azóta nem beszéltem vele. Felvettem a telefonom az ágy melletti éjjeliszekrényről, majd tárcsáztam, végül a fülemhez tettem a készüléket, és vártam, hogy felvegye.<br />
<br />
-Igen? ─ szólt bele.<br />
<br />
Mintha nem is az én anyám lett volna a vonal túlsó végén. A hangja megtört, határozatlan, remegő.<br />
<br />
-Anya?<br />
<br />
-Oh, Zoe, kincsem ─ megkönnyebbülve felsóhajtott.<br />
<br />
-Valami baj van? ─ összehúzott szemöldökkel kérdeztem, amit ő nem láthatott.<br />
<br />
-Dehogy. Miért hívtál?<br />
<br />
-É-Én csak..Scarlett. Mikor..temetik őt el, anya?<br />
<br />
-Sajnálom, hogy ezt nem mondtam, de őt már aznap..Úgy értem, mikor felhívtalak.<br />
<br />
-Mi?! Miért nem hívtál előbb? Miért nem lehettem ott? Talán nem érdemelte meg? Vagy én nem érdemeltem meg, hogy ott legyek?<br />
<br />
-Nem, nem erről van szó. Féltünk, hogy akkor nem akarnál visszamenni a nagyanyádhoz, ha hazajössz.<br />
<br />
-Persze, értem. Tehát nektek a "büntetés" fontosabb, mint az, hogy Scar a barátnőm volt ─ nem hagytam, hogy válaszoljon. Azonnal kinyomtam, és az ágyra dobtam a telefont.<br />
<br />
<i><b>Néhány órával később</b></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Bár egy falat se ment le a torkomon, mégis tudtam, hogy ha nem eszek, akkor annak súlyos következményei lesznek. A konyhába lépve kinyitottam a hűtőt, azonban amit találtam az vagy romlott volt..vagy már nem is volt. Nem tehettem mást, le kellett sétálnom a sarki élelmiszeres boltba, hogy valamit vegyek. Magamhoz vettem némi pénzt, majd átcsörtetve az ebédlőn és az előszobán kiléptem az ajtón, bezártam és elindultam.<br />
<br />
A bolt nem volt messze; körülbelül három percet kellett gyalogolni, hogy odaérjek. Nem volt túl nagy sor. Előttem egy idős nő állt, a boltban pedig ─ha jól hallottam─ valaki járkált; biztosan egy vevő. Gondosan sétálgattam a sorok között, a szükséges dolgokat beledobálva a piros kosárba, amit a bolt ajtajában lehet elvenni. Mikor a kasszához értem, hirtelen egy magas fiú lépett elém, észre sem véve engem.<br />
<br />
Harry.<br />
<br />
Megforgattam a szememet, majd vártam, hogy kifizesse. Mikor végzett, megfordult, így szembe állhatott velem.<br />
<br />
-Szia, Zoe! Megvárlak az ajtóban ─ biccentett, majd kisétált.<br />
<br />
Remek! Pedig kicsit már örültem is, hogy elkerülöm őt néhány napja. Vagyis..nem. Rosszul fogalmaztam meg. Nem akarok több bajt. Úgy értem, hogy Harryvel mindig olyan fura közös élményeink voltak. Én csak nem akarom, hogy a közelemben legyen. Nemsokára úgyis vége a nyárnak. Két hét és hazautazom. Két hét múlva már a múlt lesz Harry is, Ana, Luke, Clar, Bell és ez az egész hely. Csakis a jövőmre szeretnék koncentrálni. Arra, hogy nemsokára már Franciaországban fogok tanulni, arra, hogy három év múlva újságíró leszek. Távol a szüleimtől. Távol Angliától. Távol Harrytől. Távol a pocsék múltamtól. Csak ez számít. Ezt a két hetet még valahogy túl kell élnem. Igaz, hogy Angliát fájó szívvel hagyom el. Itt nőttem fel, és minden ide köt. De a saját érdekemben kell megtennem ezt a lépést.<br />
<br />
Gondolatmenetem megszakadt, ugyanis a nő a kasszagép mögött összeszámolta, hogy mennyit kell fizetnem. Átnyújtottam neki a kért összeget, mire ő egy átlátszó, műanyagzacskót nyújtott felém, amiben a vásárolt élelmiszerek voltak.<br />
<br />
-Viszlát ─ köszöntem el, mire ő alig hallhatóan motyogott valamit.<br />
<br />
Harry, ahogy ígérte a bejárat előtt állt, és várt.<br />
<br />
-Hogy vagy? ─ kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében.<br />
<br />
-Azt hiszem, a körülményekhez képest jól. Te?<br />
<br />
-Köszönöm, jól. Nézd, ne haragudj, hogy megkérdezem..de mi történt? Vagyis miért akartál hazautazni? Sírtál, Zoe. Láttam. Hallottam.<br />
<br />
-Tudod ez elég bonyolult. Nem szeretnék róla beszélni ─ mélyen felsóhajtottam.<br />
<br />
-Persze, megértem.<br />
<br />
-És mi van anyukáddal és a nővéreddel?<br />
<br />
-Umm, ők ma reggel mentek haza. Üdvözölnek ─ mondta, mire válaszul csak én egy halvány mosolyt küldtem felé.<br />
<br />
-És Ana? ─ akaratomon kívül csúszott ki a számon a kérdés.<br />
<br />
-Fogalmam sincs. De rossz előérzetem van. Kérlek, vigyázz magadra. Anastasia nagyon veszélyes. Tudom, hogy nem szeret téged, épp ezért mondom. Valamire készül; ő nem szokott csak úgy háttérbe vonulni. Tervez valamit, Zoe, és ez a valami nem túl jó.<br />
<br />
-Csak nyugodtan.<br />
<br />
-Vedd komolyan, amit mondok. Figyelj ─ lépett hirtelen elém, így szembe álltunk. -Ő az a lány, aki mindig megkapja, amit akar. A tervei sikerülnek, és az emberek..nos, nem igazán tolerálják a módszereit. Ő képes hónapokig bosszút forralni, hogy minél jobban fájjon. Képes a közeledbe férkőzni, hogy aztán egy óvatlan pillanatban egyszerűen csak hátba szúrjon. Nem lehetsz elég óvatos, Zoe. Értesz engem? Nem működik, hogy megvonod a vállad. Ana kicsinál téged azért, amiért velem vagy, azért amiért én...─ elakadt a szava, nem tudta, hogy mit mondjon.<br />
<br />
Mi történt?<br />
<br />
-Amiért te? ─ kérdeztem vissza.<br />
<br />
-Amiért te és én jóban vagyunk.<br />
<br />
-Nem, nem hinném, hogy jóba lennénk ─ mondtam játékos hangnemben.<br />
<br />
Meglep. Felvidított.<br />
<br />
-Valóban? ─ felvont szemöldökkel meredt rám.<br />
<br />
-Tulajdonképpen mi nem is ismerjük egymást, Harry. Történtek dolgok, de nem ismerlek.<br />
<br />
-Oké. Van mára programod?<br />
<br />
-Hogy mi?<br />
<br />
-Mit csinálsz ma?<br />
<br />
-Eszek. Azt hiszem alszom, és .. üldögélni fogok az ágyam szélén. Talán sütök sütit.<br />
<br />
-Rendben, akkor ezt felejtsd el ─ mondta vidáman.<br />
<br />
-Menj már ─ kuncogtam.<br />
<br />
Tudtam, hogy mit akar, de én nem akarom, hogy megint jóba legyünk. Két hét múlva eltűnök az életéből, és ha most közel engedem magamhoz, az igazán végzetes döntés lenne. Tudom, hogy fájni fog neki az elválás, mert valamennyire ragaszkodik hozzám.<br />
<br />
-Szeretném, ha a mai napot együtt töltenénk. Tudod, mint két ember, aki meg szeretné ismerni a másikat.<br />
<br />
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet ─ tiltakoztam.<br />
<br />
-Miért nem? ─ arcán hirtelen rengeteg érzelem futott át.<br />
<br />
-Mert.. nekem most nincs ehhez kedvem. Nézd Harry, aranyos vagy, ahogy próbálsz megvigasztalni, de fogalmad sincs, hogy mi történt.<br />
<br />
-Akkor mondd el ─ állított meg, és szembe került velem.<br />
<br />
-Harry, nekem meghalt a legjobb barátnőm..─ suttogtam elhalt hangon, mire az előttem álló fiú arcáról fokozatosan eltűnt az öröm, majd egyik pillanatról a másikra már a karjaiba voltam, és olyan szorosan ölelt magához, mint még soha senki.<br />
<br />
Könnyeimet kiereszthettem, és bátran sírtam a vállán.<br />
<br />
-Ne aggódj, minden rendben lesz ─ suttogta, majd elhúzódott, és rám mosolygott.<br />
<br />
-Sajnos nem lesz, Harry. Én két hét múlva elmegyek innen, egy teljesen másik országba. Nekem nem lesz senkim, senkim, akire számíthatnék, és kétlem, hogy mi valaha is találkozni fogunk még.<br />
<br />
-Találkozni fogunk még, ígérem ─ mosolygott, majd hazaértünk.<br />
<br />
Elköszöntem tőle; integettem.<br />
<br />
*<br />
<br />
<i><b>~Harry szemszöge~</b></i><br />
<br />
Igazán meglepett, amit Zoe mondott. Mármint, hogy meghalt a barátnője. Ez biztos nagyon megrázta őt. Azonban nekem még mindig a tegnapi álom jár a fejemben. Olyan furcsa volt. Olyan valóságos. Az a baj, hogy minél közelebb van, annál tisztábban látom, hogy ő mennyire elérhetetlen. Gyönyörű, értékes és értelmes lány. Törékeny, akár egy porcelánbaba, mégsem szeretném őt megszerezni. Hozzá sokkal jobb ember kell, mint amilyen én vagyok. Hozzá nem egy olyan ember passzol, mint én. Sem külsőre, sem pedig belsőre. Mindenféle téren teljesen különbözőek vagyunk. És igaza volt: semmit sem tudunk a másikról. Annyit tudok róla, hogy Londonból jött, utálja, hogy ilyen élete van, imád az újságírással foglalkozni, gitározik, és..és ennyi. Többet nem tudok róla. Ő mégis olyan más, mint a többi lány. Úgy értem, hogy a legtöbben már rám akaszkodtak volna, csókolgatnának, és ölelgetnének a nap minden percében, de nem: ő nem. Azzal tisztában kell lenned, hogy én nem szeretnék tőle semmit, mert mint már mondtam, bármennyire is fantasztikus teremtés, mi két külön világ vagyunk. Persze, ezt így ránézésre nem mondhatnánk el annyira, de mégis úgy gondolom, hogy neki közel sincs olyan sötét és veszedelmes múltja, mint nekem...<br />
<br />
<b><i>(Sajnálom, hogy ilyen rövid és pocsék rész lett. A sok kihagyás után, bár nem nagyon érdemlem meg, mégis azt szeretném Tőled kérni, hogy írj egy-két szót! Képzeld magad az én helyembe. Neked is biztosan jól esne. Puszi xx)</i></b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com19tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-21800425245140671702013-10-25T09:44:00.002-07:002013-12-02T08:29:58.389-08:00Chapter 15<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-UTAdYK3MKmg/UmqfTyZSKuI/AAAAAAAABLg/EtN731-iF9A/s1600/soml.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-UTAdYK3MKmg/UmqfTyZSKuI/AAAAAAAABLg/EtN731-iF9A/s320/soml.jpg" width="217" /></a></div>
Sziasztok! Eltűntetek. Nagyon. Persze, én is. Hiszen már tényleg <i>nagyon-nagyon </i>régen jelentkeztem. De sűrű, hosszú és fáradalmas napjaim voltak. Rengeteget kell tanulnom (és még így sem értem az algebrát, mértant és az egyik idegennyelvet), tehát végem. De mindegy. Egy elég furcsa fejezetet találtam ki. És mire oda fogtok jutni, hogy kommenteljetek (mert remélem ezúttal fogtok), addigra gyilkos hangulatotokban lesztek, és a többség szeretne majd megölni. Most ilyen "WTF? MIRŐL BESZÉL EZ?" fejet vághattok, de majd az utolsó mondatnál megértitek.:D<br />
<br />
btw.. szünidő lesz (nekem legalábbis. november 3.-ig), tehát remélem, hogy a jövőhét folyamán két rész is felkerülhet. (ez csak attól függ, hogy hányan hagytok megjegyzést).<br />
<br />
u.i.: a hibákért előre is bocsánat, egyszerűen nincs erőm átnézni.<br />
<br />
Ölel titeket, Jane.<br />
xx<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Chapter 15</b></span><br />
<br />
"<i>Senki vagyok. A nullánál is kevesebb. Hideg. Láthatatlan.</i>"<br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span>
Előbb-utóbb belefáradunk. Mindenbe. Minden apró kis konfliktusba, belefáradunk, hogy nem mondjuk ki a valódi gondolatainkat, érzéseinket. Belefáradunk a folyamatos várakozásba. A megfeleléskényszerbe. Abba, hogy akárhogy is küzdünk, sosem érhetjük el, amit akarunk. Mert mindig jön valaki, aki feltart minket, vagy éppen valami. Belefáradunk, hogy állandóan csalódásnak van kitéve a lelkünk. Néha még fáj a levegővétel is. Elegünk lesz az állandó fájdalomból.<br />
Egyszerűen csak <i>feladjuk</i>.<br />
<br />
Velem is így történt.<br />
Hirtelen mintha minden megszűnt volna körülöttem. Lábaim egy pillanat alatt feladták a szolgálatot, és sírva estem a padlóra. A készülék már rég a földön hevert. Nem voltam képes visszahívni anyát.<br />
Nem. Nem. Nem. Nem hiszem el. Nem tudom felfogni, hogy nincs többé. Scarlett-et már nem láthatom többé. Nem ölelhetem át.<br />
Gondolatmenetem megszakadt, ugyanis tekintetem az ajtóra szegeződött, ahol Anne és Gemma rémült arcával találkoztam. A fejemmel intettem nekik, hogy bejöhetnek. Vigasztaltak. De ugyan már. Ettől nem lettem jobban. És bár idegenek lévén rettentően aranyos dolog volt, hogy ott maradtak velem, mégis tudták, hogy most egyedül kell hagyniuk.<br />
Alig, hogy elhagyták a házat, felálltam a földről, majd az összes ruhámat a bőröndömbe dobáltam. Felszállok az első repülőre, ami Londonba megy; csak legyek már otthon.<br />
Anya megfogja érteni, hogy büntetés ide vagy oda, akkor is otthon kell lennem, most igen.<br />
<br />
*<br />
<br />
A bőröndömet magam után húzva léptem ki a házból; bezártam minden ajtót és ablakot, majd a kulcsot zsebre tettem. Kétlem, hogy a nyár hátralévő részét otthon tölthetném. Vissza kell jönnöm ide, ebben biztos vagyok.<br />
<br />
Bármennyire is szerettem volna elterelni a gondolataimat arról, amit néhány órája anya közölt velem, nem tudtam. Amint eszembe jutott, és eljutott a tudatomig, égszínkék szemem könnyel telt meg, és sírni kezdtem.<br />
Egy összegyűrődött zsebkendőt szorongattam a hideg ujjaim közt; azzal törölgettem az arcom, mikor a sós cseppek lecsúsztak rajta.<br />
<br />
Egy kedves nő vett fel a kissé kopott és régi autójával útban a "repülőtér" felé. Közel sem volt a hely olyan színvonalas, mint ahogy elvártam.<br />
<br />
Az elegánsan felöltözött nő elé léptem, aki a pult szerű asztal túloldalán állt:<br />
<br />
-Elnézést! Megtudná mondani, hogy mikor indul a következő járat umm..Londonba?<br />
<br />
-Persze, várjon egy pillanatot ─ valamit beírt az előtte heverő számítógépbe, majd kissé lebiggyesztett ajkakkal felém fordult. -Épp fél órája szállt fel.<br />
<br />
-Később nem is lesz?<br />
<br />
-Holnap indul még egy, reggel tízkor.<br />
<br />
-Viszlát.<br />
<br />
Biccentett, majd folytatta a dolgát. Ilyen az én szerencsém.<br />
Ezt azonban nem hagyhatom annyiban. Nekem még ma vissza kell jutnom Londonba!<br />
<br />
*<br />
<br />
Több órás gondolkodás után se jutott jobb eszembe. De várjunk csak...<br />
<br />
<br />
<i><b>~Harry szemszöge~</b></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Luke-ot behoztam este a kórházba; egyértelmű, hogy én is itt aludtam. Anyám és Gemma gépe is nemsokára leszáll. Én meg sehol! Micsoda vendéglátásban részesülnek.<br />
Kiléptem a kórterem ajtaján, magára hagyva az alvó fiút, akinek mint kiderült enyhe agyrázkódása volt. Csak ő ájulhat el ennyitől. Abban biztos vagyok, hogy fel fog jelenteni bántalmazásért, de ez most a legkevesebb, ami érdekel.<br />
<br />
Elhessegettem a gondolataimat, majd kisétáltam a kórház kapuján és már józanul indultam a "repülőtérnek" nevezett kis leszállópályához csatolt várakozóterembe.<br />
<br />
*<br />
<br />
Ismerős alakot véltem felfedezni a néhány arra járó ember között. Haja hosszú volt. Eltakarta az arcát. Fekete, vékony kardigánja már megkopott. Egy hosszú, rongyos táska lógott a vállán. Széke mellett egy szürke bőrönd. Fején kalap. Ujjait tördelte. Idegesnek látszott, és talán sírt is. Sőt, minél közelebb érek hozzá, annál biztosabb leszek abban, hogy valami visszafordíthatatlan baj történt.<br />
Lassan odasétáltam hozzá, megérintettem a vállát, mire tekintetét felemelte, és mélyen enyémbe fúrta.<br />
<br />
-Harry...-suttogta<br />
<br />
-Hová mész? Miért vagy itt?<br />
<br />
-Menjünk haza, kérlek ─ szinte könyörgött.<br />
<br />
A távot gyalog tettük meg. Az autóm a ház előtt volt, este pedig nem azzal indultam el. Apropó, este. Van egy olyan rossz érzésem, hogy még sok gondom lesz belőle.<br />
Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Hallottam, ahogy pityereg, majd letörli a könnyeit egy akkora már igen rongyos zsebkendővel. Szipogott, néha hangosan sírt, én mégis úgy éreztem, hogy nem kell megkérdeznem, hogy mi a baj. Megrázná a fejét, és azt mondaná, hogy: "<i>lényegtelen.</i>"<br />
Ha akarja, biztos vagyok benne, hogy elmondja.<br />
<br />
-A francba! ─ kiáltottam fel hangosan.<br />
<br />
Láttam egy pillanatra az arcát; hogy majdnem megállt a szíve a hirtelen kitörésemtől.<br />
<br />
-Mi az? ─ ajkai furán formálták ezt a néhány betűt.<br />
<br />
Igazából azért indultam, hogy anyámékat megvárjam.<br />
<br />
-Ők.. már itt vannak. Beszéltem velük.<br />
<br />
Rengeteg kérdést szegeztem neki, de egyre sem válaszolt. Mikor rájöttem, hogy feleslegesen jártatom a számat, abbahagytam, és tovább mentünk. Élesen szívtam be a levegőt. Néma csönd volt. Csak a bőrönd kerekének a hangját lehetett hallani, ahogy gurul az aszfalton.<br />
<br />
-Tehát menekülsz ─ kezdtem bele. -Függsz. Megszoksz. Nem változtatsz. Karanténba zárod magad. Néha provokálsz, és ezt élvezed. Fellobbansz, fantáziálsz, reggelre pedig kialszod ─ mosolyogtam, miközben a szavak elhagyták a számat.<br />
<br />
Ő azonban nem mondott semmit. Pedig igazán vártam, hogy egy frappáns visszaszólással rukkol majd elő, de nem így történt. Még mindig néma csöndben sétált mellettem, és nem reagált semmit. Szándékosan teszi, tudom. Mielőtt bármit is szólhattam volna, ráébredtem, hogy hazaértünk. Nagyon gyorsan tettük meg ezt a tizenöt perces utat. A lépcsőn a telefonáló Gemmát, és a mosolyogva ülő anyámat pillantottam meg.<br />
<br />
-Már várnak. Akkor szia ─ szólalt meg alig hallható hangon, nekem pedig ellenkezni sem volt időm, hisz már el is tűnt. Egy ajtócsapódás jelezte, hogy a házban van.<br />
<br />
Nyugtalanul, boldogságot színlelve sétáltam oda anyámhoz és a testvéremhez, akiket szorosan átöleltem. Néhány pillanatig álltunk úgy.<br />
<br />
-Anya ─ húzódtam el tőle, hogy a szemébe nézhessek. -Mi történt a lánnyal? Tudod, Zoe. A szomszédból. Mesélte, hogy találkoztatok, és beszélt veletek.<br />
<br />
-Oh..sírt. Kapott egy telefont, majd azt mondta, hogy nem vár, azonnal visszarepül Londonba. Nem tudjuk, hogy mi történt ─ válaszolt anyám helyett a nővérem.<br />
<br />
Bólintottam, majd bementünk a házba.<br />
<br />
*<br />
<br />
Miután vacsoráztunk, késő estig beszélgettünk. A vendégszobát foglalták el.<br />
<br />
Elköszöntem tőlük, majd felsétáltam az emeletre.<br />
<br />
Leültem az ágyamra.<br />
<br />
Pont ráláttam Zoe szobájára. Ha ott van, akkor csak néhány méter választ el minket. Milyen közel vagyok hozzá.. mégis távol. Hallottam kintről valami hangot. Felálltam, az ablakhoz sétáltam, kinyitottam azt, majd megpillantottam Zoe kisírt szemeit.<br />
<br />
-Alkalmas most? ─ kérdezte halkan.<br />
<br />
-Mindig ─ halvány mosolyra húztam a számat.<br />
<br />
-Hogy mehetnék át?<br />
<br />
-Az ajtón? ─ kérdeztem játékos hanglejtéssel.<br />
<br />
-Az túl nagy zajt csapna..Azt hiszem.<br />
<br />
-Akkor ugorj!<br />
<br />
-Hogy mi? ─ kuncogott ötletemen.<br />
<br />
-Rajta! ─ mosolyogtam.<br />
<br />
-Félek.<br />
<br />
-Itt vagyok.<br />
<br />
-Inkább ott. És ha meghalok?<br />
<br />
-Na ne nevettess már. Zoe Harrison csak nem megijedt?<br />
<br />
-Ha ott állsz, akkor nem tudok átugrani ─ érdekes pillantást lövellt felém.<br />
<br />
-Tényleg ─ motyogtam.<br />
<br />
Láttam a félelmet a szemében, amint nekirugaszkodik és ugrik. Megcsúszott, én viszont elkaptam a kezét. Valami kicsúszhatott a kezéből és nagy zajjal ért földet, de ő nem foglalkozott vele. Felhúztam, majd mindketten hátraestünk. Ő valamivel jobb helyzetben volt, ugyanis rám esett. Elmosolyodott, mire én is mosolyra húztam rózsaszín ajkaimat.<br />
<br />
-J-Jól vagy? ─ hangja remegett; ez biztosan ő?<br />
<br />
-Most már igen ─ söpörtem ki egy nem oda illő tincset az arcából.<br />
<br />
-Fel kéne állnunk ─ próbált volna, ha nem húzom vissza.<br />
<br />
-Zoe..megcsókolhatlak?<br />
<br />
Kuncogott.<br />
<br />
-Miért kérded, ha tudod a választ? ─ biztatóan mosolygott.<br />
<br />
Ajkaimmal közeledtem az övéi felé, majd mikor egymáshoz értek, hosszú csókban forrtak össze.<br />
<br />
Hogy mi történt ezután?<br />
<br />
Felébredtem.<br />
<br />
Álom volt az egész. Mindössze a képzeletem szüleménye. Tegnap este elaludtam az ágyamon. Vicces is lett volna, ha pont Zoe viselkedik így. Csak egy álom volt; semmi több.<br />
<br />
<b><i>(komolyan nagyon jól esne az a 3-4 szavas, sőt, akár 1-2 szavas megjegyzés is. Köszönöm. xx)</i></b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com22tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-41611058911594339092013-10-14T08:07:00.001-07:002013-12-02T08:29:28.129-08:00Chapter 14<div style="text-align: right;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-ud-3cNgxJGg/Ulv9T9fXw5I/AAAAAAAABK8/TacO5E57pXw/s1600/harrydarling.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-ud-3cNgxJGg/Ulv9T9fXw5I/AAAAAAAABK8/TacO5E57pXw/s320/harrydarling.jpg" width="239" /></a></div>
Sziasztok Drágáim! Annyira jól estek a megjegyzések. Olyan cutiek voltatok. Mint általában. Btw tudtátok, hogy legutóbb megkaptam a blogomra, hogy "<i>Ne erőltessem, mert unalmas és nem történik benne semmi. Sablonsztori.</i>"<br />
Furcsa, de már nem is érdekel, hogy ezt mondta az a bizonyos névtelen. Ez nem fogja elvenni a kedvemet az írástól, és a történet folytatásától sem. Most gondoljatok aminek akartok, de én akkor is büszke vagyok erre a blogra.<br />
Jó olvasást, darlings.<br />
Jane xx.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><i><u>I'm so sorry</u></i></b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b><i><u><br /></u></i></b></span><i><b>~Zoe szemszöge~</b></i><br />
<i><br /></i>
Végre elment! Mármint Luke. Azt hittem, hogy soha nem szabadulok meg tőle. Most már tudom, hogy milyen is ő valójában. Szerencsére holnap elutazik az államokba és csak nyár végén jön haza. Pont akkor, amikor én "elhagyom" Angliát. Nem végleg, dehogy; csupán néhány évre. Imádom Londont. Imádok ott élni. Az embereket. A légkört. A környéket. Mindent imádok, ami vele kapcsolatos. Szerettem felidézni a közös emlékeket, amik az egyetlen barátnőmmel (akivel utoljára hét éve találkoztam) kapcsolatosak.<br />
Már csak másfél hónap. Mindössze ennyi maradt nekem a nyárból, és bizonyára a "jó" életből is. Megkezdődik a tanév. Amit nem akárhol fogok elkezdeni, hanem Párizsban. Fogalmam sincs, hogy milyen lesz. Újságírónak tanulni nem könnyű, ezzel én is tökéletesen tisztában vagyok. Én azonban mégis ezzel szeretnék foglalkozni. Lehet az elkövetkezendő négy év kínkeserves lesz, de én akkor is újságíró leszek.<br />
<br />
Gondolataimat elhessegettem a jövőm megtervezéséről.<br />
<br />
Rossz ötlet volt, ugyanis most fejemben Harry szavai játszódnak le. Hogy mit mondott. Oh, de nem bántott meg. Dehogy. Féltékeny se vagyok. Ana-ra? Ugyan. Épp ellenkezőleg. Sok boldogságot kívánok neki is, és Harrynek. Biztos szép közös jövő elé néznek.<br />
<br />
Tény, hogy az ittlétem alatt jócskán megváltoztam. Hanyagolom a sötét ruhákat, azt a beszédet, amit London "rossz" negyedében tanultam és használtam. Próbálok kedvesebb lenni az emberekkel, ami mostanság sikerül is. De mégis olyan furcsa ez szituáció. Én, mint kedves? Mint jó modorú, tisztelet és kötelességtudó, tizennyolc éves lány? Eléggé elképzelhetetlen.<br />
<br />
<br />
<i><b>~Harry szemszöge~</b></i><br />
<i><u><br /></u></i>
-Anastasia! Menj el! Vége a bulinak.<br />
<br />
-Dehogy, Harry. Hiszen még csak el sem kezdődött.<br />
<br />
-Kérlek. Ne akard, hogy én tegyelek ki a házból.<br />
<br />
-Nem..nem aludhatnék ma nálad?<br />
<br />
-Semmi esetre sem! ─ hangom feljebb szökött a kelleténél, valamivel azonban mégiscsak meg kellett félemlítenem, hogy elmenjen.<br />
<br />
-Rendben Harry, elmegyek ─ rántotta ki karját a fogásomból. -De szeretném ha tudnád, hogy ezt még nagyon megbánod! ─ azzal elviharzott, és az ajtót hangosan becsapta maga mögött.<br />
<br />
*<br />
<br />
Mint valami helyét nem találó szellem: úgy sétáltam az útszélen. A mindig határozott, mindig erős és pozitív Harry most eltűnt. Egy belső hang azt suttogta, hogy ez az a bizonyos út lefelé. Lefelé a lejtőn. Ahonnan később hiába is akarnék, nem fogok tudni visszajönni. Egy régi, tömény alkohollal teli üveg volt a kezemben. Nem mertem inni belőle. Talán gyávaság? Ez lenne a gyávaság, vagy ha meginnám az egészet? Próbáltam egy irányba terelni a kósza gondolataimat, de nem ment.<br />
Az út túloldalán egy fa alatt lévő padra lettem figyelmes. Átsétáltam a kihalt útszakaszon, közben szabad kezemmel beletúrtam a hajamba és alsó ajkamba haraptam. Leültem.<br />
Fogalmam sincs, hogy miért vagyok ilyen állapotban. Nem Zoe; nem Ana; nem Clar; és nem is a nővérem zűrös ügyei miatt. Ideges, dühös, csalódott, mérges és kiszámíthatatlan voltam. Elővettem a telefonomat, és próbáltam felhívni valakit, de a készülék időközben lemerült. Egy velem egykorú fiú sétált el előttem; belenevetett a beszélgetésbe, ugyanis telefonált. Ismerős volt a hangja. A haja. A magassága. <i>Luke</i>.<br />
Rettenetesen dühös lettem. Eszembe jutott, hogy Zoe és ő mennyire jóba vannak, és, hogy én mennyire utálom ezt a gyereket. Nem kellett több. Utána szaladtam, és megütöttem egyszer..kétszer..háromszor, míg végül ájultam össze nem esett. Mit tettem?!<br />
<br />
<br />
<i><b>~Anastasia szemszöge~</b></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Idegesen ropogtattam az ujjaimat, miközben hazafelé tartottam. Haza? Nem, nem is. Igazából abba a kis két szobás lakásba amit az ittlétem alatt bérlek magamnak. Felsétáltam a lépcsőházba (ez volt az egész kisvárosban az egyetlen lakóház), majd lassan vánszorogtam fel a harmadik emeletre. Ismerős alakra lettem figyelmes az ajtóm előtt. Szőke loknijai borzosan pihentek a hátán, miközben ujjaival az ajtón dobolt.<br />
<br />
-Clar? ─ kérdeztem inkább magamtól, mint tőle.<br />
<br />
-Ana! Már egy ideje várlak.<br />
<br />
-Segíthetek? ─ kissé megrémültem attól, hogy itt van.<br />
<br />
-Igen, igazából olyat találtam ki, ami ugyanannyira válhat neked is hasznodra, mint nekem.<br />
<br />
-Hallgatlak.<br />
<br />
-Bemehetnénk?<br />
<br />
Kutatni kezdtem a táskámban a kulcs után. Pár másodperccel később pedig a lakásban voltunk, ahol kisebb káosz uralkodott. Clar a nappaliba sétált, én pedig követtem.<br />
<br />
-Tehát?<br />
<br />
-Harry csinos kis szomszédjáról lenne szó ─ kezdte.<br />
<br />
-Zoeról?<br />
<br />
Bólintott.<br />
<br />
-Össze kell fognunk a lány ellen! Távol kell tartanunk őt Harrytől!<br />
<br />
Hm, nem is rossz ötlet. De nem Clarrel fogom ezt véghezvinni. Egyedül. Engem is idegesít az a lány. Persze Clar is; épp ezért.<br />
<br />
-Nem, azt hiszem ez rossz ötlet ─ ráztam a fejem.<br />
<br />
-Megbocsájtok, csak segíts megkeseríteni az életét.<br />
<br />
-Hiszen a múltkor vele jöttél vissza a kávézóba, és kiabáltál velem.<br />
<br />
Lesütötte a szemét. Néhány percig kínos csönd szállt le ránk.<br />
<br />
-Segítesz, vagy sem? ─ épp felállni készült.<br />
<br />
-Azt hiszem ─ sóhajtottam fájdalmasan, ugyanis semmi kedvem nem volt vele "összeesküdni."<br />
<br />
<br />
<i><b>~Zoe szemszöge~</b></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Egyedül ültem az ágyamon. Már nagyon késő volt. Képtelen voltam aludni. Folyamatosan az otthoni dolgokon gondolkoztam. Hogy másfél hónap múlva alig láthatom majd Londont. Másfél hónap, és véget ér a történetem és valami egészen új kezdődik. Valami más és szokatlan.<br />
Gondolatmenetemet a telefonom mindössze egy másodpercig való "csipogása" zavarta meg. Elvettem az éjjeliszekrényemről;<br />
"<i>Kíván csatlakozni a hálózathoz?</i>" Kódolatlan és ingyen internet. El sem hiszem!<br />
Azonnal az e-mail fiókomba léptem be. Tudtam, hogy kevés rá az esély, hogy valamilyen értesítést is kapjak a Párizsban lévő sulit illetően, mégis izgatottam pötyögtem be a jelszavamat.<br />
<br />
Néhány körlevelet kaptam; semmi többet.<br />
<br />
<b><i>~Másnap reggel~</i></b><br />
<i><u><br /></u></i>
Kialvatlanul ébredtem. Borzalmas álmom volt. Felkaptam a telefonom, amit tegnap este visszahelyeztem az éjjeliszekrényre. Három nem fogadott hívás <i>anyától.</i> Vajon mit akarhat? Azonnal visszahívtam. Vártam, vártam és vártam; mielőtt bontottam volna a vonalat felvette.<br />
<br />
-Zoe, kincsem ─ remegett a hangja.<br />
<br />
-Anya ─ köhintettem.-Mi történt?<br />
<br />
-Én nem tudom, hogy mondjam el..─ kezdte, de mondata félbeszakadt, ugyanis valaki csöngetett.<br />
<br />
-Mennem kell, később visszahívlak, ígérem.<br />
<br />
Hallottam, hogy sóhajt, majd elköszöntünk; közben leszaladtam a lépcsőn és ajtót nyitottam.<br />
<br />
Egy idegen, sötétbarna hajú nő és egy fiatalabb, de tőlem idősebb lány állt velem szembe. Anya és lánya lehettek, ugyanis nagyon hasonlítottak.<br />
<br />
-Segíthetek valamiben? ─ szólaltam meg végül.<br />
<br />
-Remélem ─ nézett kínosan a lány.<br />
<br />
-A fiamhoz jöttünk, aki ott lakik a szomszédban ─ mutatott Harry háza felé. -De fogalmunk sincs, hogy hol van. És annyit szerettünk volna tudni, hogy esetleg nincs -e itt?<br />
<br />
-Umm, nem. Nincs itt Harry. Tegnap este találkoztam vele utoljára. Bulit szervezett. Lehet, hogy még alszik.<br />
<br />
-Azt kétlem ─ mondta a lány elkeseredetten.<br />
<br />
Fáradtnak és meggyötörtnek látszottak. Biztosan szomorúak voltak, hogy ennyit utaztak, és Harry nincs otthon. Megesett rajtuk a szívem.<br />
<br />
-Jöjjenek be. Igyanak meg egy teát, és várják meg itt Harryt ─ ajánlottam fel.<br />
<br />
-Ez igazán kedves ─ mondta a nő, és már bent is voltak a házban.<br />
<br />
*<br />
<br />
Harry órákkal később sem jött vissza; azonban Gemmával és Harry anyjával igazán jól elbeszélgettem. Sok érdekes dolgot tudtam meg Harryről. Ciki sztorikat, első barátnőket, és minden mást, amit ő sosem mondott volna el nekem.<br />
<br />
Néhány perccel később azonban a telefonom csörgése zavart meg minket az eszmecsere folytatásában. A szobám ajtaja nyitva volt, így nem csoda, hogy a földszintre lehetett hallani a maxra húzott zenét.<br />
<br />
Anya hívott.<br />
<br />
-Igen?<br />
<br />
-Most már tudsz beszélni? Drágám, ez fontos lenne.<br />
<br />
-Nincs sok időm.<br />
<br />
-Ülj le, kérlek. Ez nehéz lesz most neked.<br />
<br />
Mit akarhat? Mi lesz nehéz? És mi fontos? Miért remeg ennyire a hangja?<br />
<br />
-Emlékszel Scarlettre, ugye?<br />
<br />
-Anya, hiszen a legjobb barátnőm volt hét évig.<br />
<br />
-Meghalt ─ suttogta.<br />
<br />
Könnyek gyűltek a szemembe, amiket nem bírtam már tartani. Arcomat égette a sok sós könnycsepp, ami végigfolyt rajta. Scar meghalt? Hogy lehet? Mi történt? Annyi kérdésem volt, mégsem tudtam egyetlen szót sem kinyögni. Egyet azonban eldöntöttem: most azonnal összepakolok és megyek haza! Scarlett megérdemli, hogy ott legyek, mikor végső búcsút vesznek tőle.<br />
<br />
<b><i>(tudom, hogy rövid és alig történt benne valami, de nincs sok időm. Mégis jólesne néhány megjegyzés. Köszönöm xx)</i></b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-54883930043844537202013-10-02T08:33:00.002-07:002013-12-02T08:27:43.315-08:00Chapter 12/2-13<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Q3xJ2NZwbiY/UkwPki8f2aI/AAAAAAAABKU/o-jHTkLZBJs/s1600/asdfghjgj.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-Q3xJ2NZwbiY/UkwPki8f2aI/AAAAAAAABKU/o-jHTkLZBJs/s320/asdfghjgj.png" width="266" /></a>Hii darlings! Köszönöm az aranyosabbnál aranyosabb megjegyzéseket, mindegyik nagyon-nagyon jól esett. Rohanva írom meg ezt a fejezetet, ugyanis mennem kell tanulni. Ettől függetlenül pocsékul vagyok. Cuki kis náthát szedtem össze a nemrég megrendezett borzalmas fesztiválon.<br />
De nem is szaporítom a szót, csak még annyit, hogy: utólag is (és még egyszer) nagyon boldog szülinapot szeretnék kívánni az egyik legaranyosabb internet-friendemnek :')<3<br />
Jó olvasást, puszil titeket: Jane. xx<br />
<br />
u.i.: szeretném, ha most is olyan aktívan kommentelnétek, mint legutóbb. Remélem örültök a<br />
<i>kettő az egyben </i>résznek.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Chapter 12/2-13</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span>
Sietve lépkedtem Clar után. Aki néma csöndben és szapora léptekkel haladt előttem.<br />
<br />
-Clar, várj már, és avass be engem is.<br />
<br />
-Ehhez neked semmi közöd ─ morogta az orra alatt, majd még gyorsabbra vette a tempót.<br />
<br />
Ezt egyszerűen nem hiszem el. Ez a nőszemély elmeháborodott, azt hiszem. Illetve fogalmam sincs. A segítségemet kéri, azt, hogy fogjunk össze, most meg itt undokoskodik, és nem hajlandó elmondani, hogy mi a helyzet. Persze.. Végül is mire számítottam? Tipikus.<br />
<br />
-Nos, az meglehet, hogy nincs hozzá közöm, de tudod úgy nem vagyok hajlandó segíteni, hogy nem tudok semmit.<br />
<br />
-Akkor hát ne segíts. Hidd el, megkönnyíted a dolgomat.<br />
<br />
Össze-vissza beszél, de most már nem érdekel. Akkor is vele tartok, ha irritálom őt, ha nem. Hiába nem képes elárulni, hogy miért kell Ana-t távol tartani Harrytől.. Pont azért tartok vele, hogy megtudjam. Talán még hasznos információ birtokába is juthatok.<br />
<br />
*<br />
<br />
Mikor Clar belépett előttem a meghitt kis kávézóba, Harry és Ana épp nevetgélve szürcsölték a ─ véleményem szerint ─ forrócsokijukat. A szőke hajú lány mellé léptem, aki idegesen pásztázta végig a két személyt.<br />
<br />
-Még volt képed visszajönni és nevetgélni azok után, amit tettél velünk?! ─ Harry rémülten fordult hátra, mikor meghallotta maga mögül a szőkeség hangját; felállt, majd belém karolt, és szorosan a háta mögé taszított.<br />
<br />
Mintha nem akarná, hogy halljam, vagy lássam, mi fog történni.<br />
<br />
-Clar, én nem tettem semmit. Beszéljük meg higgadtan ─ tiltakozott ijedten Ana.<br />
<br />
-A barátnőm voltál! ─ a lány feldúltan üvöltött, ezzel megtörve a kávézó barátságos nyugalmát.<br />
<br />
Többen is minket, vagyis őket nézték.<br />
<br />
-Köztünk nincs semmi ─ tiltakozott hirtelen felindulásból Harry.<br />
<br />
Oh, most már kezd izgalmasabb lenni a dolog. Igazán várom a fejleményeket.<br />
<br />
Miután ezt a rövidke mondatot a fürtös kiejtette a száján, Anastasia egy, amolyan "igazad van drágám, még nincs; <i>még</i>" pillantást lövellt felé, majd önkéntelenül is vissza kellett fordulnia az előtte álló, dühtől fortyogó lányhoz, az ugyanis újabb sértéseket vágott a fejéhez.<br />
<br />
-Ana, én komolyan azt hittem, hogy te vagy a legjobb barátnőm. Hiszen a te válladon sírtam, mikor Harryvel először szakítottunk ─ tehát már többször is újrakezdték. -Aztán ádáz módon hátba szúrtál, és összeszűrted vele a levet.<br />
<br />
-A ti kapcsolatotoknak úgysem lett volna jövője ─ vágott vissza magabiztosan; már az ő szemei is elsötétültek a méregtől.<br />
<br />
Azt vettem észre, hogy Harry próbál kimaradni az egész veszekedésből. Mintha nem akarna belefolyni, és csak sodródni szeretne az árral; vagy valami ilyesmi. Igazából tényleg jobban járt, hogy nem szólt közbe. Ez a két lány egyéni problémája; de ha igaz, amit Clar állít, akkor Ana tényleg borzalmas ember. Eddig sem volt szimpatikus.<br />
<br />
-Most mi lesz? ─ suttogtam Harry fülébe.<br />
<br />
Megrázta a fejét, miszerint fogalma sincs.<br />
<br />
-Talán mennünk kellene, nem gondolod? ─ fordult testével félig felém.<br />
<br />
Aprót bólintottam, majd halkan elhagytuk a kávézót. Hátrapillantva láttam, hogy egy pincér idegesen közeledik a két volt barátnő felé, és próbálja csendre utasítani őket.<br />
Nem baj, ha csak ennyit hallottam. Ez bőven elég információ.<br />
<br />
*<br />
<br />
Lassan sétáltunk a hazafelé vezető keskeny kis járdán. Egyikünk sem szólt semmit. Mindketten a gondolatainkba merülve lépkedtünk. Én például az imént zajlott események megfejtésén törtem a fejem; Ő meg.. arról fogalmam sincs. Nyilván szintén ezen gondolkodott.<br />
<br />
-Hát akkor..umm, szia ─ intetettem, mikor a házhoz értünk.<br />
<br />
Nem köszönt, csak biccentett. Vele mit sem törődve mentem be a házba, és még otthon is csak azon agyaltam, hogy mi lehet ez az egész.<br />
<br />
<i><u>Harry szemszöge*</u></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Zoe most bizonyára azon gondolkodik, hogy mi ez a "szerelmi háromszög" Clar, Anastasia és köztem. Réges-rég kezdődött az egész; évekkel ezelőtt, mikor a szőke ex-barátnőm és én úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk együtt. Ezután feltűnt az államokból érkezett (mára már egykori) legjobb barátnője, ez pedig nem volt más, mint Anastasia Bay. Ezután Clar és én szakítottunk, Ana pedig túlságosan is közeledett felém, és..<br />
Szóval ez az egész egy borzalmasan bonyolult és nehéz történet. Nemrég Ana visszarepül a a hazájába, vagyis az Egyesült Államokba. Ennek igazából több, mint egy éve. Nos, miután visszament, Clarrel megbeszéltük, és úgy döntöttünk, hogy adunk még egy utolsó esélyt ennek az egésznek. Persze szakítás lett a vége, és képbe jött Zoe. Most pedig ismét a rég lezárt múlt szele tört utat magának. Előre félek a jövőtől.<br />
<br />
Gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Jobban mondva egy sms.<br />
<br />
"<i>Unatkozom. Z. xx</i>"<br />
<br />
"<i>Én nem. Foglald el magad. H xx.</i>" ─ pötyögtem be a kijelzőn elém tárulkozó betűket.<br />
<br />
"<i>Szóval valami fontosat vittél véghez..És én megzavartalak. Oh, hadd fejezzem ki mély és őszinte sajnálatomat. Na, ne nevettess. Mit is csinálsz akkor?</i>"<br />
<br />
Nem volt kedvem visszaírni; egyáltalán nem volt most kedvem hozzá. Nem akartam mást, mint megbeszélni ezt az egészet <i>Anaval</i>.<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Chapter 13</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span><i><b>~Harry szemszöge~</b></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Este egy szempillantásnyit sem aludtam. Gondolkodtam. Átértékeltem a dolgokat. Rájöttem néhány dologra, amiről azt hittem, hogy megfejthetetlen, és komoly elhatározásra jutottam. Nehéz döntés volt, de azt hiszem ez a helyes megoldás. Változni ugyan kevés dolog fog, legalábbis azt hiszem. Senki sem halt bele még ebbe. Elköltözöm innen. Elköltözöm erről a környékről. Ebből az utcából és ebből az átkozott házból! Így lesz a legjobb mindenkinek.<br />
<br />
A telefonomért nyúltam, majd felhívtam a költöztető céget.<br />
<br />
Azt mondták, hogy jövőhéten már költözhetek is. Nem szeretnék messze menni, mindössze fél órányira fogok lakni innen. Szükségem van egy kis környezetváltozásra. Már régóta fontolgattam, hogy megveszem azt a házat; ezt pedig.. Remélem lesz valaki, aki megveszi. Ha nem is most, de előbb-utóbb biztosan akad rá vevő. Délután elmegyek a ház tulajdonosához, és érdeklődöm egy kicsit.<br />
<br />
Lemásztam az ágyról, majd felkaptam a földön heverő fehér pólómat és felvettem, ezt követően a szekrényhez léptem és kivettem belőle a kopott, fekete nadrágomat. Nem ártana beszerezni egy újat. Miután felöltöztem a konyhába mentem, hogy megreggelizzek.<br />
<br />
Az utcára kilépve enyhe, mégis hűvös szél csapott meg. Hajam egy pillanat alatt összeborzolódott általa. De sem a szél, sem más nem tántoríthatott el attól, hogy elmenjek, és akár most azonnal megvegyem azt a házat, és magam mögött hagyjam ezt. Zoe ablaka felé pillantottam. A sötétítő fel volt húzva; ő pedig egy bögre ─ véleményem szerint teával ─ állt az ablakban, és kémlelte a tájat. Mikor egy rövid pillanatra tekintetünk összeakadt, én egy halvány mosoly küldtem felé, ő azonban rideg tekintettel bámult, majd ellépett az ablaktól. Nem tudtam mire vélni ezt a furcsa viselkedést, vagyis.. Persze, tegnap nem írtam neki vissza. De miért kell ezen így és ennyire megsértődnie? Vállat vontam, ami olyan volt, mintha magamtól kérdeztem volna, és egy vállvonással le is rendezem.<br />
<br />
Telefonom csengeni kezdett; előhalásztam a zsebemből, majd egy laza kézmozdulattal felvettem.<br />
<br />
-Hello, anya ─ köszöntem kissé talán hűvösen.<br />
<br />
-Harry ─ hallottam a hangján, hogy mosolyog, miközben mondja. -Rég beszéltünk.<br />
<br />
-Umm, igen, tudom.<br />
<br />
-Valami baj van?<br />
<br />
-Nem, azt hiszem, hogy nincs.<br />
<br />
-Most azt hiszed, vagy nincs? ─ halkan felnevetett.<br />
<br />
-Nincs, de most mennem kell. Van néhány elintézni valóm. Később beszélünk ─ már épp készültem letenni a készüléket, mikor hallottam, hogy még belekezd valamibe. -Mondtál valamit? ─ kérdeztem vissza.<br />
<br />
-Kérdeztem. És annyit, hogy mit szólnál hozzá, ha meglátogatnálak a hétvégén?<br />
<br />
-Képes lennél iderepülni? Nemsokára úgyis találkozunk majd.<br />
<br />
-Tudom, kisfiam, de mégis. Tehát?<br />
<br />
-Tudod, hogy mindig szívesen várlak.<br />
<br />
-Akkor jó, menj. Vigyázz magadra.<br />
<br />
-Te is, szia ─ bontottam a vonalat, majd visszatettem a zsebembe a telefonom, beültem a volán mögé, és már indultam is megnézni az új házat.<br />
<br />
*<br />
<br />
Minden megfelelőnek bizonyult. A szobák. A bútorok. A színek. Az otthonos környezet. Az egész ház pont nekem való volt.<br />
<br />
-Még el kell intéznem a papírokat, hogy meg tudja vásárolni az ingatlant ─ világosított fel a tulajdonos.<br />
<br />
-Értem. És ez körülbelül mennyi idő?<br />
<br />
-Jobb esetben mindössze csak egy hónap.<br />
<br />
<i>Csak? </i>És ezt most komolyan mondja vajon?! Én most akarok onnan elmenni, nem pedig egy hónap múlva.<br />
<br />
-Rendben. Akkor majd értesítem, hogy hogyan döntöttem.<br />
<br />
-Maga még nem döntötte el? Jó lenne, ha tudná, ugyanis akkor feleslegesen nem intézném a papírokat.<br />
<br />
Magamban fortyogtam a dühtől; hogy létezik, hogy egy ember ilyen tudatlan legyen?<br />
<br />
-Nem, még nem. Most pedig mennék, ha megbocsájt.<br />
<br />
Biccentett, én pedig kiléptem az ajtón, beültem az autómba és szélsebesen elhajtottam onnan. Talán többször át kéne gondolnom ezt a költözést.<br />
<br />
Hazaérve még mindig dühös voltam. Lerúgtam a cipőmet és a nappaliba sétáltam. A TV-ben valami szörnyen unalmas és butító műsor ment.<br />
<br />
Megvan! Bulit rendezek. Igen, ez majd határozottan jobb kedvre derít és unatkozni sem fogok.<br />
<br />
*<br />
<br />
Már mindent megszerveztem. Igen, röpke fél óra alatt képes voltam 'megfelelő helyszínt' varázsolni a házból. Áthívtam a srácokat, Ana-t és megengedtem nekik, hogy hozhatnak magukkal még valakit. Még senki se érkezett meg; szeretném, ha Zoe is ott lenne, bár nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet. Anaval szemmel láthatóan gyűlölik egymást. Ennek ellenére én mégis átmentem hozzá.<br />
<br />
-Szia, segíthetek valamiben? ─ kérdezte, miután ajtót nyitott.<br />
<br />
-Umm, én bulit szerveztem ma estére. Nem akarsz átjönni?<br />
<br />
-Ne haragudj, most nem tudok ─ láttam, hogy elpirul.<br />
<br />
-Miért? ─ némi felháborodottság volt a hangomban.<br />
<br />
-Itt van egy..jó barátom ─ mosolygott halványan.<br />
<br />
-Kicsoda?<br />
<br />
-Lényegtelen.<br />
<br />
-Mondd, kérlek.<br />
<br />
-Csak Luke.<br />
<br />
<i>Luke. </i>Hát persze. A kedves, kis "<i>minden lében kanál</i>" Luke.<br />
<br />
-Akkor nem is zavarok.<br />
<br />
-De azért remélem nélkülem is jól fogsz szórakozni.<br />
<br />
-Oh, erről biztosíthatlak.<br />
<br />
Tudtam, hogy ezen mondatom után a lelkét erősen mardosni fogja a fájdalom, düh, harag és egyéb vegyes érzelmek. Épp ez volt a célom.<br />
<br />
*<br />
<br />
Egyáltalán nem érzem jól magam.<br />
<br />
Eddig nem igazán akartam beismerni, de most már tudom, hogy nem kellett volna azt mondanom szegény Zoenak, amit mondtam. Azt hiszem, ő lelke helyett most az enyémet mardossa a <i>fájdalom </i>és a <i>bűntudat. </i><br />
<br />
<b><i>(sokat jelent egy megjegyzés; legyen az egyszavas, vagy kettő. A lényeg, hogy írsz, és ez nekem mindennél több örömet okoz. Jane xx)</i></b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com19tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-51172478654387988712013-09-19T09:07:00.000-07:002013-12-02T08:27:21.140-08:00Chapter 12<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-fnHcK17c4SY/UjsPS6ioSWI/AAAAAAAABHA/xVApygCjcHk/s1600/wonderwall.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-fnHcK17c4SY/UjsPS6ioSWI/AAAAAAAABHA/xVApygCjcHk/s320/wonderwall.jpg" width="239" /></a>Sziasztok! Óriási késéssel, de végül megérkezett a (<i>rövidke</i>) új fejezet. Egyszerűen nincs időm. Tudom, hogy megígértem, hogy hetente kétszer lesz rész, de mindennap négy-fél öt körül "esek" haza. Aztán "ebédelek", és este nyolcig tanulok. Kb 15 percet szoktam netezni. Ne kérdezzétek. Borzalmas a nyolcadik osztály, de a legjobban a zeneiskola tesz rá, ahol egész héten ott vagyok, és kikészülök tőle. Na mindegy..Gondolom láttátok, hogy a nevem megváltozott. Újabban <i>Jane Elliott</i>-ként ismerhettek majd. A <i>Lana Del Rey </i>azért nem volt jó, mert abból már van egy. Remélem nem okoz gondot. Btw már megvan az újabb fanfic ötlete, amit márciusban (ha nagy a kísértés októberben) tervezek elkezdeni. Az valami zseniális lesz.<br />
<br />
Na nem rizsázok többet. Puszil titeket, Jane xx.<br />
<br />
u.i.: mivel nem érkezett most túl sok komi..(és ha szerintetek meg sem érdemlem a csúszás miatt) azért írjatok. Ha negatív kritikát, akkor azt. Legalább tudok miből építkezni. Btw tudom, hogy nagyon rövid lett; a 12/2 nemsokára érkezik. Tőletek függ igazából xx.<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Chapter 12/1</b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span><i><b>~Harry szemszöge~</b></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Miután megbizonyosodtam arról, hogy a bent lévő orvosok behúzták a függönyöket, felültem az ágyban, és vigyorogni kezdtem.<br />
<br />
-Hogy reagált, mikor megtudta? ─ kérdeztem.<br />
<br />
-Elég rosszul, Mr Styles. Tudja ez nem volt valami szép vicc. A hölgy kint komolyan aggódik magáért.<br />
<br />
-Persze-persze. De mit mondott? ─ faggatóztam tovább.<br />
<br />
-Semmi konkrétat. Csak, hogy nagyon aggódik önért.<br />
<br />
-Csak ennyit?<br />
<br />
Bólintott. A két ápolónő, aki szélen állt, eltávolodott az ágytól.<br />
<br />
-Tudja, jobb lenne, ha most azonnal kimenne hozzá, és elmondaná, hogy az egész csak vicc volt, és megrendezett.<br />
<br />
-Azt mondja?<br />
<br />
-Azt.<br />
<br />
Lehúztam magamról a fehér paplant, felkaptam a földön heverő fehér pólómat. Nadrágra nem volt szükség, ugyanis az volt rajtam. Remélem az orvosnő nem mondott neki túl ijesztő dolgokat. Mikor kiléptem a kórteremből láttam, hogy ott gubbaszt egy széken, és borzalmasan fáradt. Lassan, alig hallhatóan odasétáltam mellé, majd megszólaltam.<br />
<br />
-Szia szépségem.<br />
<br />
Felkapta a fejét erre a két szóra. Ó, most milyen letolást fogok tőle kapni! Hirtelen vegyes érzelmek futottak át az arcán. Szinte láttam, hogy mire gondol. Először megkönnyebbülés tükröződött gyönyörű szemeiből, majd düh, harag és értetlenség.<br />
<br />
-M-Mi..? É-És hogy?<br />
<br />
-Megrendezett volt az egész ─ vontam meg a vállam. -Érdekelt, hogy reagálsz.<br />
<br />
-Rohadj meg, Harry Styles ─ ölelt át szorosan.<br />
<br />
Nos, erre igazán nem számítottam. Arcát mellkasomba fúrta, és éreztem, ahogy könnyes lesz a pólóm.<br />
<br />
-Ne sírj, csak vicc volt. Később mindent elmagyarázok ─ mosolyogtam.<br />
<br />
-Fogalmad sincs, hogy mennyire aggódtam..─ sóhajtott.<br />
<br />
-De, elhiszem. Most azonban gyere. Haza kell mennünk, de előtte beülhetnénk valahová.<br />
<b><br /></b>
<i><b>~Zoe szemszöge~</b></i><br />
<br />
Bólintottam. Megvártam, ameddig Harry és a doktornő kinevetik magukat a 'jaj de vicces' sztorin, ami közel sem volt olyan vicces, mint amilyennek hitték. A telefonomat persze otthon hagytam. Hm, igazán remek. Egyszer, csak egyszer tudnék normálisan véghezvinni valamit. Idegesítő, hogy mindenben olyan eszméletlenül szerencsétlen vagyok. Az orromnál fogva vezetett. De hé..hogy rendezhette meg? Hogy fogadhatott fel egy orvost, nem is egyet, kettőt! És ápolónőket..<br />
De nem tudok rá haragudni. Valamiért nem. Mondjuk igazából nem is érdekel. Sokkal inkább érdekel az, hogy mikor telik le ez a három hónap, és mehetek haza. Illetve nem is haza, hanem Párizsba. Milyen remek lesz ott!<br />
<br />
Harry hirtelen mellettem termet, körbefogta a csuklómat, majd a kijárat felé húzott. Gyalog tettük meg a pár méteres távot. Egy eldugott kis helyen egy hangulatos étterem volt. Fogalmam sem volt arról, hogy itt ilyen is van.<br />
<br />
Mikor beléptünk, egy ismerős személyre lettem figyelmes. Hosszú, szőke, göndör fürtjeit száz közül is megismerném. Világosbarna kardigánt viselt, ahogy láttam, egy fekete nadrággal, és egy egyszerű. barna cipővel. Ana. Ő volt az a lány, aki a múltkor odajött Harryhez. Ő is észrevett minket, és hevesen integetni kezdett. Oh, hogy én mennyire rosszul vagyok ettől a nőszemélytől. Irritál.<br />
<br />
-Hello Harry ─ köszönt a fürtösnek, de felém csak egy megvető pillantást intézett.<br />
<br />
-Szia, Ana ─ biccentett.<br />
<br />
-Üljetek csak le, van elég hely ─ erőltetetten mosolygott rám; szívesen szeretnék beleragadni a fürtjeibe, amik egyenletesen omlanak a vállára.<br />
<br />
Némán helyet foglaltam. Láttam a pincérnőt közeledni felénk. Egy frappuccinot rendeltem, míg Harry egy kávét, Anastasia pedig semmit, ugyanis ő már rég rendelt. A középkorú nő gyorsan lefirkantotta a dolgokat, amiket kértünk, majd eltűnt; néhány perccel később azonban már ki is hozta a kért italokat.<br />
<br />
-Nem félsz, hogy elhízol az ilyenektől? ─ a lány megvetően nézett a frappuccinómra.<br />
<br />
-Egyáltalán nem.<br />
<br />
-Oh, pedig vigyázhatnál jobban is az alakodra. Tudod, nehogy elhízz a végén.<br />
<br />
-Igazából nem érdekel, hogy fogok kinézni, ameddig nem drasztikusan rossza a helyzet, és jól érzem magam a bőrömben.<br />
<br />
Ezzel le is zárult a "vita".<br />
<br />
Harry és Ana nosztalgiázásba kezdtek, míg én unottan doboltam az asztalon várva, hogy végre rám is figyeljenek egy kicsit.<br />
<br />
-Zoe, honnan is jöttél? ─ szegezte nekem barátságtalanul a kérdést.<br />
<br />
-Londonból.<br />
<br />
-Oh, az szép hely. Mondjuk még sosem jártam ott ─ gondolkozott el.<br />
<br />
-Feltétlen látnod kell majd! ─ ujjongott Harry. -A Big Ben, a London Eye, a Tower Bridge. Mind meseszép.<br />
<br />
-Egyedül unalmas lenne ─ mondta a lány egy keserű mosoly kíséretében.<br />
<br />
-Természetesen veled tartanék ─ mosolyodott el halványan Harry is.<br />
<br />
Ha belegondolok, hogy ezek ketten "felfedezik Londont" akkor kiráz a hideg.<br />
<br />
-Umm..én azt hiszem, jobb lesz, ha most hazamegyek.<br />
<br />
-Igen, szerintem is jobb lesz, ha elmész ─ Ana megvetően rám nézett.<br />
<br />
Harry bólintott. Mintha meg sem hallotta volna, hogy ez az undorító nőszemély mit mondott. "<i>Szerintem is jobb lesz, ha elmész</i>". -játszódtak le fejemben újra és újra a szavai, miközben elhagytam a barátságos helyet.<br />
<br />
Kora délután lehetett. A szél erősen fújt, eső szerencsére már nem esett. Az emberek nem nagyon járták az utcákat. Néhány falevelet fújt el arcom előtt a szél. A távolból egy újabb "kedves ismerőst" véltem felfedezni. Clar.<br />
Mikor közelebb ért, megállt, én pedig vele szemben. Arrogáns tekintettel végigmért, majd meg akart szólalni, de közbevágtam:<br />
<br />
-Csak akkor szólalj meg, ha valami értelmeset szeretnél mondani. Az olyasféle kijelentések, hogy "Elvetted tőlem Harryt" ugyanis nem érdekelnek. Ha valaki, aki igazán meg akarja kapni Harryt, az nem más, mint Ana. Nyilván hallottál róla.<br />
<br />
-Anastasia?<br />
<br />
Bólintottam.<br />
<br />
-Miért vágsz ilyen kétségbeesett fejet, Clar? ─ ráncoltam a homlokom.<br />
<br />
-Össze kell fognunk, Harrison. Attól a lánytól távol kell tartanunk Harryt.<br />
<br />
-Miért?<br />
<br />
-Hosszú..<br />
<br />
-Nem tudom, te, hogy vagy vele, de nekem rengeteg időm van.<br />
<br />
-Legyen elég annyi, hogy Ana egy ádáz, kegyetlen és könyörtelen ember, aki veszélyt jelent Harryre.<br />
<br />
-Miért? Miért kéne elhinnem, amit mondasz? Mi van akkor, ha épp Ana a jó?<br />
<br />
-Azt hiszel, amit akarsz ─ sétált el mellettem. -De én most megyek, és elmondom Harrynek, hogy ki is az ő Ana-ja valójában. Ha velem tartasz, akkor gyere, siessünk. Hol vannak most?<br />
<br />
-Egy étteremben. Nem messze a kórháztól ─ fordultam meg, és a szőke lánnyal az oldalamon indultam vissza.<br />
<br />
Nos, igazán érdekel, hogy miről nem tudok. Ha igaz, amit Clar állít, akkor tényleg jelen szeretnék lenni a sorsdöntő pillanatnál, mikor is a fürtösnek a volt barátnője elmondja az igazat. Hogy miről, arról egyenlőre fogalmam sincs. Igazán kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből az egészből..<br />
<br />
<i><b>(el sem tudod képzelni, hogy mennyit jelent egy kommentár, ugye? hidd el, hogy sokat. Egy "tetszett, várom a folytatást" teheti jobbá a szürke és unalmas mindennapjaimat. kérlek, hagyj egy kommentet. Nem nagy dolog. Neked néhány kattintás, nekem több napnyi öröm. Puszi, Jane xx.)</b></i>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com23tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-54637049781063963332013-09-09T10:28:00.000-07:002013-12-02T08:24:08.107-08:00Chapter 11<a href="http://3.bp.blogspot.com/-kswHl2U6sc0/UiNJfJdrXBI/AAAAAAAABEQ/bUfBaAZqAAA/s1600/nomatter.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-kswHl2U6sc0/UiNJfJdrXBI/AAAAAAAABEQ/bUfBaAZqAAA/s320/nomatter.jpg" width="261" /></a>Hiiiii everyone! Tudom, hogy most nagyon mérgesek vagytok a sok késés miatt, de higgyétek el, hogy én még mindig nem tudom, hogy hol vagyok. Összekevertem a füzeteimet etc szóval sűrű hetem volt és érzem, hogy lesz is. Nem rizsáznék sokat. A fejezet rövid, unalmas és gyatra lett. Kivagyok borulva néhány dolog miatt. Mint például, hogy tegnap vége lett a kedvenc blogomnak és nagy sírás közepette fejeztem be..Aki nem tudná, ez a <a href="http://shadowfanfictionhu.blogspot.com/">Shadow.</a> Aztán gondolom hallottatok arról, hogy Harry-t megsértette egy paparazzi, és ő is sírt. Azért is sírtam. Oh, felejthetetlen vasárnap délután..na mindegy. Remélem nem bánjátok, hogy ez a fejezet kicsit sok szemszögből lett írva..<br />
Jó olvasást, és kérlek titeket, ha két szót, akkor két szót, de komizzatok..Puszi, Lana. xx<br />
<br />
u.i.: a fejezet továbbra is Harry szemszögéből folytatódik.<br />
<br />
<b style="font-size: x-large;">'No matter...'</b><br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-kswHl2U6sc0/UiNJfJdrXBI/AAAAAAAABEQ/bUfBaAZqAAA/s1600/nomatter.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a>
<i><br /></i><b><i>~Harry szemszöge~</i></b><br />
<i><br /></i>
Sétáltunk még néhány métert, mikor Zoe egy érdekes kérdéssel hozakodott elő.<br />
<br />
-Harry, umm...neked hány barátnőd volt?<br />
<br />
Felnevettem félénkségén és határozatlanságán. Megálltam, ezzel megállítva őt is. Ránéztem. Tekintete értetlenséget tükrözött, mire féloldalas mosoly kúszott az arcomra. Fogalmam sincs, hogy miért kérdezi ezt. Hogy miért érdekli őt ennyire ez a dolog.<br />
<br />
-Nos, azt hiszem volt egy pár ─ vontam meg a vállam, miközben tovább sétáltam, hátrahagyva őt; ő pedig néhány hatalmas lépést megtéve újra mellettem volt.<br />
<br />
-Persze, de azért mégis.<br />
<br />
-Várj, hadd gondolkozzak. Ott volt Dana, Clar, Anne, Dominica, Elena, Rose és Lisa.<br />
<br />
Elsuttogott egy '<i>Értem</i>'-et majd néma csöndben haladtunk tovább. A hűvös légkör inkább fagyossá vált, és kellemetlen volt számomra. Most megbántottam őt? Francba. Mit mondtam? Csak válaszoltam a kérdésére. Vagy nem ezt kellett volna mondanom?<br />
<br />
<i>"Idióta, oh, idióta Harry Styles!" </i>─ a tudatalattim megszólalt. -"<i>Azt kellett volna mondanod, hogy mindegy hány, annyira lényegtelenek voltak, hogy már el is felejtetted. Soha ne beszélj egy lánynak az exeidről. Menthetetlen, Istenem, menthetetlen!" ─ </i>korholt az a bizonyos belső hang.<br />
<br />
-Haza kéne mennünk ─ mondta hirtelen.<br />
<br />
-Igen, szerintem is. Elég hűvös van ─ helyeseltem.<br />
<br />
Lassan sétáltunk. Csöndben. Furcsa, hogy nem kérdezi meg, hogy ki Ana. Hát persze, hogy nem. Hiszen akkor felhozódna a majdnem elcsattant csók, amit ő zavart meg; amiért ─ be kell valljam ─ hálás vagyok neki. Hatalmas hiba lett volna, ha megcsókolom ezt a lányt. Na meg persze következménye, rosszabb esetben következményei. A legtöbb filmben ilyenkor jön az az érzelgős rész, mikor a fiú bevallja a lánynak, hogy igazából többet érez iránta mint barátság, és megcsókolja. A lány pedig szintén bevallja ugyan ezt és..és nem is gondolom tovább, mert túl nyálas. A lényeg, hogy ez nem fog megtörténni. Maximum azt kéne bevallanom, hogy nem is igazán akarok a barátja lenni, csak szegény annyira esetlen, hogy mikor ránézek, összeszorul a szívem. Elhamarkodottan jelentettem ki, hogy nem akarok barátnőt. Amint hazakísérem Zoet, felhívom Ana-t, hogy jöjjön át este.<br />
<br />
*<br />
<br />
-Jól érezted magad? ─ kérdeztem tőle az ajtajuk előtt állva.<br />
<br />
-Hát..persze ─ erőltetett halvány sminkkel borított arcára egy műmosolyt.<br />
<br />
-Akkor én megyek ─ pillantottam az órámra, intettem, majd elmenni készültem, mikor utánam szólt.<br />
<br />
-Harry, nem jönnél be? Meg kéne beszélnünk valamit.<br />
<br />
Bólintottam, majd mikor belépetett a házba megforgattam a szememet és sóhajtottam. Bezártam magam mögött az ajtót majd követtem őt a nappaliba. Leült a kanapéra; követettem tettét, majd mélyen a szemébe néztem.<br />
<br />
-Mit szeretnél megbeszélni?<br />
<br />
Sóhajtott, majd megszólalt.<br />
<br />
-Nézd, azt szeretném..szóval az a..csók, ami majdnem megtörtént.<br />
<br />
-Igen?<br />
<br />
-Szeretném, ha tudnád, hogy én umm..nem érzek irántad többet, mint puszta barátság.<br />
<br />
-Tiszta sor.<br />
<br />
-Ha megtörténik sincs semmi jelentősége ─ hadarta. -Csak gondoltam közlöm, hogy nekem nem számított volna. De van itt még valami, ami furán fog hangzani az előbb elhangzottak miatt.<br />
<br />
-Mi lenne az?<br />
<br />
-Én még sosem csókolóztam..é-és umm..fel szeretném hívni Luke-ot. És esetleg..szóval megtennéd, hogy megcsókolsz?<br />
<br />
Mi? Várjunk. Fel sem fogtam még amit az előbb mondott. Luke? Hogy a francba jön ide ő? Ezt nem értem. És miért dühít ez engem ennyire?! Aztán mit kért? Hogy csókoljam meg? Én? Várjunk..mi? Csókoljak meg valakit, aki a barátom, és történetesem miattam változott meg?<br />
<br />
Kínosan elnevettem magam, ahogy ismét belenéztem gyönyörű szemeibe. Nem tudom elképzelni, hogy ennek a lánynak még nem volt senkije és sosem csókolózott.Hogy lehet?<br />
<br />
-P-Persze ─ dadogtam, majd közelebb ültem hozzá.<br />
<br />
A levegő forró lett közöttünk. Lehunytam a szemeimet majd arca felé közeledtem, mikor ajkaim <i>majdnem </i>súrolták az övét, hirtelen felugrott, majd rémültem a szája elé kapott, ugyanis akkor észlelte, hogy kezével véletlenül ide ütött nekem.<br />
<br />
-Rohadt élet ─ szitkozódtam, mikor a fejemhez nyúltam és felszisszentem.<br />
<br />
-Én..én annyira..sajnálom. Hidd el, hogy véletlen volt. Nem akartam, hogy fájjon.<br />
<br />
-Pedig fáj. Nagyon fáj! ─ emeltem fel a hangom, mire összerezzent, majd kirohant a konyhába, és egy zacskó fagyasztott borsóval tért vissza.<br />
<br />
-Tessék, ezt tedd gyorsan a fejedre ─ nyomta a kezembe.<br />
<br />
Most biztosan nagyon megrémült. Látom az arcán a félelmet. Szinte remeg. Ideges tekintettel méregetett, majd leült mellém.<br />
<br />
-Nézd, Harry, kérlek most menj el. Felejtsd el összes dolgot, ami az elmúlt öt percben itt történt.<br />
<br />
-Azt nehéz lesz..─ céloztam ezzel a sérülésemre, minek fájdalma a hideg jég hatására enyhült.<br />
<br />
-És még egyszer bocsánat. Szégyellem magam emiatt..az egész miatt. Felejtsük el. Jobbulást ─ mondta lehajtott fejjel, én pedig tudtam, hogy ideje mennem.<br />
<br />
-Később találkozunk ─ intettem, ő pedig aprót bólintott; még mindig nem nézett a szemembe.<br />
<br />
Elhagytam a házat. Az ajtót halkan bezártam magam mögött, mikor egy hatalmas fékezést hallottam, és hirtelen minden elsötétült.<br />
<br />
<br />
<i><u>Zoe szemszöge*</u></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Egy hangos fékezésre lettem figyelmes. Nem tulajdonítottam neki sok figyelmet. Felsétáltam a szobámba, leültem az ágyamra. Hosszú percekig csak gondolkoztam. Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az életemmel. És Harry...ő csak ront rajta. Furcsa ezt így kimondani, de mostanában annyi fejfájást okoz. Ha lehetne, elsüllyednék szégyenemben, azon mondatom után, hogy "<i>És esetleg..szóval megtennéd, hogy megcsókolsz?</i>"<br />
És ekkor eszembe jutottak az előző szavaim. Luke. Luke az az ember, akire most szükségem van, lelket önthetne belém a kedves szavaival. Rég hallottam róla..Talán egy hónapja, hogy utoljára láttam őt. Vagyis annyi még nincs.<br />
<br />
Előcsúsztattam a zsebemből a telefonomat, majd kikerestem a számát. Hosszú üzenetet pötyögtem be az apró kijelzőn:<br />
"<i>Szia. Én csak umm..gondoltam találkozhatnánk. Rég beszéltünk, nem gondolod? Azt hiszem lenne mesélni valónk egymásnak. Egy kicsit talán hiányzol is. Remélem megkapod az üzenetet. Ha ráérsz, holnap reggel tízre várlak. Zoe xx</i>"<br />
<br />
Miközben a telefonom jelezte, hogy küldi az üzenetet, lassan minden szót megbántam. Hiányzik? Nem, egyáltalán nem..Csak pótolni akarom a hatalmas, tátongó űrt, amit nincs ki betöltsön. Vagy aki van, azt túl nehéz lenne közel engedni a szívemhez. Nem is nehéz..inkább korai. Bizalmatlan vagyok Harryvel kapcsolatban. Most jön a kérdés, hogy Luke-al, akit sokkal később ismertem meg mint <i>őt, </i>miért bízok benne jobban? Egyáltalán nem bízok meg benne jobban. Sőt.. Csak úgy érzem, hogy Harryt nem kötnék le annyira a problémáim, mint ahogy a szőkeséget.<br />
<br />
Gondolatmenetemet egy telefoncsörgés zavarta meg.<br />
<i>Ismeretlen szám </i>- olvastam le a kijelzőről. Hezitálva ugyan, de felvettem.<br />
<br />
-Igen?<br />
<br />
-Ön Zoe Harrison?<br />
<br />
-Igen, én vagyok, ön..ön kicsoda?<br />
<br />
-Hölgyem, kérem nyugodjon meg. Ismer egy bizonyos Harry Stylest?<br />
<br />
-Igen, ő egy jó barátom ─ sóhajtottam idegesen. -De nyögje már ki, hogy miért telefonál, és ki maga!<br />
<br />
-A kórházból hívom. A fiatalúrnak ─ szünetet tartott. -Sajnálatos módon balesete történt.<br />
<br />
-De ugye jól van? Ugye?<br />
<br />
-Fáradjon be minél előbb a helyi kórházba, csak itt tudok részletes eligazítást adni.<br />
<br />
-Várjon, jól van? Nem halt meg..ugye? Kérem, hölgyem...─ halkultam el; hangom elcsuklott.<br />
<br />
Azonban választ nem kaptam. A vonalat pár perccel ezelőtt bontották. Annyira igazságtalanok. De bármennyire is jó lett volna most mérgelődni, nem lehetett. Sietnem kellett. Azonban fogalmam sem volt, hogy hogy jutok el a kórházig, ami elég messze van. Futva léptem ki a bejárati ajtón, majd miután biztosra mentem, hogy bezártam azt, szaladni kezdtem. Nagyjából tudtam, hogy merre kell mennem, azonban az elég messze volt.<br />
<br />
*<br />
<br />
Tizenöt perc..Tizenöt idegölő percbe telt el idáig eljutni. Mikor megláttam az ismerős környéket, vagyis a kórházat, még jobban futásnak eredtem. Szívem a megszokottnál jóval gyorsabban zakatolt. Szinte feltéptem a fehér, rideg és koszos kórházi ajtókat. A nővérpulthoz rohantam:<br />
<br />
-Hol van? Hol van Harry Styles?<br />
<br />
-Kérem kisasszony, foglaljon helyet. A barátját épp most műtik.<br />
<br />
-Műtik?! De hát mi történt?<br />
<br />
-Fogalmam sincs ─ vonta meg a vállát, majd folytatta az érkezéseim előtti teendőit. A papírmunka fontosabb, mint egy beteg "családtagjának" a kérdései? Nagyszerű útbaigazítás...<br />
<br />
-Merre van a műtő? ─ szegeztem neki egy újabb kérdést.<br />
<br />
-Megy egyenesen és az utolsó előtti ajtó jobbról, de oda nem mehet be. A váróban kell a doktornőre várnia.<br />
<br />
Bólintottam, majd sebes léptekkel igyekeztem oda, ahol éppen annak az embernek az életéért küzdenek, akivel én néhány órája nem túl szépen váltam el. Nem veszekedve, de mégsem volt tiszta a lelkiismeretem.<br />
<br />
Körülbelül fél órája gubbaszthatok itt. Az ajtó kinyílt, és egy meggyötört arcú, fiatal orvosnő vette le a száját eltakaró zöld maszkot, majd rám nézett.<br />
<br />
-Zoe?<br />
<br />
Bólintottam, majd szólásra nyitottam a számat.<br />
<br />
-Hogy van? Túléli?<br />
<br />
-Nézze Zoe. Jobb ha tudja, hogy a barátja állapota igen válságos.<br />
<br />
-Túl fogja élni?<br />
<br />
-Tudja, hogy mi mindent megteszünk.<br />
<br />
-Hová viszik most? ─ kérdeztem feszülten.<br />
<br />
-Egy kórterembe, ahol nyugodtan pihenhet.<br />
<br />
-És mikor látogathatom meg?<br />
<br />
-Azt javaslom, hogy menjen haza. Mr Styles mély altatásban van. Holnap reggel fog felébredni. Nem maradhat itt egész éjszaka.<br />
<br />
-Már pedig én itt maradok ─ néztem a szemébe, ami ürességet tükrözött.<br />
<br />
-Fáradt, túlságosan is. És ingerült. Menjen haza, és pihenje ki magát.<br />
<br />
-Van magának legjobb barátja?<br />
<br />
-Van, hölgyem, hogyne lenne.<br />
<br />
-Oh, és ön nyugodtan tudna aludni, pihenni, enni vagy inni, ha tudná, hogy szinte csövek tartják életben?<br />
<br />
Arcán egy pillant alatt rengeteg érzelem suhant át. Láttam rajta, hogy komolyan veszi azt, amit mondok, és elgondolkodik rajta.<br />
<br />
-Rendben, megmutatom hol van az a kórterem, ahová a fiatalurat szállítják. Megkérem, hogy vigyenek be egy ágyat, ha már minden áron itt akar maradni, legalább itt pihenjen ─ halvány mosolyt eresztett felém, majd intett, hogy kövessem.<br />
<br />
Nem akartam vele bunkó lenni. A lelki állapotom túlságosan is bonyolult ahhoz, hogy most nyugodt tudjak maradni.<br />
<br />
Bekísért egy rideg terembe. Hirtelen eszembe jutottak a régi emlékek..Amikor én is egy hasonló terembe voltam.<br />
<br />
-Minden rendben? Üljön le. Nem kér egy pohár vizet? ─ megráztam a fejem. -Akkor én megyek. Mindjárt megérkezik a beteg.<br />
<br />
Biccentettem, majd megvártam, hogy kimenjen, és szabad utat engedhessek a könnyeimnek. Csak úgy folytak megállás nélkül. Több okból is. Az egyik Harry. A másik pedig az, hogy borzalmasan gyötörnek az emlékek.<br />
A telefonomért nyúltam, majd észrevettem, hogy nincs nálam. Otthon hagytam..Ez nem lehet igaz!<br />
<br />
*<br />
<br />
Reggel arra ébredtem, hogy Harry kezeit fogom, míg ő mélyen alszik. Aztán a csendet és a nyugalmat megzavarta egy csipogás, ami nem hagyott alább. Egyszerre három orvos rontott be a kórterembe, engem hátrébb lökve jutottak el Harry-ig. Mi történt? Miért hajtogatják, hogy nem tudják, mi történt? Nem állt le a szíve, ugye?!<br />
<br />
<i><b>~Luke szemszöge~</b></i><br />
<i><u><br /></u></i>
Órák óta itt szobrozok Zoe nagymamájának a háza előtt. Tíz óra már rég elmúlt. Hol lehet? És miért nem veszi fel a telefonját? Fogadni mernék, hogy Stylesal van, ugyanis nála is hiába csengetek..Senki sem nyit ajtót. Mi a fene történik itt? Hol van mindenki? És mi történt Zoeval?!<br />
<br />
<b><i>(</i></b><b><i>Kérlek téged, drága olvasóm, ki most -e sorokat olvasod..Ne pityeregj..inkább pötyögj valami szívhez szóló monológot. Vagyis komizz. Köszönöm xx)</i></b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-37188200005528584692013-08-30T06:16:00.001-07:002013-08-30T06:17:59.977-07:00Chapter 10Hiii!<br />
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-zkG7kVqsGC0/UiCC8ubLyDI/AAAAAAAABDk/Q7wxoUU44GI/s1600/harryitsharry.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-zkG7kVqsGC0/UiCC8ubLyDI/AAAAAAAABDk/Q7wxoUU44GI/s1600/harryitsharry.gif" /></a>Remélem nem haragszotok, amiért ilyen sokára hoztam új részt. De elhúzódott a nyaralásom, utána pedig ki akartam élvezni a nyári szünet utolsó napjait, ami nem nagyon sikerült. Azonban most itt vagyok, és megírtam nektek az új fejezetet. Jaj, úgy fog hiányozni a folytonos írás..Oh, ezt még nem is említettem. Iskolaidőben (ne ijedjetek meg) de hetente csak egy, legfeljebb két részt fogok tudni hozni. Egyszerűen nem lesz időm. Ha tehetném, akkor nem így lenne..de ott van a suli, a zeneiskola, és felvételizni is akarok jövőre Debrecenbe, amihez fontos, hogy most belehúzzak a tanulásba.<br />
Jó olvasást, és ne csüggedjetek a sulikezdés miatt!<br />
xx.<br />
<br />
u.i.: remélem nem bánjátok, hogy ez a fejezet Harry szemszögéből lesz megírva.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Begin again.</b></span><br />
<br />
<i>Harry szemszöge</i>*<br />
<br />
Képtelen vagyok elhinni, hogy újra átvert. Ez a lány annyi meglepetést tud okozni. Tiszta szívemből gyűlölöm őt! Gyűlölöm, ahogy csak lehet! És én még azt hittem, hogy megváltozott! Ez a buta ötlet, hogy <i>'Álljunk bosszút Clar-en'</i> a legszánalmasabb tett volt, amit valaha véghez vihetett. Persze, visszalépett. De akkor sem elfogadható, hogy ezt tegye. Bíztam benne! <i>A szememet tágra nyitottam, a karomat kitártam</i>. Kezdtem megkedvelni, mint szomszédot..aztán most. Minden hitem, ami felé irányult..egy pillanat alatt elillant. Bármennyire is szeretne, soha nem fog kimászni a gödör aljáról. Ha nem tud valamit elérni, aljas tettekhez folyamodik majd. Én megpróbáltam. Én tényleg segíteni akartam! Hittem abban, hogy megváltozhat, de nem. Ma már látom, hogy nem. Soha.<br />
<br />
Gondolatmenetemet megszakítottam. Kikászálódtam az ágyamból, felhúztam a redőnyt. A nap néhány halvány sugara besütött az ablakon, ezzel megvilágítva a szobát. A szekrényhez sétáltam, és kivettem belőle egy fehér pólót. A fekete csőnadrág pedig sose nem maradhat el. Mezítláb sétáltam le a földszintre. Mikor a hideg csempéhez ért a talpam, kissé összerezzentem, de folytattam utamat a konyháig. A hűtőből kivettem a tejet, majd megkerestem a kakaó port. Miután kész lett, megittam, felhúztam a cipőm majd kiléptem a bejárati ajtón. Közel sem olyan idő volt, mint amilyenre számítottam. A szél fújt, hűvös volt. A napot pedig eltakarták a hatalmas, sötétszürke felhők. Arra gondoltam, hogy meglátogatom Zoe nagymamáját a kórházban. És ha ma hazaengedik, talán haza is hozom. Hogy lehet egy olyan kedves, idős hölgynek ilyen velejéig romlott unokája? A fekete autóhoz sétáltam, beültem a volán mögé, majd villámgyorsan a kórház irányába indultam.<br />
<br />
*<br />
<br />
Beérve a kórházba kellemetlen érzés fogott el.<br />
<br />
A nővérpulthoz sétáltam, ahol útbaigazítottak. Mikor a kórterem elé értem, akkor lettem csak figyelmes egy lányra, aki ott kuporog az egyik széken. Zoe. Leültem mellé, mire ő felkapta a fejét. Mikor rám nézett, szemei hirtelen könnybe lábadtak. Mi lelte? A halvány szempillaspirál, amit használt, elmosódott. Arca egy részét fekete festék borította. Jobban megfigyeltem őt. Szemei kisírtak voltak. Néhány hullámos, kósza tincs az arcába omlott. Arcom újra komorrá változott; fejemet elfordítottam. Nem tudom őt sajnálni. Hallottam, ahogy szipog, miközben arcát apró kezeibe temeti. Megint sírni kezdett.<br />
<br />
-Ne itt bőgj már ─ hajoltam a füléhez, s parancsolóan suttogtam.<br />
<br />
Tengerkék szemeit rám emelte. Még mindig könnyesek voltak. Hirtelen némi bűntudatom támadt, amiért nem hallgattam meg őt. Lehet, hogy van rá ésszerű magyarázata, de bízni így se úgy se tudnék már benne.<br />
<br />
-Sajnálom, Harry. Sajnálom, hogy nem hallgattam rád. Hogy nem fogtam fel a tetteim súlyát, és nem vettem észre, hogy törődni próbálsz velem. Kérlek, adj nekem egy utolsó utáni esélyt.<br />
<br />
Nemlegesen megráztam a fejem, miszerint nincs több esélye. Eljátszotta mindet. Hirtelen felpattant, majd kirohant. Még hangosabb sírásba kezdett. A folyóson lévő összes ember őt figyelte, majd mindenki rám nézett. Én azonban nem szaladtam utána. Sírja csak ki magát! Tanulja meg, hogy minden tettének van következménye. Ez nem egy Disney film, ahol minden magától megoldódik és úgyis 'happy end' lesz. Nem, ez nem az a történet. Felelősséget kell vállalnia mindenért, amit elkövet. Végül felálltam, és besétáltam a nagymamájához.<br />
<br />
-Áh Harry drágám, de örülök, hogy bejöttél. Van itt valami, amit jó lenne, ha megbeszélnénk ─ mosolygott szüntelenül.<br />
<br />
-Jó napot ─ biccentettem. -Persze, hallgatom.<br />
<br />
-Az orvosok azt mondták, hogy ha elutaznék néhány hétre, akkor hamarabb meggyógyulnék. Azt szeretném kérni tőled drágám, hogy rád bízhatom az én kis Zoemat és a házat? Úgy értem, hogy naponta többször menj át, és nézd meg, hogy minden rendben van -e.<br />
<br />
-Umm, p-persze, rendben van ─ habogtam.<br />
<br />
-Akkor jó. Oh, és nem lehetne, hogy hozzánk költözz arra a néhány hétre? Zoe sem unatkozna és te sem. Sőt, lehet még közelebbről is megismernétek egymást.<br />
<br />
-Nem, semmiképen sem. Tetszik tudni, nekem van barátnőm. Clar ─ sóhajtottam fájdalmasan.<br />
<br />
-A hangod alapján nem igazán szereted azt a lányt, ugye?<br />
<br />
-Nem arról van szó, hogy nem szeretem..vagyis..de. Tényleg nem szeretem ─ ráztam meg a fejem.<br />
<br />
-Akkor miért vagy vele?<br />
<br />
Vállat vontam. Mit mondhattam volna, ha még magam se tudom?<br />
<br />
-Sajnálom, de nekem most mennem kell ─ néztem bocsánatkérően.<br />
<br />
-Persze Harry, menj csak. Aztán vigyázz magadra! Nemsokára találkozunk ─ mondta.<br />
<br />
Mosolyogva biccentettem, majd elhagytam a 'szobát' és a kijárat felé indultam. Mikor kiértem, úgy döntöttem, hogy az autómat itt hagyom. Most inkább sétálni van kedvem. Ki kell szellőztetnem a fejem, átgondolni a dolgokat. És eldönteni, hogy mi lesz a 'Carry románccal'. Nem szeretem Clart, erre most rájöttem, így semmi értelme, hogy vele maradjak. Elővettem a telefonomat és tárcsáztam a szőkeség számát.<br />
<br />
-Szia. Tudnánk találkozni? Fontos. Umm, igen, most. Körülbelül tíz perc múlva a kórház mögötti parkban? Rendben, ott várlak ─ hagyta el a számat az utolsó szó, majd bontottam a vonalat.<br />
<br />
<br />
<i><u>10 perccel később a parkban.</u></i><br />
<br />
<br />
-Szia Baby, mi volt az a fontos, ami nem várhatott? ─ láttam meg a lányt, aki elég lengén volt felöltözve.<br />
<br />
-Gyere, üljünk le ─ intettem.<br />
<br />
-Szóval? ─ mosolygott.<br />
<br />
Leült, a táskáját pedig az ölébe vette.<br />
<br />
-Nézd Clar..nem megy ez nekünk. És ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Én most..szakítok veled.<br />
<br />
-Hogy mi?! Még csak a szakítás gondolata se forduljon meg a fejedben, Harry Edward Styles! Különben azt nagyon megbánod!<br />
<br />
-Ennek a kapcsolatnak itt és most vége van! Fogadd el. Lépj túl rajta. Nem szerettük soha egymást. Én legalábbis nem szerettelek.<br />
<br />
-Ezt még nagyon megbánod, te..te! ─ mutogatott össze-vissza, majd megragadta a táskáját, felpattant és elviharzott.<br />
<br />
Megbánom? Nyilvánvaló...<br />
<br />
Felálltam, majd tovább sétáltam. Mire kiértem a parkból meggondoltam magam, és az autó felé indultam. Már nincs kedvem gyalogolni. Beindítottam a motort, és szélsebesen elhajtottam. Mikor már csak hat-hét utcányira voltam a házamtól megpillantottam egy ismerős alakot. Jellegzetes, hosszú, sötétbarna haját bárhol felismerném. Lassan sétált. Én lelassítottam, majd megálltam mellette, mire felkapta fejét. Az elmosódott szempillaspirál még ugyanúgy ott díszelgett az arcán, mint nemsokkal ezelőtt. Szemei azonban még vörösebbek voltak.<br />
<br />
-Elviszlek ─ motyogtam.<br />
<br />
Megrázta a fejét, majd tovább ment. Tudtam, hogy újra elkezd majd sírni, így kipattantam az autóból és utána szaladtam. Egy hirtelen mozdulattal megragadtam a csuklójánál fogva és magam felé fordítottam. Lehajtotta a fejét és nem nézett a szemembe.<br />
<br />
-Tudod mit szoktak ilyenkor a barátok csinálni? ─ megrázta a fejét. -Ezt.<br />
<br />
Azzal szorosan átöleltem <i>Őt.</i> Feje a mellkasomon pihent. Éreztem, ahogy könnyei átitatják a pólóm vékony anyagát.<br />
<br />
-Ha tudnád mennyire saj...─ húzódott el tőlem,<br />
<br />
-Ne ─ mosolyodtam el halványan. -Felejtsük el és legyünk újra jóba. Barátok. Csak barátok ─ nyomatékosítottam.<br />
<br />
Bólintott majd az autó felé indult és beült hátra. Én elhelyezkedtem a volán mögött, majd hátrafordultam.<br />
<br />
-Minden rendben?<br />
<br />
-Köszönöm. Nagyon köszönöm. Ígérem, hogy soha többé nem fogsz bennem csalódni. Mert tudod..a barátok nem okoznak egymásnak csalódást ─ motyogta halkan, mire én elmosolyodtam és elindultunk hazafelé.<br />
<br />
Az út további része csendesen telt el. Remélem nem volt hiba neki megbocsájtani. De mikor láttam, hogy mennyire elesett. Mikor kisírt szemekkel rám nézett..Láttam a szemében, hogy mennyire bánja, hogy nem tartotta be a szavát. Rájöttem, hogy megérdemel még egy esélyt. Akkor már tudtam: a régi Zoe nem sírna és nem ölelne vissza. Talán elhamarkodottan ítéltem. Hiba volt azt mondani, hogy gyűlölöm.<br />
<br />
*<br />
<br />
-Köszönöm a fuvart ─ törölte meg a szemét miközben beszélt.<br />
<br />
-Zoe...<br />
<br />
-Igen?<br />
<br />
-Esetleg..lenne kedved este eljönni velem..umm..sétálni?<br />
<br />
-Sétálni? ─ nevetett fel halkan. -Persze. De most ha nem bánod, megyek és rendbe szedem magam.<br />
<br />
-Menj csak.<br />
<br />
*<br />
<br />
<i><u>*<b>Este</b>*</u></i><br />
<br />
Elkészültem a megbeszélt időpontra, majd átmentem a lányhoz, aki nem sokkal később ajtót nyitott. Egyszerű, mégis lenge <a href="http://farm7.staticflickr.com/6187/6143182856_fff1c3e028_z.jpg">öltözetet</a> viselt.<br />
<br />
-Mehetünk? ─ kérdeztem.<br />
<br />
-Igen ─ bólintott egy halvány mosoly kíséretében. <br />
<br />
Néhány percet kínos csöndben töltöttünk, amit a mellettem sétáló lány tört meg.<br />
<br />
-Na és mi van veled és Clarrel?<br />
<br />
-Szakítottam vele.<br />
<br />
-Mi? De hát miért?<br />
<br />
-Egyszerűen csak nem voltunk egymáshoz valók ─ mosolyogtam.<br />
<br />
-Értem.<br />
<br />
Megálltunk egy padnál, és leültünk rá.<br />
<br />
-Oh, és Zoe..sajnálom, ha múlt este megbántottalak, mikor nálatok voltam. Én nem, de tényleg nem akartam.<br />
<br />
-Semmi baj. Végül is igazad volt. Nagyon is. Tudod eddig senki se vette a fáradságot, hogy felnyissa a szemem.<br />
<br />
-Erről jut eszembe. Azt hiszem nem csak te változtál meg. Szeretnék felhagyni azzal, hogy minden héten új barátnőm legyen.<br />
<br />
-Még nem ismertelek ki teljesen, de tudom, hogy ez nehezen fog menni.<br />
<br />
Felnevettem, mire ő fájdalmasan sóhajtott.<br />
<br />
-Mi a baj? ─ kezeim közé vettem az arcát.<br />
<br />
Csillogó kék szemeivel rám nézett, majd halkan megszólalt.<br />
<br />
-Soha nem fogok tudni elégszer bocsánatot kérni.<br />
<br />
-Ne, kérlek, ne hozd fel többször ─ hajoltam közelebb hozzá, ajkaink alig voltak néhány milliméternyire egymástól, mikor valaki megszólalt a hátam mögül.<br />
<br />
-Harry?<br />
<br />
Eltávolodtam a lánytól, aki idegesen pásztázta a földet.<br />
<br />
-Ana ─ mosolyogtam kínosan.<br />
<br />
-Csak nem megzavartam valamit?<br />
<br />
-Dehogy ─ vágtam rá gyorsan.<br />
<br />
-Rendben, de most sietek. Harry drágám..ha unatkozol, akkor tudod, hogy hol érsz el ─ a sötétben is láttam az arcán ülő gonosz vigyort.<br />
<br />
Bólintottam, mire ő eltipegett.<br />
<br />
-Ne haragudj Ana miatt, és az előbbi..nem kellett volna.<br />
<br />
-Nem baj. Annak a csóknak..ha megtörténik. Nos, úgysem lett volna jelentősége. Nem változtatott volna semmin. Azt csak egy jelentéktelen ballépésnek könyveltem volna el ─ alig észrevehető mosoly kúszott az arcára.<br />
<br />
-Persze ─ mondtam, majd folytattuk tovább a beszélgetést valami teljesen más témáról.<br />
<br />
Hiába mondja, hogy <i>'úgysem lett volna jelentősége'</i>. Félő, hogy nagyon is lett volna. Ana felbukkanása pedig úgy érzem, hogy a Zoeval való baráti kapcsolatom közé fog állni. Hiába mondta, miután elment a lány, hogy nem haragszik. Éreztem legbelül, hogy majd szétveti a méreg. Csak tudnám miért...<br />
<br />
<b><i>(nagyon sokat jelentene, ha hagynál egy (akár rövid) megjegyzést! u.i.: köszönöm a 25 azaz az eddigi legtöbb kommentet és a feliratkozókat! Nagyon remélem, hogy megleptek és most is lesz legalább 20 megjegyzés! xx)</i></b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-37804920330323436342013-08-18T09:45:00.001-07:002013-08-18T09:45:20.750-07:00Chapter 9<a href="http://2.bp.blogspot.com/-sANfpTu-Tt8/UhD0LQMX_sI/AAAAAAAABDE/l1uHGWUmmlM/s1600/itrusted.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://2.bp.blogspot.com/-sANfpTu-Tt8/UhD0LQMX_sI/AAAAAAAABDE/l1uHGWUmmlM/s320/itrusted.jpg" width="320" /></a>Sziasztok! Tudom-tudom, hogy most mérgesek vagytok rám, amiért ilyen sokára jelentkezem újra. Annyi mesélni valóm van<i> </i>. Abból a tervből, hogy az egész nyarat az írásnak szentelem..nem lett semmi. Mint látjátok. Aztán alig maradt pár hét a suliig, szóval örülök, ha szeptembertől majd hetente fogok tudni jelentkezni. Oh, és a következő rész kb egy hét múlva lesz, mert külföldre utazom. Annyira sajnálom, hogy így cserben hagytalak titeket. Btw az is elég rosszul esett, hogy a szokásosnál kevesebb megjegyzést hagytatok nekem..És egy ember le is iratkozott a blogról. Mondjátok el őszintén: valamit rosszul csinálok? Mert ha igen, akkor tudnék javítani rajta. Egyébként gondolom mindenkinek szemet szúrt az új külső: hogy tetszik? A fejléc tudom, hogy nem illik ide, de dolgozok az újon. Szerintem így is elég sok információt zúdítottam most rátok, úgyhogy nem is írnék többet. Jó olvasást. xx<br />
<br />
u.i.: sajnálom, hogy ilyen rövid és borzalmas lett.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Chapter 9</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span>
Fél óra sem telt el: csöngettek. Gondoltam, hogy Bell az. Az ajtóhoz sétáltam, majd kinyitottam azt. A lány a nyakamba ugrott, és szorosan átölelt. Mi lelte? Kicsit meglepett ez a cselekedete, így mikor elhúzódott tőlem furcsa pillantásokkal mértem őt végig.<br />
<br />
-Nos, miről is lenne szó? ─ mosolygott.<br />
<br />
-Tudod..van Harrynek az a barátnője, Clar.<br />
<br />
-Csak nem féltékeny vagy?<br />
<br />
-Az a lány megfenyegetett ─ világosítottam fel.<br />
<br />
-Pontosabban?<br />
<br />
-Várj, idézem az értelmetlen mondatainak egy rövidke részletét: “<i>Kerüld el őt jó messziről, különben problémás nyaralásod lesz.</i>”<br />
<br />
-Kicsináljuk, nyugi.<br />
<br />
Nem is hallottam a szavakat, amelyeket az előttem álló lány kiejtett a száján. Valami máson gondolkoztam. Méghozzá azon, hogy mi értelme ennek a bosszúnak? Túl gyerekes, én pedig állítólag megváltoztam. Vagy változok. Azt hiszem ez még folyamatban van.<br />
<br />
-Dehogy.<br />
<br />
-Mi?<br />
<br />
-Nem teszünk semmit, Bell ─ nevetve megráztam a fejem. -Minden, aminek meg kell történnie, az meg is fog történni. Nézd, előbb-utóbb Harry tudomást szerez a dolgokról.<br />
<br />
Hát persze! Már mindent értek. Az éjjeli telefon a múltkor. Nem Luke volt, nem Bell és persze nem is Harry. Csak is Clar lehetett. Csak tudnám miért...Mindegy. A saját fegyverét használom fel ellene.<br />
<br />
-Mire gondolsz? ─ faggatott.<br />
<br />
-Ma itt tudnál maradni éjszakára? Mégis teszünk valamit. Jobban mondva adunk némi löketet a dolognak, aztán pedig a távolból nézzük.<br />
<br />
-Zoe, nekem ne beszélj ilyen rejtélyesen, mert az kikészít. Érthetően. Rendben?<br />
<br />
-Tehát a terv...<br />
<br />
*<br />
<br />
-De ez annyira egyszerű ─ nyafogott. -Azt hittem, valami jobb lesz.<br />
<br />
-Ne feledd, én megváltoztam.<br />
<br />
Nem válaszolt, csupán halkan kuncogni kezdett, ami később hangos nevetésbe ment át. Aztán beszélgetéssel ütöttük el az időt. Alig vártuk, hogy végre késő este legyen. Már nem volt sok, így megnéztünk egy rövid filmet, ami a vártnál is rosszabb volt. Megtudtam, hogy Bell szereti a sorozatokat; és az a kedvence, amelyik nekem. Sőt, nagyon sok olyan dolgot tudtam meg róla, ami rám is jellemző.<br />
<br />
-Éhes vagyok ─ jelentettem ki.<br />
<br />
-Most, hogy mondod én is ─ nevetett.<br />
<br />
-Nincs semmi ehető.<br />
<br />
-Rendelhetünk valamit, ha gondolod.<br />
<br />
-Itt lehet rendelni? És már egyébként is elég késő van. Belekezdhetnénk a dolgokba, nem? ─ kérdeztem bizonytalanul.<br />
<br />
Mosolyogva megrázta a fejét, majd bólintott.<br />
<br />
*<br />
<br />
Késő este van, mi pedig itt állunk, és fogalmam sincs, hogy mi legyen. Mi van, ha Harry bejelentést tesz és lenyomozzák a számot? Újabb nap a sitten? Oh, nem. Azt már nem lehet..Tehetetlennek és sebezhetőnek érzem magam. Életemben először.<br />
<br />
-Hívom ─ szólalt meg vékony hangon a barátnőm.<br />
<br />
-Jaj, inkább ne ─ kaptam ki a kezéből a telefont.<br />
<br />
-Nem jön be nekem ez az új Zoe ─ szúrós szemekkel figyelt.<br />
<br />
-Sajnálom, csak nem akarok bajt.<br />
<br />
-Ez nem te vagy, Zoe! Ébredj már fel! Clar megfenyegetett. Mit tenne most..az..az igazi Zoe? Hm? Felhívná Harryt és viccelődne vele, hogy Clar féltékeny legyen. Az új pedig nyavalyog egy sort. Ez nekem nem tetszik. Most pedig elmegyek. Magadra hagylak, és gondolkozz egy kicsit azon, ki is vagy te és ki akarsz lenni. Ne úgy éld az életed, ahogy másoknak jó ─ mondta, majd egy hangos ajtócsapódás jelezte, hogy elment.<br />
<br />
Elvettem a pultról a telefont, tárcsáztam Harry vezetékes telefonjának a számát. Pár perc csöngés után felvette, és álmos hangon megszólalt.<br />
<br />
-Ki az?<br />
<br />
-É-Én vagyok...─ elhalkult hangon rebegtem.<br />
<br />
-Ki az az én?<br />
<br />
-Zoe.<br />
<br />
-Mit akarsz ilyen későn?<br />
<br />
-Át tudnál jönni? Beszélnünk kell. Te vagy az egyetlen, akire számíthatok.<br />
<br />
-Én? Hiszen utálsz engem, nemde?<br />
<br />
-De. Azonban muszáj megosztanom a dolgokat valakivel. Kell valaki, akit megölelhetek, és aki visszaölel.<br />
<br />
-Akkor rossz embert hívtál.<br />
<br />
-Harry, kérlek ─ csuklott el a hangom, mikor tudatosult bennem, hogy már nem is hallotta.<br />
<br />
A vonal megszakadt. Az egyetlen ember, aki a támaszom lehetett volna..utál. De mi oka lenne szeretni? Hiszen én is utálom őt. Azonban most mégis úgy érzem, hogy nincs más, aki megérthetne. Csak <i>Ő. </i>Csakis <i>Ő</i>. Kezdem úgy érezni, hogy többet jelent egy puszta szomszédnál. Még akár barátok is lehetnénk. Vicces ez a helyzet. Mindenki azt hiszi, hogy tudnék rá <i>úgy </i>tekinteni. De nem. Soha. A jövőben úgy látom magunkat, mint két barátot, akik sok dolgot megosztanak egymással a kölcsönös utálat ellenére. Sohasem folytatnék vele viszonyt. Nem akarom, hogy fájjon. Félek a fájdalomtól.<br />
<br />
Gondolatmenetemet megszakítottam, ugyanis rám tört az álmosság. A telefont visszatettem a helyére, majd az emelet felé vettem az irányt, mikor megszólalt a csengő. Idegesen sóhajtottam egyet, a bejárathoz siettem majd kinyitottam az ajtót. Harry állt velem szemben. Egy fehér póló volt rajta, és egy egyszerű nadrág.<br />
<br />
"<i>Hogy tud valaki az éjszaka közepén is ilyen tökéletesen kinézni?</i>" ─ szólalt meg egy belső hang, amit épp idejében le tudtam állítani.<br />
<br />
-Miért jöttél? ─ kérdeztem.<br />
<br />
-Azt mondtad, hogy nincs senki, aki végighallgathatna. Meg akartam mutatni, hogy én igenis itt vagyok.<br />
<br />
-De mi nem vagyunk barátok ─ érveltem.<br />
<br />
-Ami késik nem múlik ─ kacsintott.<br />
<br />
-Gyere fel a szobámba.<br />
<br />
Bólintott, majd miután belépett, bezárta maga mögött az ajtót. Elindultam, ő pedig lassú léptekkel követett engem. Mikor beértünk az említett helyiségbe, én leültem az ágyra, ő pedig helyet foglalt az egyik széken. Néma csönd volt.<br />
<br />
-Szóval? ─ kezdett a beszélgetésbe.<br />
<br />
-Elegem volt, Harry. Egy barátom magamra hagyott az új Zoe miatt.<br />
<br />
-Ezt komolyan mondod?<br />
<br />
-Igen.<br />
<br />
-Akkor ő soha nem is volt igaz barát ─ felállt, és mellém ült.<br />
<br />
-De nekem fontos.<br />
<br />
-Viszont ha te is fontos lennél neki, akkor ugyan úgy szeretné azt az embert, aki most vagy, mint aki régen voltál, nem?<br />
<br />
Némán bólintottam.<br />
<br />
-Ölelj át, kérlek ─ néztem mélyen a szemébe.<br />
<br />
-Nem tehetem ─ sóhajtott.<br />
<br />
-Tudom, ott van Clar. De ez csak egy baráti..vagyis, mindegy. Nem kell. Megértem.<br />
<br />
-Nem Clar miatt. Csak tudod, mi utáljuk egymást, és furán jönne ki, hogyha megölelnélek. Sőt, már az is épp elég fura, hogy itt ülök ─ nevetett játékosan.<br />
<br />
-Összezavarsz.<br />
<br />
-Mi?<br />
<br />
-Az előbb azt mondod, hogy lehetünk barátok, ugyanis ami késik, az nem múlik. A barátok meg szokták egymást ölelni, nem? Tudom, hogy a mi 'barátságunk' kezdő fázisban van, de akkor is azt hittem, hogy számíthatok rád. Most pedig? Most pedig visszautasítóan viselkedsz. Mintha néhány perce nem is ugyan azzal a személlyel beszéltem volna. Összezavarsz, Harry.<br />
<br />
-Túlságosan is közelről nézed a dolgokat. Tegyél egy lépést hátra, hogy az én szemszögemből is megfigyelhesd. Talán akkor majd meg megérted.<br />
<br />
-Nekem csak hiányzik valaki, aki azt mondja, hogy fontos vagyok neki, mint barát, valaki, akire számíthatok az éjszaka közepén.<br />
<br />
-Most is itt vagyok ─ mosolygott.<br />
<br />
Úgy éreztem, hogy nem veszi elég komolyan a helyzetet.<br />
<br />
-Barátok vagyunk, vagy sem? ─ kérdeztem.<br />
<br />
-Azok ─ közelebb húzódott, és szorosan átölelt. -Akkor most meséld el, hogy mi történt. Kik azok a barátok, akik elpártoltak tőled?<br />
<br />
-Barátok? Csak egy emberről beszélünk, aki nem más, mint Bluebell. Az előbb ment el.<br />
<br />
-Miért volt itt ilyen későn?<br />
<br />
És most mit kéne mondanom? Mondjam el neki, hogy Clar megfenyegetett? Ez lenne vajon a helyes döntés? A barátainkkal őszintéknek kell lennünk..Az lesz a legjobb, ha mindent megtud.<br />
<br />
-El kell mondanom valamit.<br />
<br />
-Hallgatlak.<br />
<br />
-Clar megfenyegetett. Azt mondta, hogy kerüljelek el, különben problémás nyaralásom lesz.<br />
<br />
-És mi köze ennek Bellhez?<br />
<br />
Komolyan csak ez érdekli?<br />
<br />
Sóhajtottam. Képtelen voltam elmondani, hogy néhány órára újra előtört belőlem a régi Zoe. Ő megbízott bennem, én pedig csúnyán átvertem. Ismét.<br />
<br />
-Válaszolj! ─ enyhén meglökött a vállamnál, miközben hangját felemelte.<br />
<br />
-Sajnálom, Harry. De én..azt akartam, hogy Clarnek is fájjon, és ehhez kellett Bluebell segítsége. Aztán megváltozott a terv. Téged akartunk felhívni, és közölni, ahogy ő felhívott egyszer engem. Végül visszaléptem.<br />
<br />
-Te és a megváltozás? ─ csattant fel.<br />
<br />
-Sajnálom ─ suttogtam.<br />
<br />
-A sajnálat most kevés. És én még tényleg azt hittem, hogy megváltoztál! Hogy lehettem ennyire hülye? Clar már az elején figyelmeztetett, hogy ennek nem lesz jó vége, és, hogy hagyjalak békén téged.<br />
<br />
-Azt hittem, számíthatok rád.<br />
<br />
-Bíztam benned.<br />
<br />
-Menj el.<br />
<br />
-El is megyek.<br />
<br />
-Többé nem vagyunk barátok, ugye? ─ kérdeztem bizonytalanul.<br />
<br />
-<i>Soha</i> többé ─ szinte oda köpte a szavakat, majd elviharzott.<br />
<br />
Ott álltam egyedül. Végül is megértem Harryt. Hazudtam neki. Azt ígértem, hogy megváltozom, és alig telt el néhány óra, máris újabb 'ördögi tervre' készültem. De visszaléptem. Akkor mi a baj? Hát persze. Az se lett volna szabad, hogy ez az ötlet megszülessen. A régi Zoe minden rossznak a forrása. Meg akarok változni, de valami nem hagyja. Egy belső hangocska, aki folyamatosan azt suttogja, hogy '<i>Ez nem te vagy. Az emberek nem ezt a lányt akarják. Nem őt ismerték meg.</i>' Úgy érzem, hogy cselekednem kell, amilyen gyorsan csak lehet. Most sincs senki, akire számíthatok. Választanom kell. Bluebell szavára hallgatok, és elgondolkodom azon, hogy ki is akarok lenni, vagy Harryre, aki azt szeretné, hogy kedves, önzetlen, aranyos és segítőkész lány legyek. Fogalmam sincs, mi lenne a helyes. Nem tudom, hogy ki is vagyok valójában. Hogy melyik az igazi énem. Meg kell találnom úgymond..az <i>igazi önmagamat.</i> A kérdés már csak az, hogy melyik az a bizonyos 'igazi én'?<br />
<br />
Leültem a földre, lábam felhúztam, kezeimet pedig összefontam előtte. Halkan sírni kezdtem, ami végül zokogásba ment át. Nem azt a Zoet kell megtalálnom, akit az emberek akarnak, hanem azt, amelyik én vagyok..<br />
<br />
<b><i>(nagyon örülnék annak, ha hagynál egy megjegyzést, miután ezt elolvastad. nagyon fontos lenne és sokat jelentene. A következő részhez legalább 15-17 megjegyzés szükséges. Hajrá! xx)</i></b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com25tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-89874500909329430132013-08-11T10:30:00.000-07:002013-08-11T10:31:27.865-07:00Figyelem!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Hii.<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-hZ6UNDHdNOc/UgfJ3-g8mpI/AAAAAAAABCw/sP9h07B9XpQ/s1600/begin+again.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="211" src="http://4.bp.blogspot.com/-hZ6UNDHdNOc/UgfJ3-g8mpI/AAAAAAAABCw/sP9h07B9XpQ/s320/begin+again.jpg" width="320" /></a><span style="text-align: center;">Tudom, hogy nagyon rég volt új rész és én is régóta ígérgetem, hogy lesz, de: táborba megyek holnaptól, szintén egy hétig. És egyszerűen eddig nem volt időm. Abból, hogy egész nyáron írni fogok láthatjátok, hogy nem lett semmi. Sajnálom. Komolyan. Jövőhét végén hazaérek és akkor már ténylegesen felkerül az új fejezet, aminek eddig még csak a negyede van meg körülbelül. De lehet kitörlöm az egészet és újra írom a 9. fejit, ha eszembe jut valami..más. Egy jobb ötlet. Ezt a bejegyzés ─ amint visszaértem ─ törlöm. Feleslegesnek tartom, és csak azért írom, hogy tudjátok: </span><i style="text-align: center;">a blog nem zárt be és nem is szünetel. </i><span style="text-align: center;">Bármennyire is szeretnék néhányan. Aztán pedig..Augusztus vége felé elmegyek "nyaralni" - ami csupán egy pár napos kiruccanásból áll majd. Tehát az nem lesz hosszútávú.</span><br />
<br />
Nos, akkor én be is fejeztem, csak azért írtam, hogy ne higgyétek, hogy cserben hagytalak titeket, vagy valami. Így is elég rosszul érzem már magam, hogy megígértem..és nem tudtam betartani a szavam. De nem volt időm. Ezt is villámgyorsan írom, mert megyek készülődni a holnapi napra. Legyetek jók, és mire visszajövök addigra legyen meg legalább a 110 feliratkozó, rendben? Nagyon örülnék neki :')<br />
<br />
Na jó, nem szaporítom tovább a szót.<br />
Kellemes nyarat mindenkinek, sok puszi, Lana<br />
xx.<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-61105402175501400042013-07-26T09:17:00.000-07:002013-08-09T02:46:55.779-07:00Chapter 8<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-f7Ewt08uZvo/UfE368lR6DI/AAAAAAAAA6k/sWfkx_gxg5Y/s1600/sb.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="http://1.bp.blogspot.com/-f7Ewt08uZvo/UfE368lR6DI/AAAAAAAAA6k/sWfkx_gxg5Y/s320/sb.gif" width="320" /></a>Hi, guys! Nagyon fontos, hogy ezt <i>mindenki </i>elolvassa. Nos, csak szeretném elmondani, hogy búcsúzom tőletek. De nyugalom, mindössze csak egy hétre, ugyanis táborba megyek hétfőtől szombatig. Ma még meg írtam ezt a részt, ami szerintem nagyon hosszú lett és elég tartalmas is. A következő rész tehát augusztus hetedikén, esetleg nyolcadikán lesz. Sajnálom. Sajnálom és sajnálom. Csak annyit kérnék, hogy mire visszajövök, hozzatok nekem össze sok-sok kommentet, feliratkozót és pipát. Nem szeretnék bennetek csalódni. Úgy gondolom, hogy megérdemeltek egy hosszú részt, főleg, hogy nem leszek. De nem is rizsázok többet, jó olvasást!<br />
xx.<br />
<br />
u.i.: azért <i>ezt</i> a képet mellékeltem, hogy valahogy eltudjátok képzelni az eseményeket.<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Change.</b></span><br />
<br />
<br />
Lesütöttem a fejem. Talán soha életemben nem szégyelltem magam még ennyire. Meggondolatlanság volt tegnap azt tenni, amit. De a rendőrség honnan tudja, hogy én..vagyis mi voltunk? Sötét volt és nem járt arra senki. Ha csak Bluebell el nem mondta nekik.<br />
<br />
-Ki kell menned és beszélni velük ─ összeszorított szemekkel utasított.<br />
<br />
-Letartóztatnak majd?<br />
<br />
Nem válaszolt. Tehát nagy az esélye annak, hogy igen. Remek. Sőt, több, mint remek. Mintha vonzanám a bajt. Vagy fordítva. Vagy ez az egész hülyeség. Hé, nem lehet, hogy ez csak egy álom?! Bárcsak.<br />
Felnéztem a mellettem álló fiúra, aki rosszallóan csóválta a fejét. Arckifejezése mintha azt sugallta volna, hogy: “<i>Menj már ki. Egyszer úgyis elkapnak.</i>” De ha el is visznek, akkor vajon mennyi időre? Évekre? Hónapokra? Vagy csak beszélni akarnak? Sóhajtottam egyet, és kiléptem az ajtón, majd a házunk felé indultam.<br />
<br />
-Ön Zoe Harrison?<br />
<br />
-I-Igen ─ elhalt hangon motyogtam.<br />
<br />
-Velünk kell fáradnia az őrse. Feljelentették önt bolti lopásért ─ magyarázta a nagydarab fickó.<br />
<br />
Mire eljutott a tudatomig, hogy mit is mondott, addigra egy kattanást hallottam. A bilincs csattant a csuklómon.<br />
<br />
-Legalább had öltözzek fel! Szólnom kell a szomszédomnak, hogy hozzon be néhány ruhát ─ dühöngtem, mire az egyikőjük Harry háza felé vonszolt.<br />
<br />
Hiába kopogtatott a rendőr, senki sem nyitott ajtót. Nem tudom, de nem is akarom tudni, hogy mit csinált, amiért éppen nem volt ideje ajtót nyitni. Egy rendőrautóhoz vezettek, beültettek, rám csapták az ajtót majd néhány másodperc leforgásával később már elhagytuk az ismerős utcát, és a rendőrőrsre vezető úton haladtunk tovább.<br />
<br />
*<br />
<br />
Felemelő érzés egy hideg cellában gubbasztani, és várni arra, hogy történjen valami. Igazából azon gondolkodom, hogy ki lehet az, aki szólt a rendőröknek. Lépteket hallottam, majd megpillantottam a magas, göndör hajú, idegesítő, nevetségesen szerencsétlen szomszédomat: Harryt. Azonban nem egyedül volt. Mellette tipegett a körülbelül húsz centiméteres magassarkújában a szőkeség, vagyis Clar. Ujjaik szorosan tapadtak egymáshoz. Harry húzta maga után a szöszit, aki a borzalmasan festő cipőjében nem bírt járni. Nevetséges egy páros, az már biztos.<br />
<br />
-Clar baby, maradj itt ─ szólt a fürtös a lánynak, aki keserű mosolyra húzta a száját, bólintott, mint egy kiskutya és csendbe maradt.<br />
<br />
-Harry ─ suttogtam, mikor belépett a cellába.<br />
<br />
-Tudod, annak ellenére, hogy milyen vagy, voltál és leszel velem én mégis segítek rajtad. A nagyanyád kedves ember és tiszteletre méltó. Már csak azért sem hagyhatlak a sitten megrohadni, mert akkor megszakadna a szíve ─ érvelt.<br />
<br />
-Miért hoztad magaddal ezt a szakadt szőkét? ─ ráncoltam össze a szemöldököm.<br />
<br />
-Talán valami bajod van vele?<br />
<br />
-Olyan, mint valami pók. Mindenhová mászik, ahová nem kéne ─ kuncogtam a kijelentésemen, ami közel sem sikerült olyan viccesre, mint amennyire én akartam. Harry még mindig szúrósan méregetett engem.<br />
<br />
-Gyere ─ fejével intett.<br />
<br />
-Lukeról tudsz valamit?<br />
<br />
-Oh, umm...nem.<br />
<br />
Ezzel le is zárta a témát. Clar ismét rácuppant Harryre. Látszott, hogy nem élvezi a helyzetet, de felemelő érzés volt azt látni, hogy szenved. Elől mentek, én pedig hátul kullogtam. A bilincset már rég levették a kezemről. Szerencsére. Sosem felejtem el ezt a napot. Még csak reggel van, de máris milyen dolgok történtek. Mondjuk azért kicsit örülök, hogy Harry kihozott innen. Hálával tartoznék neki, de ne is várja azt, hogy jópofizni fogok, kedveskedni, vagy sütök neki sütit. Egyszerűen nem tudok rá megmentőként nézni, sem pedig jó barátként. Számomra mindig is közömbös volt és az is marad. Van valami ellenszenv a szemében, ami unszimpatikussá teszi számomra. Aztán meg nem úgy veszem észre, hogy ő közeledne felém. Sőt. Mostanában határozottan bunkó. Talán nem kellett volna a múltkor befesteni a haját, kipingálni a kezét és összeragasztózni a méreg drága, márkás cipőjét. De lényegében véve mindegy. Nem szívleljük egymást, és ő is kezd egy undokabb lenni velem.<br />
<br />
Mivel itt barátaim gyakorlatilag nincsenek, és Bluebell is inkább mondható bajba keverőnek mint barátnak, szóval tudom, hogy rossz döntés mindenkivel haragot tartani, de nem az a fajta ember vagyok, akit az emberek megkedvelnek. Egyáltalán nem. Mindig is magamnak való, zsémbes és mogorva voltam. Lázadó éveim elején még akadt egy-két ember, akikkel mondhatni baráti viszonyt ápoltam, de ami volt, elmúlt. Már feledésbe merült a nevem, és azt sem tudják, hogy ki vagyok. Amit őszintén szólva nem is bánok. Gyűlöljenek csak. Vessenek meg. Nevessenek ki. Nem leszek tőle rosszabb ember.<br />
<br />
A gerlepár még mindig előttem sétált. Vagyis Harry ment, Clar pedig botladozott mellette, ugyanis olyan cipőben, amit ő viselt, nem igazán bírt menni. Nevettem azon, hogy mennyire esetlen. És nevetséges. És szánalmas. És visszataszító. Jó, azt hiszem abbahagyom; soha nem jutnék el a felsorolás végére. Végül kiértünk a rideg épületből. Nem ez az első rendőrséggel kapcsolatos élményem. Régebben is voltak rendőrségi ügyeim; szerencsére anyámék soha nem tudták meg.<br />
<br />
-Harry ─ mondta a nevet nyávogós hangon Clar.<br />
<br />
-Mmm? ─ fordult felé <i>ő </i>mosolyogva.<br />
<br />
-Szeretlek ─ suttogta a füléhez hajolva.<br />
<br />
-Én is, baby ─ motyogta zavarodottan.<br />
<br />
Minden szó tisztán kivehető volt. Van egy olyan érzésem, hogy ez a lány gyűlöl engem és féltékennyé szeretne tenni. Azt hittem, egy olyan kis településen, mint ez, nincsenek ilyenek, mint ő. Tévedtem.<br />
Ha Clar azt mondja Harrynek, hogy szereti, arra Harry csak annyit mondd, hogy ő is. Nem mondja ki azt a szót, hogy <i>szeretlek.</i> Csak annyit, hogy “<i>én is.</i>” Megfigyeltem. Annyira átlátszó a kapcsolatuk, hogy szinte nekem fáj. Nem is akárhogy. Fizikailag. Halkan kuncogni kezdtem ezen gondolatomon, mire ők hirtelen rám irányították a tekintetüket. Arcomról lefagyott a mosoly, és némán kullogtam tovább, egészen az autóig. Tényleg, még meg sem kérdeztem, hogy hová tűnt a múltkor..<br />
<br />
Harry kinyitotta a barátnőjének az ajtót, aki előre ült, én pedig nyomoroghattam hátul. A fürtös megkerülte az autót és beült a volán mögé, majd beindította a járművet és elindultunk.<br />
<br />
-Styles, nem tudnánk bemenni a kórházba? Tudod...<br />
<br />
-Hogy te milyen telhetetlen vagy, eljön érted, kihoz a sittről, és azok után, ahogy viselkedtél vele még szíves...─ mielőtt befejezhette volna, a kérdezett személy a szavába vágott.<br />
<br />
-Clar, elég legyen.<br />
<br />
Elégedetten mosolyogtam, majd megszólaltam:<br />
<br />
-Drágám, te nem csak idegesítő vagy, de mérhetetlenül hülye is ─ piszkáltam meg a szöszi vállát, ezzel visszarángatva őt az álomvilágból.<br />
<br />
Úgy tett, mint aki meg sem hallja. Harry felé fordult, undorító kezével végigsimította az arcát, majd suttogott valamit a fülébe, mire ő leparkolt. Hm, tehát itt lakik. Remek. Újabb infóval lettem gazdagabb. Kiszállt a sötét autóból majd becsapta maga mögött az ajtót, és besétált a házba, ami inkább hasonlított palotára, mintsem házra.<br />
<br />
-Ülhetsz ide, előre is, ha szeretnél ─ mondta halkan.<br />
<br />
-Miután lefertőtlenítetted. Esetleg ─ mondtam nevetve.<br />
<br />
Mire ő is ezt tette, közben megrázta a fejét. Szóval három énje van. A dühös, a perverz és bunkó összegyúrva és a hallgatag-kedves kisfiús. Néha kellemeset csalódok benne.<br />
<br />
*<br />
<br />
-Na mi volt? Jobban van? ─ kérdezte Harry, mikor látta, hogy kijöttem a kórház kapuján, és felé tartok.<br />
<br />
-Igen, jól. Néhány napig még bent tartják megfigyelésen, aztán hazajöhet ─ mosolyodtam el halványan, majd beültem az autóba; ő is követte a tettemet, majd elindultunk.<br />
<br />
A teret csend töltötte meg. Én az ujjaimmal doboltam a combomon; elegem lett a csendből, így meg is törtem azt.<br />
<br />
-Szeretném, ha mesélnél néhány dologról.<br />
<br />
-Mégis miről?<br />
<br />
-Például mit tudsz egy éjszakai telefonról? Úgy értem, a minap kaptam egy hívást, amiben valaki azt mondta, hogy menjek ki a postaládához a többi pedig nem érdekes. Te voltál?<br />
<br />
-Nem ─ adta az egyszerű, számomra mégsem kielégítő választ.<br />
<br />
-Jó, akkor következő kérdés. Clar miért utál?<br />
<br />
-Idegesítő, beképzelt libának tart ─ vigyorgott.<br />
<br />
-Hol van Luke?<br />
<br />
Erre már nem válaszolt. <br />
<br />
-Harry, nem hallod? Hol van?<br />
<br />
-Először is nem fogom elmondani. Másodszor pedig, hogy is gondoltad, hogy mindenkivel undokoskodsz, aztán pedig szívességet kérsz aranyos, mosolygós pofival? És azt ki ne hagyjuk a történetből, hogyha nem teszik meg neked, akkor elátkozod őket ─ csattant fel.<br />
<br />
Most meg mi baja?<br />
<br />
-Gyűlölök itt lenni. Tönkreteszik életem legjobb évét, és valakin le kell vezetnem a feszültséged, és ez a valaki te vagy. Téged lehet piszkálni; tökéletes vagy arra, hogy kitöltsem rajtad a dühömet.<br />
<br />
-Fejezd be, különben a bajban nem lesz senki, aki melletted áll, Zoe. Azt hiszed, hogy mert egyszer elmentél szórakozni Bellel, akkor máris barátnők vagytok? Nem tudom miért, de felvilágosítalak, hogy ez nem így van. Rá nem lehet számítani. Azokat az embereket, akik melletted lennének a bajban..nos, őket elűzöd magad mellől. Soha nem leszel képes megváltozni! Tudom.<br />
<br />
Végül megérkeztünk. Szó nélkül kipattantam a fekete járműből, berohantam a házba, becsaptam az ajtót és felszaladtam a szobámba.<br />
<br />
<br />
<i>Egy órával később</i><i>..</i><br />
<br />
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=f7GceRts9xw">Zene. (katt)</a><br />
<br />
Egy óra elteltével is borzalmasan érzem magam. Semmin se tudok nevetni. Semminek se tudok örülni. Nem akarok semmit se csinálni. Fáj. Fáj, hogy Harrynek mennyire igaza van. Mindenkit eltaszítok magam mellől, és Bellről pedig azonnal meg tudtam állapítani, hogy nem az a “melletted vagyok a bajban is” típus. Annyi mindenkit megbántottam. Annyi mindenkivel undok voltam. De főleg az olyanokkal, akik nem érdemelték meg. Itt van például Harry is. Mit tett ellenem? Nos, semmit. Valóban semmit. Mégis mennyit bántottam. Vagy otthon, londonban..Mennyi ellenséget szereztem magamnak röpke tizennyolc év alatt. A szüleimet is kikészítettem a kiborító viselkedésemmel. Változnom kell! Igen, ez a megoldás. Bármennyire is fáj, meg kell szabadulnom a Jégkirálynő énemtől. Először is kezdjünk új külsővel, aztán jöhet a magatartás!<br />
Úgy tudom, a közelben van egy bolt, ahol véleményem szerint nem túl korszerű ruhák vannak, mégis biztosan akad egy-két hordható darab.<br />
Felhúztam a tornacsukám, fogtam a házkulcsot, a telefonomat, némi pénzt és elindultam.<br />
<br />
A bolthoz érve hatalmas mosoly kúszott az arcomra. Benyitottam és egy kedves nőt pillantottam meg. Segítőkész volt; körbevezetett és mutatott néhány igazán szép ruhát.<br />
<br />
Miután végeztem az üzletben, határozottan azt éreztem, hogy már én nem is én vagyok. Persze, nem a ruhától függ az, hogy kik is vagyunk valójában. Az csak egy meghatározó tényező. A fekete ruháimat pedig bedobozolom és felviszem a padlásra. “<i>Soha nem leszel képes megváltozni! Tudom.</i>” Harry szavai egyre többször idéződtek fel bennem. Be fogom bizonyítani neki és másoknak is, hogy igenis képes vagyok megváltozni; hogy tudok kedves, aranyos és segítőkész lenni!<br />
<br />
*<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://25.media.tumblr.com/5141e9597b95fd5b364f8c97ad87aabc/tumblr_mqetfs5dAJ1rp56kxo8_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://25.media.tumblr.com/5141e9597b95fd5b364f8c97ad87aabc/tumblr_mqetfs5dAJ1rp56kxo8_250.gif" /></a></div>
Úgy érzem magam, mint akit kicseréltek. Talán mert ki is cseréltek? Nem tudom. A személyiségemet illetően még van mit csiszolni. Felvettem a ruhámat. A választás most többnyire sötét színekre esett, de ez nem jelent semmit. Felvettem a fekete pólómat, amit fehér pöttyök díszítettek, egy ugyanilyen színű nadrágszerűséget, ami mégsem volt nadrág; és egy rövid farmersortot. Mindehhez pedig egy szintén fekete kalapot párosítottam, kiléptem az ajtón és elindultam Harryhez; be akartam mutatni az új Zoet. Csöngettem, majd türelmetlenkedve doboltam a lábammal, ezzel még jobban felidegesítve magam. Végül ajtót nyitott. Láttam szemében a elégedettséget. Tekintete azonban sugárzott némi meglepődöttséget is.<br />
<br />
-Igen? ─ kérdezte némi hezitálás után.<br />
<br />
-Szia. Zoe vagyok, Zoe Harrison. Gondoltam benézek.Vagyis köszöni szerettem volna ─ motyogtam zavartan.<br />
<br />
-Nem vagy lázas? ─ kezét a homlokomhoz érintette, hogy a szerep még hitelesebb legyen.<br />
<br />
-Haha ─ mondtam tele szarkazmussal a hangomban.<br />
<br />
-De komolyan, miért jöttél?<br />
<br />
-Igazad volt, Harry. Tényleg nem viselkedhetek így.<br />
<br />
-Örülök, hogy beláttad ─ elismerően biccentett.<br />
<br />
-Szóval..én csak megszeretném kösz...─ mielőtt befejezhettem volna, az ajtóban, Harry oldalán megjelent Clar; egy fehér köntös volt rajta.<br />
<br />
-Te mit keresel itt?<br />
<br />
-Én? Oh, semmit ─ megráztam a fejem. ─ Már megyek is, akkor...sziasztok ─ intettem.<br />
<br />
Fürtös barátunk kedvesen viselkedett velem. Azonban meglepő módon most ő nem volt beszédes kedvében. Talán még egy jó fiúbarátra is találhatok benne. Mondjuk ennek eléggé kicsi az esélye, hiszen kétlem, hogy szeretne a szomszédi viszonyon kívül mást, csak úgy mint én. De azért mégis jó lenne, ha lenne valaki, akinek elmondhatnám a problémáimat; hogy miért van néha rossz kedvem. Valaki, aki megismerheti az új énemet. Az új Zoe Harrisont.<br />
<br />
Megráztam a fejem, kiűzve az ilyen, és hasonló gondolatokat onnan. Bele kell törődnöm, hogy talán soha nem lesz már egy igaz barátom se.<br />
<br />
Lementem a nappaliba, hogy egyek valamit. A mai napom sűrű volt. Rendőrség, börtön, Harrynél alvás részegen és hasonlók. Miután helyet foglaltam és csendben falatoztam, fülemet a csengő hangja ütötte meg. Lassan feltápászkodtam az asztaltól, az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt. Az illető, aki velem szemben állt, szóhoz sem hagyott jutni. Azonnal belekezdett a rövid kis beszédébe.<br />
<br />
-Jobb, ha békén hagyod Harryt, értve vagyok? Nem akarlak még csak meg se látni a közelében. Kerüld el őt jó messziről, különben problémás nyaralásod lesz. Látom, hogy hogy nézel rá, ne is tagadd. Remélem megértettél, oh, és ajánlom, hogy ez a beszélgetés, ami most lezajlik, az köztünk marad ─ hadarta el Clar, majd elviharzott.<br />
<br />
Milyen beszélgetésről beszél? Ő beszélt én pedig hallgattam. De mégis, hogy nézek Harryre? Talán úgy, mint valakire, aki felnyitotta a szemem. Semmi több. Ez a lány megőrült. De ha azt hiszi, megúszhatja ezt ennyivel, akkor nagyon téved. A saját fegyverét fogom ellene fordítani. Úgy érzem, hogy egy kisebb “akció” erejéig újra elő kellesz vennem a régi énemet. A telefonomhoz szaladtam, tárcsáztam Bluebell számát, amit tegnap mentett el, és elindítottam a hívást.<br />
<br />
-Szia Bell, Zoe vagyok. Nem, nincs semmi baj, csak segítened kéne. Fél óra múlva nálunk? Rendben, itt mindent elmondok, szia ─ azzal bontottam a vonalat.<br />
<br />
Meglásd Clar, nem jó emberrel húztál ujjat!Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-23971553252096088102013-07-19T12:45:00.001-07:002013-12-02T08:22:50.841-08:00Chapter 7<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-AGvdVS---C0/UfKpaVsuFxI/AAAAAAAAA7M/InLA5Hu1Nso/s1600/tumblr_mmwxod4qG21snd0xbo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-AGvdVS---C0/UfKpaVsuFxI/AAAAAAAAA7M/InLA5Hu1Nso/s320/tumblr_mmwxod4qG21snd0xbo1_500.jpg" width="212" /></a></div>
Hi, darling! Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam új részt. De tudjátok: nyár van. Szeretném én is élni az életemet; barátokkal lenni; nyaralni és a többi. És bármennyire is szeretek írni, nem szentelhetem minden időmet ennek. Tehát ha öt-hat napig nem jelentkeznék, (ami kétlem, hogy előfordulna, de ha mégis) akkor csak nincs időm. Nem kell megijednetek, hogy a blogot abbahagyom a negyedénél. Aztán pedig gondolom láttátok a “<i>Gondolatok</i>” című bejegyzést. Azt igazából..nos, umm, én csak meg szeretném köszönni azt a sok támogatást, amit tőletek kapok. Olyanokat írtatok...:') Ugh. És azt is tudom, hogy jobb/hosszabb fejezetre számítottatok, mint amit most olvasni fogtok. Sajnálom; kissé még mindig a padlón vagyok, de úgy éreztem, hogy nem hagyhatlak titeket cserben. Remélem tetszeni fog azért.<br />
Egyébként...#neöljetek meg, de én mostanában Taylor Swiftet hallgatok. Egyszerűen imádom. Őt is és a zenéit is. De tudjátok, külön Harry-t és külön Tay-t. Semmi <strike>Haylor.</strike><br />
Jó olvasást. xx<br />
<br />
u.i.: a hibákért bocsi. átnéztem, de lehet, hogy még ti találtok c;.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-size: large;"><b>Chapter 7</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span>
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span>
Még mindig ott álltunk egymással szemben. A csönd, ami kialakult a légkörben kezdett kínossá válni. Hatalmas zöld szemeivel értetlenül meredt rám, mire én felhúztam az egyik szemöldökömet, és vártam, hogy elmondja, mi a szent szar folyik tulajdonképpen itt.<br />
<br />
-Szólalj már meg ─ mondtam.<br />
<br />
-Ha elmondom szívességet teszek neked. És hé, miért is tennék neked szívességet? ─ vigyorgott.<br />
<br />
Valóban, igaza van. Azok után, amit vele műveltem miért is tenne nekem szívességet? Miért segítene nekem?<br />
<br />
-Azért, mert ha nem, akkor beverem a képed. Elég meggyőző voltam?<br />
<br />
Szavaim hallatára lehervadt hibátlan arcáról a vigyor, majd tekintete rémületet tükrözött. Szólásra nyitotta a száját, azonban valami ismét közbeszólt és megszólalt a telefonja. Lassan kicsúsztatta zsebéből a fekete készüléket és a füléhez tette. Hátat fordított nekem; a nappaliba sétált. Idegesen járkált fel-alá a kis helyiségben. Homlokát összeráncolta, miközben beszélt. A szép szavak kiejtése közben is dühösnek tűnt. Körülbelül arra gondolhatott, hogy “<i>Oh, te jó ég, csak fogd be, és tegyük már le. Dolgom van; és ha nem intézem el, akkor gyönyörű színes foltok fogják díszíteni az arcomat.</i>”<br />
Nos, ha valóban erre gondolt, akkor jól tette, illetve jól gondolta. Nem sokkal később elém lépett és bűnbánó arccal meredt rám.<br />
<br />
-M-Mennem kell...─ suttogta.<br />
<br />
-Ki volt az?<br />
<br />
-Igazából lényegtelen. Amúgy a cipőmért még számolunk. Túl drága volt az ahhoz, hogy játékszerként tekints rá. Még találkozunk, Harrison.<br />
<br />
-A nevem Zoe és nem hívhatsz így ─ toporzékoltam.<br />
<br />
Képtelen voltam felfogni, hogy itt hagy magyarázat nélkül. Attól még, hogy én vagyok az új lány a környéken nem kell mindent utoljára megtudnom. Bluebell számomra egy örök rejtély. Fogalmam sincs, hogy ki ő valójában. De biztos vagyok abban, hogy ez a környék rengeteg titkot tartogat még számomra. Aztán meg ott van a nagyanyám. A kórházban van, és én még csak meg sem látogattam. Vagyis de, egyszer. Ami elég régen volt. Legkésőbb holnap mindenképpen be kell mennem hozzá. De most meg kell keresnem Bluebellt; ő biztosan tudja a kérdéseimre a választ.<br />
Felszaladtam a szobámba és villámgyorsan átöltöztem. Miközben az ajtó felé igyekeztem lekaptam a fogasról egy sötétkék kardigánt. Kiléptem a biztonságot nyújtó házból, majd elindultam valamerre. Fogalmam sincs, hogy hová. A kardigánt, ami rajtam volt, összehúztam, ugyanis a szél és a vihar barátságtalanul tombolt. Arra gondoltam, hogy megkérdezek néhány embert; hátha tudnak valamit Bluebell hollétéről.<br />
<br />
Már egy ideje sétálgatok és eddig mindenki visszautasító volt, akit csak megkérdeztem. Rosszallóan megrázták a fejüket, majd becsapták az orrom előtt az ajtót. Néhány utcával arrébb egy idős nőt pillantottam meg; a hatvanas éveiben járhat. Velem szemben jött. Egyszerűen képtelen voltam megállni, hogy ne kérdezzem meg. Ő az utolsó lehetőségem.<br />
<br />
-Elnézést ─ szólítottam le.<br />
<br />
-Igen?<br />
<br />
-Tudja egy Bluebell nevű lányt keresek. Úgy tudom, hogy itt lakik a környéken. Segítene nekem? A címére lenne szükségem.<br />
<br />
-Mi dolgod vele?<br />
<br />
-Ő az egyik...jó ismerősöm ─ hazudtam.<br />
<br />
Jó ismerős? Vicces. Azt sem tudom ki ő valójában. A nő unalmasan sóhajtott, majd megszólalt és a kezével kezdett mutogatni:<br />
<br />
-Végigmész ezen az utcán. Befordulsz jobbra, mész egyenesen és a második ház. Utcacímet hiába mondanék. Nem találnád meg ─ mosolyodott el halványan.<br />
<br />
-Nagyon köszönöm ─ azzal elrohantam.<br />
<br />
*<br />
<br />
Itt állok egy hatalmas ház előtt ami félelmetes és nem túl bizalomgerjesztő. A horrorfilmekben látni ilyet. Mindegy. A tudatalattim próbált nyugtatni, miközben a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőfokokon végigmentem. Érdekes. Bell megjelent a múltkor nálunk. Hiszen csak szomszédokat hívtunk. Ő egyáltalán nem az. Elég messze lakik tőlünk. Megnyomtam a csengőt és vártam, hogy valaki ajtót nyisson.<br />
Egy idős, borostát arcú férfi állt előttem; arckifejezéséből leszűrve kétlem, hogy örült a látogatásomnak.<br />
<br />
-Ki vagy és mit akarsz? ─ ráncolta össze a szemöldökét.<br />
<br />
-A nevem Zoe Harrison. És Bluebellhez jöttem ─ mondtam határozottan.<br />
<br />
Megforgatta a szemét, majd azt mondta, hogy várjam meg itt. Nem sokkal később megjelent a szóban forgó személy.<br />
<br />
-Szia ─ intettem neki.<br />
<br />
-Mit keresel itt?<br />
<br />
-Beszélni szeretnék veled, kérlek, segíts nekem. Rengeteg kérdésem van. Senki nem mondd semmit.<br />
<br />
-Apa, elmegyek! Későn jövök ─ kiáltott a lány a férfinek, majd bezárta maga mögött az ajtót és elindultunk.<br />
<br />
*<br />
<br />
-Tehát akkor tisztázzuk ─ szólaltam meg ─ Luke az unokatestvéred aki veletek lakik. Te pedig Amerikából jöttél ide. Elítélnek ezért és...─ de a szavamba vágott.<br />
<br />
-Nem azért ítélnek el, mert amerikai vagyok. Tudod egy ilyen kicsi helyen, mint ez, elég lehetetlen, hogy a titkaidra ne derüljön fény. Nos, az én titkaimat mindenki megtudta, és ezért ítélnek el.<br />
<br />
-Miféle titkok?<br />
<br />
-Túl sokat kérdezel ─ mosolygott.<br />
<br />
-Én nem is ─ ellenkeztem.<br />
<br />
-Nézd Zoe, lehet, hogy ez most furán fog kijönni, de nincs kedved eljönni úgymond “bulizni?”<br />
<br />
-Hová?<br />
<br />
-Még, hogy nem kérdezel sokat ─ nevetett fel. ─ Egyébként egy közeli bárba.<br />
<br />
-Tehát most megyünk, és leisszuk magunkat? Rendben.<br />
<br />
-Nem kell leinni magunkat ─ mondta, majd belém karolt és elindultunk a “buli” helyszínére.<br />
<br />
Nos, kijelenthetem, hogy Bellben egy barátot találtam. Közvetlen és kedves lány. Nem pont olyan, mint én, de ez nem is baj.<br />
<br />
*<br />
<br />
-Hé, Bell, biztos vagy abban, hogy azt is meg kéne innod? ─ mutattam az újdonsült barátnőm kezében lévő pohárra, aki egy vigyorral nyugtázta a dolgot majd fiúkat megszégyenítő módon itta meg a pohár tartalmát.<br />
<br />
-Kérek még egyet ─ mondta a pultosnak, aki miután kitöltötte az italokat rosszallóan csóválni kezdte a fejét.<br />
<br />
-Talán nem kéne.<br />
<br />
-Idd meg ─ utasított, majd fejével a pohár felé biccentett.<br />
<br />
Hátrahajtottam a fejem, hogy az hamarabb a szervezetembe jusson. Égette és marta a torkomat a borzalmas ízű alkohol.<br />
<br />
Mikor már úgy gondoltam, hogy eleget ittunk megfogtam Bell karját és kivezettem az épületből. Ugyanúgy, ahogy ő, én is jócskán berúgtam. Ha ezt anyámék látnák...Mindig is borzalmasan erkölcsösek és “kedvesek” voltak. Én képmutatóságnak hívtam ők pedig illemtudásnak. Az illem messze állt attól, amit ők csináltak. A szomszédokkal jó viszonyt ápoltak, de a hajukat tépték, ha egy is megjelent a házunkban. Igen, ez aztán jó modor, kedvesség, illemtudás és erkölcsösség.<br />
<br />
Nevetve haladtunk végig egy sötét sikátoron. Bell magassarkújának kopogása volt az egyetlen zaj, amit hallani lehetett. Az ital hatására bátrabb lettem. Bátrabb, mint amúgy.<br />
<br />
-Van nálad fényképezőgép? ─ kérdezte nevetve.<br />
<br />
Nevetve megráztam a fejem, miszerint nincs. Furcsa, sose engedtem el így magam. Bell pedig gondolt egyet és leült a földre. Melléültem, és vártam, hogy csináljunk valamit. Mire kuncogni kezdett, én pedig hangos nevetésbe törtem ki; majd együtt nevettünk a...a semmin. Tipikus.<br />
<br />
-Tudod Zoe, van a közelbe egy bolt. Csak már zárva van.<br />
<br />
-Igen, és?<br />
<br />
-Éhes vagyok. Szerinted baj lesz abból, ha betörünk oda?<br />
<br />
-Ez elég hülye ötlet, és veszélyes is. Tudod, drága barátnőm, az a szerencséd, hogy szeretek veszélyesen élni. Merre is van az a bolt? ─ csaptam össze a tenyeremet, mire a mellettem ülő lány felnevetett.<br />
<br />
Csakúgy, mint ő, én is jócskán megittam a magamét. Amire nem vagyok büszke. Sosem voltam az, aki sokat iszik. Sőt, undorodtam az alkoholtól. És még mindig megvetem. De egyszerűen elfelejtettem a problémáimat ezen az estén. Igen, tisztában vagyok azzal, hogy felelőtlen vagyok. Azonban szerencsére én még tudok tisztán gondolkodni.<br />
<br />
Bluebell magassarkú cipőjében nevetve szaladt előttem, én pedig követtem őt.<br />
<br />
-Ez az ─ vihogott.<br />
<br />
Néha kiráz a hideg ettől a lánytól. Összeszorítottam a szememet, és átgondoltam ennek a dolognak a következményeit. Még nem vagyok tizennyolc éves, tehát nem zárhatnak börtönbe. Mi is történhetne? Vagyis...Bell említette, hogy egy olyan kis helyen, mint ez, a titkok sosem maradnak titkok. Az emberek megvetnek a tetteid miatt. Mit érezhetne a nagyi, ha a szomszédai az orra alá dörgölnék, hogy “Tudta, hogy az unokája kirabolt egy boltot?”.<br />
Nos, nem hiszem, hogy repesne az örömtől.<br />
<br />
-Jössz már? ─ kérdezte.<br />
<br />
-P-Persze.<br />
<br />
*<br />
<br />
Betörtünk. Te jó ég. Mi komolyan betörtünk egy kisboltba? Méghozzá a semmiért. Ugyanis kiderült, hogy a bolt két évvel ezelőtt már rég bezárt, és poros polcokon meg dobozokon kívül semmit sem tartalmazott a helyiség. Más ilyen esetben felsóhajtana, hogy “Nem is volt mit elvinni...”. Én azonban tisztában vagyok azzal, hogy ezért is lecsukhatnak. Hiszen attól, hogy Bell nem vett el semmit, attól még betörtünk abba az átkozott boltba. Én pedig hiába nem tettem semmit, nem hagyhatom, hogy ő vigye el egyedül a balhét. Vállalom a következményeket a tetteimért.<br />
<br />
-Menjünk haza ─ sóhajtottam, s amikor ezt kimondtam az utcai világítás megszűnt; a lámpák nem világítottak tovább.<br />
<br />
Mielőtt bármelyikünk is megszólalhatott volna, elővettem a telefonomat és világítottam vele.<br />
<br />
-Mit tettem?! ─ fejemet hátrahajtottam, és felkiáltottam.<br />
<br />
-Csendesebben. Az emberek alszanak ─ figyelmeztetett a mellettem sétáló lány.<br />
<br />
-Mi jöhet még?! ─ nevettem fel ironikusan.<br />
<br />
-Kellett neked megszólalnod ─ dörmögött Bell, ugyanis elkezdett szakadni az eső. Remek.<br />
<br />
Sóhajtottam, majd mentem tovább a sötétben.<br />
<br />
*<br />
<br />
-Azt sem tudom merre kell menni ─ érveltem dühösen.<br />
<br />
-Mész egyenesen, aztán jobbra és gondolom tudod melyik a nagyanyád háza ─ magyarázta már vagy századszorra a lány.<br />
<br />
-De én félek ─ nyafogtam.<br />
<br />
-Te vagy Zoe Harrison! Nem félhetsz, menj már ─ tolt lassan el maga mellől.<br />
<br />
Elindultam haza, vagyis...na jó, mondjuk, hogy haza. Az alkohol mintha eltűnt volna a szervezetemből, azonban a fejem még mindig sajgott.<br />
<br />
Tíz perccel később megérkeztem egy ismerős utcába; látni lehetett a házat. Már amennyire a sötétben látni lehet valamit. Mikor odaértem bementem az ajtón, ami nyitva volt. Fogalmam sincs, hogy hagyhattam nyitva. A fájdalom, amit éreztem nem hagyott alább. A fejem borzalmasan fájt. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Mintha a házat is kicserélték volna. A lépcső nem ott volt, ahol régen. Az ital mellékhatásának tituláltam azt, hogy nem tudom merre vagyok. Egyszerűen csak benyitottam a szobába, amire nem is emlékeztem, hogy létezik, és ledőltem az ágyra. Arra se volt időm, hogy felfogjam mi történik. Rögtön elaludtam.<br />
<br />
<b>~Harry szemszöge~</b><br />
<b><br /></b>
Clar épp, hogy kiment, máris visszajött? Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk újra. Az ötlet nekem cseppet sem tetszett, de ha unatkozok akkor kell valami unaloműző. Nem? Mikor újra befeküdt mellém ruha volt rajta. Illata kellemes, haja pedig hosszabb. De mintha egy csöppnyi alkohol lett volna érezhető a levegőben. Megráztam a fejem, hogy kiűzzem a nem oda illő gondolatokat. Közelebb húzódtam hozzá, majd szorosan magamhoz öleltem a derekánál fogva. Apró puszit hagytam a vállán, de ő semmire se reagált. A szobában túl sötét volt ahhoz, hogy bármit is lássak és energiám se volt veszekedni vele, amiért így viselkedik. Talán valamiért megsértődött. Majd reggel megbeszéljük. Lehunytam a szemem, és azonnal álomba szenderültem.<br />
<br />
Tíz perc nem telt el, de azt vettem észre, hogy már teljesen elfordultam Clartől. Ekkor kinyílt az ajtó, és véleményem szerint az említett személy lépett be rajta. Miért járkál ki ilyen sűrűn?<br />
<br />
-Gyere ─ suttogtam, mire ő mellém feküdt, én pedig átkaroltam. Azonban a szobában mintha egyel többen lettünk volna. Furcsa.<br />
<br />
*<br />
<br />
Jó ég! Szent szar! Mi a fene történt? ─ ordítottam magamban, miközben kinyitottam a szemem. Clar mellettem aludt, azonban a másik Clar, aki nem is Clar pedig mocorogni kezdett. Mikor álmosan szembe fordult velem akkor vettem észre azt, hogy ki is ő valójában. Zoe. Tehát ő volt az tegnap este.<br />
<br />
-Mi folyik itt? ─ kérdezte.<br />
<br />
-Mit keresel a házamban? És mit keresel az ágyamban?!<br />
<br />
-É-Én...micsoda? ─ pattantak ki a szemei.<br />
<br />
-Zoe, élsz? Harry vagyok, ez pedig az én házam. Itt vagy fent a szobámban. Velem szemben a tulajdon ágyamban, miközben a barátnőm itt fekszik mögöttem.<br />
<br />
Átpillantott a vállamon, majd mikor elért a tudatáig amit mondtam kiszállt mellőlem és lesietett a földszintre. Azonnal utána mentem; magára hagyva Clart.<br />
<br />
-Megmagyaráznád? ─ húztam vissza a karjánál fogva Zoet.<br />
<br />
-Sajnálom, oké? Tegnap este...elmentünk bulizni Bellel. Az utcai világítás pedig tönkrement, így fogalmam sem volt, hogy hová jövök. És ittam. Sokat ─ magyarázkodott.<br />
<br />
-Most menj haza, oké? Később átmegyek és mindent megbeszélünk.<br />
<br />
<b>~Zoe szemszöge ~</b><br />
<b><br /></b>
Az ajtóban jártam, Harryvel a nyomomban, de közben kipillantottam az ablakon. A ház előtt érdekes személyek álltak, akik megrémítettek és rögtön eszembe juttatták a tegnap estét. Rendőrök. Azonnal visszafordultam és bocsánatkérően néztem Harryre, aki miután megbizonyosodott róla, hogy tényleg a hatóság áll az nagyanyám háza előtt dühös, sőt, inkább gyilkos pillantásokat intézett felém. Nem elég, hogy lassacskán szétrobban a fejem, de még Harrynek és rendőröknek is magyarázatot kell adnom a tegnap estéről.<br />
Föld, nyelj el! ─ mondtam magamban, mire a tudatalattim felkacagott. Még csak ő is kinevet.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-21032797936620314152013-07-16T05:12:00.001-07:002013-07-16T05:17:14.672-07:00Gondolatok.<a href="http://4.bp.blogspot.com/-46hTEheNN9Q/UeUpHWxTNZI/AAAAAAAAAvs/8OEb8bPUOa8/s1600/sometimes.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="206" src="http://4.bp.blogspot.com/-46hTEheNN9Q/UeUpHWxTNZI/AAAAAAAAAvs/8OEb8bPUOa8/s320/sometimes.jpg" width="320" /></a>Sziasztok! Amint látjátok <i>még </i>nem új résszel jelentkezem. De arra is nem sokára sor kerül, addig viszont szeretném elmondani hosszas véleményem valamiről.<br />
Az előbb kaptam egy megjegyzést a hatodik fejezethez, ami így szól:<br />
<br />
“<i>Nekem nagyon nem jon be a blog >_<" az alapotlet jonak tunik de nem szimpik a karakterek se.lehet velem a baj de mind1.a fogalmazasod kicsit hasonlit a Dark-hoz vagy nem tudom mihez.tul nagyok az elkepzeleseid.szerintem nagy faba vagtad a fejszedet ahoz kepest,hogy ilyen fiatal vagy.D: a bocs ha oszinte voltam de az ennyi idoseknek meg kepregenyekkel kene foglalkozniuk nem ilyen szerelmi tortenetekkel :"$ </i><br />
<i>Xx Sz.</i>”<br />
<br />
Nos, szeretném kifejteni a véleményemet, ha megengeditek. Nyilván nagyon dühösek vagytok rám, hogy itt lopom a drága időtöket, de már olyan régóta magamban tartom a véleményem. Szeretném megosztani veletek.<br />
Semmi bajom sincs azzal, hogy ha valakinek nem tetszik a blogom. Megértem. Nem nyerheti el mindenki tetszését, és nem is akarom, hogy elnyerje. Fogadhatnám ezt negatív kritika ként is, de ha azt mondanám, hogy ez az, akkor nem lenne igazam. Nagyon nem. A negatív kritika ugyanis az, mikor a nemtetszését fejezi ki az illető valami iránt, <i>de </i>elmondja, hogy mivel tehetnéd jobbá, hogy neki is elnyerje a tetszését. Itt azonban az a bizonyos valaki, akinek nem tudom a nevét ugyanis nem ezt tette. Mindegy, erre majd később visszatérek. Igazából az dühített fel, hogy “Darkos” a fogalmazásom. Mi van?! Álljunk már meg egy pillanatra. Mi az, hogy Darkos? Csak Hannah tud így fogalmazni? Csak ő? Hm? Nem, nem hiszen! Szerintem nem volt tisztában a szavak jelentésével az, aki ezt írta nekem. Néhány embernek fogalma sincs arról, hogy mennyire önbizalom romboló tud lenni az, mikor egyik blogot a másikhoz hasonlítják. Mindenkinek van külön fantáziája, vannak külön ötletei, szóhasználata stb. Nincs olyan, hogy “<i>úgy fogalmazol mint...</i>”. Mindenki tud szépen és kifejezően fogalmazni. Mielőtt ebbe belemennék, szeretném tudatni veletek, hogy imádom a Darkot. Fantasztikus. A második kedvenc blogom; ugyanis zseniális. Csak kicseszettül elegem van abból, mikor valaki mindent a Darkhoz hasonlít. Ne csináljuk már. Nem csak az az egyetlen blog létezik a világon, ami jó és olvasható. Ott van például a <a href="http://shadowfanfictionhu.blogspot.com/">Shadow.</a> Imádom! Első számú kedvenc blogom. Szerintem jobb, mint a Dark. c; És kövezzetek meg, én akkor is így gondolom!<br />
Rettenetesen dühít. Értitek? Ki tudnék szaladni a világból, mikor valaki azt mondja a blogomra, vagy más blogjára, aminek semmi köze a Darkhoz, hogy “HŰ, DE DARKOS!”<br />
Csak azért, mert felfedezett egy ugyanolyan szót benne (igen, nevessetek csak, de ez általában így szokott menni) attól még kicsit sem darkos. A Dark az Dark. A Shadow az Shadow. A Damn az Damn. És szeretném, ha ezt mindenki megértené.<br />
És hangsúlyoznám, hogy IMÁDOM A DARKOT! De az még nem jelenti azt, hogy mindennek arról kell szólnia! És nem érdekel, hogy ki ért most velem egyet, meg, hogy hányan pártoltok el mellőlem!<br />
<br />
------<br />
<br />
Aztán a megjegyzést hagyó névtelen jött nekem a korral. Idézem: “<i>az ennyi idoseknek meg kepregenyekkel kene foglalkozniuk nem ilyen szerelmi tortenetekkel.</i>”<br />
Hát én megőrülök. Itt fetrengek a nevetéstől. Mi az, hogy ennyi időseknek? A hatodik fejezet végén válaszoltam neki. És remélem, hogy elolvasta, ahogyan ezt a bejegyzést is.<br />
Attól, hogy valaki 13-14 éves, még ugyanúgy lehet fantáziája, nem? Ugyanúgy találhat ki dolgokat és ugyanúgy foglalkozhat szerelmi történettel. Szörnyű dolog, mikor az embert a kora miatt ítélik el. Nem létezhet olyan, hogy valaki érettebb a koránál? Sértő és bántó dolog az embert csak azért elítélni, mert fiatal. De még mindig azt tartom a legrosszabbnak, hogy az emberek ennyire előítéletesek. Attól, hogy ennyi idős vagyok nem írhatok? Rossz érzés, mikor csakis a korod miatt veszik semmibe a munkádat.<br />
<br />
Nos, azt hiszem be is fejeztem. Egyébként sem szeretném tovább húzni senkinek az idejét; véleményem szerint ez senkit se érdekelt, de azért gondoltam elmondom.<br />
A <i style="font-weight: bold;">folytatásról: </i>a hét folyamán biztosan lesz, de fogalmam sincs, hogy mikor. A blog <i>nem </i>szünetel és nincs és nem is lesz <i>abbahagyva. </i>Csak most néhány napra elment a kedvem az írástól. Sajnálom.<br />
<br />
Drága Névtelenünknek pedig üzenném, hogy remélem elolvassa ezt, és büszke magára, hogy sikerült ennyire kiakasztania c; Igen, valóban azt írtam, hogy nem sértődtem meg. Nem is. Csupán borzasztóan dühít, ha az emberek semmibe se nézik a munkámat és igyekeznek minél jobban eltiporni engem is, és a lelki világomat is.<br />
<br />
Köszönöm, hogy elolvastátok. Oh, és még valami!<br />
Hagynátok nekem <i style="font-weight: bold;">hosszú megjegyzést</i>, ami arról szólna, hogy elmondjátok a blogról a véleményetek? Mert már igazán kíváncsi lettem. Tényleg ennyire unszimpatikusak a karakterek? Tényleg nagy fába vágtam a fejszémet? Bármi is legyen a véleményetek, akik mellettem állnak, azoknak üzenném, hogy: <b><i>FOLYTATOM AZ ÍRÁST, NEM HAGYOM ABBA, NEM KELL MEGIJEDNI!</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
Érdekel a véleményetek..Tudjátok. Kíváncsiság c;<br />
<b><i><br /></i></b>
Még egyszer köszönöm, hogy elolvastad.<br />
Lana xx.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-64756871174108350752013-07-08T11:20:00.000-07:002013-07-08T11:20:23.700-07:00Chapter 6Hi, darlings!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-pALrOP7tvG8/Udr_fvNs8aI/AAAAAAAAAtk/127cl1Dq2aA/s1600/best.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-pALrOP7tvG8/Udr_fvNs8aI/AAAAAAAAAtk/127cl1Dq2aA/s1600/best.gif" /></a></div>
Hűha..hol is kezdjem. Nos, é-én nem tudom szavakkal kifejezni azt az érzést, amit akkor éreztem, mikor megláttam, hogy hány megjegyzést kaptam az előző fejezetre. Tényleg ennyire tetszene nektek? Ennek csak örülni tudok! És ne haragudjatok, hogy ilyen sokára hoztam új részt..De kárpótlásul szerintem ez most elég eseménydús és hosszú lett :D<br />
Küldtek néhányan blog linkeket, hogy nézzek be: nos, nekik üzenném, hogy már elkezdtem mindet olvasni, csak idő hiányában nem jutottam még a végére! Na mindegy, nem is szaporítanám tovább a szót. Jó olvasást, és ne felejtsetek el <i style="font-weight: bold;">megjegyzést </i>hagyni! Lana xx.<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Harry, a zöld szemű szörny.</b></span><br />
<br />
<br />
A terv már akkor megvolt, mikor megfordultam a tengelyem körül, és a békésen alvó Harryt kezdtem el figyelni. Egy halk, amolyan ördögi kacaj hagyta el a számat, majd megkerülve a fiút felszaladtam az emeletre. Meg kell hagyni, tényleg szép ez a ház. Ahhoz képest, hogy egyedül él itt, barátságos és rendezett.<br />
Most mindenkiben felmerül a kérdést, hogy mit ártott nekem szegény srác, hogy ennyit bántom? Nos, semmit. Semmit sem tett. De attól még jó piszkálni; élvezem, hogy szenved. Ahogy küzd azért, hogy kedves legyek vele. Most már talán nem, de szüksége lesz még rám; érzem.<br />
Sorra nyitottam be a szobákba, míg végül megtaláltam a fürtösét. A szoba sötétkék színben pompázott. A falat gyermekkori képek díszítették. Az ágy hatalmas volt és a szoba közepén helyezkedett el. Megfontolt léptekkel igyekeztem a szekrényéhez, ahol egy lámpa és egy családi fotó hevert. Elmosolyodtam a képek láttán. Az a kép, amelyik az éjjeliszekrényen volt igencsak egy meghitt pillanatban készülhetett. Harry, egy lány és nyilván az anyukájuk van a fotón. A göndör áll középen és a két nő puszit ad az arcára. A szoba többi részében is ilyen képek voltak. Találtam egyet, ami különösen aranyos volt. Véleményem szerint hat éves korában készülhetett. <i>Gödröcskék </i>jelentek meg arcán, miközben mosolygott. Talán...talán ha nem ilyen körülmények között ismerem meg, akkor nem ilyen véleményem lenne róla.<br />
<i>“Ide figyelj Zoe Harrison! Most azonnal hagyd abba ezt az ‘aranyos lenne ha...; kedvelném ha...; elmosolyodtam a...;’ badarságot! Vedd már észre magad!” </i>─ a tudatalattim most sem hagyhatta ki, hogy ne szóljon be. Tényleg be kéne fejeznem...<br />
De unalmas lenne a nyár, ha nem lenne senki, akinek meg lehet keseríteni az jelentéktelen kis életét.<br />
<br />
A fiók felé igyekeztem és reméltem, hogy lapul benne néhány számomra szükséges dolog. Igen, filctollat találtam. Aztán kell még ragasztó. Szerencsére ezek mind megtalálhatóak voltak egy helyen. Nem kellett körbejárnom értük az egész házat. És festék! Igen! Arra is szükségem lesz. Ha felébred..nos, szerintem soha többé nem akar majd tükörbe nézni. Legalábbis az elkövetkezendő egy hétben biztosan kerüli majd a tömeget.<br />
Ismét halk kuncogás hagyta el a számat. Egyszerűen csodálatos érzés volt látni magam előtt a végeredményt.<br />
<br />
*<br />
<br />
-Nos kedves Harry Styles, akkor kezdődhet az átalakítás ─ nevettem fel magamban, majd lerohantam a lépcsőn és a fiú felé siettem.<br />
<br />
Még szerencse, hogy annyira idióta, hogy tart itthon fújós hajfestéket. Mondjuk azt nem értem, hogy mi szüksége rá, de az most lényegtelen. A fontos az az, hogy van és kész.<br />
Először is használatba vesszük a filctollat. A karját felemeltem és aranyosabbnál aranyosabb állatfigurákat rajzoltam rá; aztán átmásztam rajta és ugyanezt megcsináltam a másik karjával is. Most pedig jöhet a ragasztó. Lehúztam a cipőjét. Lassan, nehogy felébredjen. Mondjuk eléggé kiütötte magát, tehát kétlem, hogy egyhamar kinyitja a szemét. A létező összes ragasztót, amit találtam beleöntöttem a cipőjébe, majd nyögések és küszködések közepette újra ráadtam a sötét lábbelit. És most jön a kedvenc részem. A hajfestés. Közelebb mentem hozzá, és épp hozzákezdtem volna, mikor mocorogni kezdett. Ijedten hátrahőköltem, majd mikor újra békésen álomba szenderült folytattam a dolgomat. Túl szép haja van. Tönkre kell tennem ezeket a fényes fürtöket. Kár. Sajnálom is. Vagyis nem, nem sajnálom.<br />
Felráztam a műanyag flakonban lévő kevéske festéket, majd óvatosan a hajára fújtam belőle.<br />
<br />
*<br />
<br />
Mikor a flakon végleg kiürült hanyagul magam mögé dobtam, és elégedetten nézegettem Harryt. Hajából göndör, piros tincsek lógnak ki. Tetoválásai mellett pedig igazi művészi rajzok vannak. És a feje...Te jó ég. Piros lett. Az is piros lett. Hangos nevetésbe kezdtem; összecsaptam a tenyeremet majd a hasamat fogtam. Tudom-tudom. Másnak ez nyilván cseppet sem vicces, de nekem...<br />
Igazi műalkotás lett.<br />
<br />
Ültem még mellette egy kevéske ideig, majd mikor láttam, hogy mocorogni kezd és nyögések hagyják el a száját, tudtam, hogy itt a vég. Ha felébred és meglátja magát én elkezdek nevetni, de az biztos, hogy ott helyben meghalok. Már előre látom az arcát. Én fuldokolni fogok míg ő mérgesen járkál fel alá.<br />
Megdörzsölte a szemét majd kinyitotta azt. Feltápászkodott a földről és értetlenül meredt rám.<br />
<br />
-Nocsak-nocsak, felébredtél, Csipkerózsika? ─ miután ezt kimondtam gyorsan a szám elé tettem a kezem, és halk kuncogásba kezdtem.<br />
<br />
-Zoe? Te...te, hogy kerülsz ide? És mi történt?<br />
<br />
-Csak annyit mondok, hogy ne nézz tükörbe ─ nevettem fel hangosan.<br />
<br />
-T-Te mit...?<br />
<br />
Megráztam a fejem, mire ő borzalmasan kétségbeesett arcot vágott; tekintetét ide-oda kapkodta. Majd elrohant. Vagyis fel. Fel, az emeletre. Öt másodperc múlva hangos, fülsüketítő, lányos sikítás szökött ki a száján, amit szerintem az egész kerület hallott. Lépteket hallottam, majd azt követően Harry jelent meg előttem.<br />
<br />
-Tetszik?<br />
<br />
-Úgy nézek ki, mint egy...─ sopánkodott.<br />
<br />
-Hé, új neved lesz. <i>Harry, a zöld szemű szörny</i> ─ harsány nevetésbe kezdtem, közben fogtam a hasamat, hogy a dolog még hitelesebb legyen.<br />
<br />
-Hahaha. Milyen kár, hogy én nem nevetek. De rendben, Zoe. Játszunk így. Csak, hogy tudd, ezt még visszakapod. Nagyon csúnyán.<br />
<br />
-Ugyan-ugyan kicsi Harry, kétlem, hogy sikerülne ezt ─ mutattam a hajára ─ bármilyen más tettel felülmúlni.<br />
<br />
-Soha se kételkedj bennem. Egyébként elárulnád, hogy mosom ki a hajamból a festéket?!<br />
<br />
-Nem lehet kimosni. Levágod. Az csak haj. Visszanő.<br />
<br />
-Mi? Ne szórakozz velem. U-Ugye nem?<br />
<br />
-Ne légy már ennyire idióta, könyörgök. Egyszerűen kimosod és kész.<br />
<br />
Megkönnyebbült; egy halk sóhaj hagyta el a száját, majd tekintete rám irányult. Sokáig nézett. Tetőtől talpig végigmért és mosolyogva újra a szemembe nézett.<br />
<br />
-Min vigyorogsz? ─ kérdeztem bosszúsan.<br />
<br />
-Máris tudom, hogy bosszuljam meg. De ha nem bánod, most kikísérlek. Nem szeretném tovább élvezni a társaságod.<br />
<br />
Nevetve léptem ki az ajtón. Egy újabb pont, Zoe Harrison! ─ mondtam magamban.<br />
Miközben átsétáltam a mi házunkhoz, akkor vettem észre, hogy mennyire besötétedett. Késő este lehet már.<br />
<br />
Levettem a cipőmet majd hanyagul a sarokba dobtam; majd felsétáltam az emeletre.<br />
Pont, mikor levetettem magam az ágyra akkor szólalt meg a vezetékes telefon. Szapora mégis lusta léptekkel rohantam le a lépcsőfokokon és a konyhában található telefon után igyekeztem. Felvettem, és a fülemhez emeltem a készüléket.<br />
<br />
-Zoe Harrison? ─ kérdezte egy ismeretlen mégis valahonnan nagyon ismerős mély hang.<br />
<br />
-Zoe Jane Harrison ─ javítottam ki.<br />
<br />
-Elnézést, de akkor ön az?<br />
<br />
-Én vagyok, igen. Segíthetek valamiben?<br />
<br />
-Egy csomag várja kint a postaládában. Feltűnés nélkül menjen ki, és vegye el.<br />
<br />
Mire megkérdezhettem volna, hogy ki ő, honnan tudja a nevem és még néhány hasonló kérdés, addigra bontotta a vonalat. A kíváncsi énem felül múlta a félelmemet. Komolyan érdekelt, hogy ki ez, és miért küld nekem csomagot. Könnyed léptekkel, szinte szökdécselve léptem ki a ház ajtaján. Korom sötét volt. A holdra pillantottam, ami sárgásan ragyogott az égen. A szél még mindig fújt, ezzel jelezve, hogy vihar készül. Eső azonban nem esett.<br />
A postaládához léptem, ahol az a “titokzatos” csomag várt rám. Már majdnem elnevettem magam. Más ezt biztosan halál komolyan venné és elkezdene bugyuta elméleteket szőni, én pedig én vagyok, és épp ezért nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Egy gyors mozdulattal kinyitottam az általában leveleket tartalmazó, fekete dobozszerűséget, azonban semmi sem volt benne. Megvontam a vállam, megfordultam a tengelyem körül és igyekeztem vissza a házba, azonban az ajtó becsapódott előttem. Hirtelen hátra fordultam, ugyanis halk neszt hallottam. Olyan ez, mint egy rossz krimi vagy horror film; a gyilkos telefonál, és egy óvatlan pillanatban mögéd lopózik és beléd döfi a kést, vagy lelő. Mondjuk ez elég abszurd, de bármi megeshet. Nem tudtam mit tegyek, így megszólaltam:<br />
<br />
-Nem tudom ki vagy, de csak szólok, hogy ha rám akarsz ijeszteni, akkor azt rosszul csinálod; nagyon rosszul! ─ azzal elnevettem magam és besiettem a házba.<br />
<br />
Most már igazán kíváncsivá tett a dolog. Lehet Harry az. Így akarja megbosszulni? De nem, ez nem vall rá. Mondjuk az igaz, hogy még nem ismerem annyira, de akkor is tudom, hogy ezt ő sem tartaná poénosnak. Vagy mégis? Mondjuk amit én csináltam vele, az sem volt valami szép dolog. De kit érdekel, hogy szép -e vagy sem? Vicces és az a lényeg. Vagy az is lehet, hogy nem szórakoznak. De állj. Gondoljuk csak végig. Miért telefonál nekem valaki éjfél előtt? Miért mondja, hogy küldött egy csomagot, mikor nem? Oh, és miért csapja be előttem az ajtót? Ez már annyira nevetséges, hogy szinte beleborzongok.<br />
<br />
Végül gondolatmenetem úgy szakadt meg, hogy elnyomott az álom...<br />
<br />
*<br />
<br />
Egy hatalmas csattanásra ébredtem. Mély levegőt véve bújtam ki a paplanom alól és az ablakhoz siettem. Újabb vihar. Remek. Fogalmam sincs, hogy mivel megyek be a kórházba, ugyanis kétlem, hogy Harry a tegnapi után szóba állna velem. De nem is baj. Utálom, ha valaki szívességet tesz nekem. Főleg akkor, ha nem is szívesen. A szekrényem elé álltam és néhány ruhadarabot rángattam ki belőle. Egyszerű, feliratos póló és egy fekete farmer, ami tökéletesen passzol az alakomhoz. Szorosan a lábamhoz tapad; épp ezért szeretem az ilyen stílusú nadrágokat.<br />
Miután kész voltam az öltözködéssel elvégeztem még néhány reggeli teendőt, majd villámsebességgel megreggeliztem. Oh, bárcsak tudnám hová sietek. Hiszen úgyis itt ülök egész nap és nem csinálok semmit az ég megadta világon. A kávémat szürcsölgettem mikor csöngetést hallottam. Idegesen felálltam majd az ajtó irányába indultam. Kinyitottam azt és lábam a földbe gyökerezett, mikor megláttam, hogy ki áll velem szemben. Mit keres ő itt? Ilyen korán méghozzá...<br />
<br />
-Szia Zoe ─ köszönt kedvesen.<br />
<br />
-Hello Luke.<br />
<br />
A tarkójához nyúlt, majd kínosan mosolyogni kezdett.<br />
<br />
-Nem...nem jössz be? ─ kérdeztem az előttem álló szőkeségtől.<br />
<br />
-Végül is miért ne? ─ mosolyogva feltette a kérdést, mire én akaratlanul is elvigyorodtam.<br />
<br />
Elálltam az útból, hogy bejutást nyerjen.<br />
<br />
-Nem rosszindulatból kérdezem, de tulajdonképpen miért is jöttél?<br />
<br />
-Oh, hát csak...igazából látni szerettelek volna. Tegnap nem volt alkalmunk sokat beszélgetni.<br />
<br />
Na nem mondod? ─ kérdeztem magamtól, de a válaszom igazából egy egyetértő bólintás és egy apró mosoly volt.<br />
<br />
-Gyere a konyhába, épp reggelizek. Nem kérsz valamit?<br />
<br />
Megrázta a fejét. Éreztem, hogy arcomat elönti a pír; csak azt nem tudtam, hogy miért. Épp megszólalt volna, mikor újból a csengő hangját hallottam meg. Elindultam az ajtó irányába.<br />
<br />
-Vársz valakit? ─ hallottam meg a hátam mögül a fiú hangját, de a kérdésére csak egy “hmm” volt a válaszom.<br />
<br />
Kinyitottam az ajtót és előttem állt a fürtös. A haja festéktől mentes volt, de ha jól láttam a pólója alól még kikukucskált egy rárajzolt állatka halvány alakja.<br />
<br />
-Mit akarsz? ─ tettem fel unottan a kérdést.<br />
<br />
Önelégült vigyorgásba kezdett, amit nem tudtam hová tenni. Lépteket hallottam a hátam mögül, és nem sokkal később meg is jelent Luke. Gyilkos pillantásokat intézett a velem szemben álló göndör hajú srác felé.<br />
<br />
-Te meg mit keresel itt? ─ vonta kérdőre a szöszit Harry.<br />
<br />
-Semmi közöd hozzá, Styles.<br />
<br />
-Igenis van hozzá közöm, ugyanis Bell reggel felhívott, hogy nem tudok -e rólad valamit.<br />
<br />
Mielőtt bármelyikük is szólhatott volna valamit, megszólaltam.<br />
<br />
-Állj. Bell? Miféle Bell? Bluebell? Luke, mi ez az egész? Harry, te pedig miért jöttél? ─ kérdésekkel halmoztam el őket.<br />
<br />
Nem szóltak semmit. Luke lehajtott fejjel állt mellettem, míg Harry arcán semmitmondó érzelmek mutatkoztak.<br />
<br />
-É-Én most elmegyek ─ a szöszi kijelentette; némi félelemmel a hangjában.<br />
<br />
-Ez az Hemmings, fuss csak! Ahogy szoktál! ─ Harry a fiú után kiáltott.<br />
<br />
-Gyere be! ─ rángattam be a házba a fürtöst. ─ És most meséld el, hogy mi ez az egész!<br />
<br />
Vártam a magyarázatát. Mi köze van Lukenak Bluebellhez? És Harrynek Lukehoz? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben és csak a magyarázatot vártam. A magyarázatot, amiből végre megtudhatom, hogy mi ez az egész.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-90189112642675557472013-07-02T09:22:00.000-07:002013-07-03T09:19:20.526-07:00Chapter 5Sziasztok!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-lKFlPwRYu6A/UdGLvSTwU6I/AAAAAAAAAoo/hLnlTMsK1H8/s717/today.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-lKFlPwRYu6A/UdGLvSTwU6I/AAAAAAAAAoo/hLnlTMsK1H8/s320/today.png" width="223" /></a></div>
Köszönöm a kommenteket és a feliratkozókat! A díjakat, amiket nem tettem ki, azért bocsánat, csak nem nagyon van időm..De igazából nem is erről szeretnék beszélni, hanem inkább azt kérdezném meg, hogy kinek, hogy tetszett a trailer? Mondjátok el a véleményeteket, mert én nem tudom. Nyugalom, ha nincs hang, akkor nem nálatok van a baj. Az előző bejegyzésben elolvashatjátok, hogy miért. Egyébként egy új, fontos szereplővel bővül a történet, aki nem lesz más mint a 5SOS egyik énekese. Itt azonban hétköznapi srác. Na mindegy, nem is nagyon húznám az időt, csak még annyit, hogy mit szóltok a fejléchez? Írjatok hosszas véleményt, kérlek! u.i.: bocsi, hogy ilyen rövid lett.<br />
Lana xx.<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Luke.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span>
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span>
Az út első felén nem igazán szóltunk egymáshoz. Sőt. Azonban valamiféle késztetést éreztem afelé, hogy megszólaljak, és megköszönjem neki, hogy szó nélkül bepattant a kocsijába, és a kórház felé igyekszik velem.<br />
<br />
-Harry...─ szólaltam meg.<br />
<br />
-Hmm? ─ fejével biccentett, hogy mondjam.<br />
<br />
-É-Én...furcsa ezt nekem kimondani, tudod, csak meg szeretném köszönni.<br />
<br />
Elégedetten elmosolyodott, de nem szólt semmit. Az ablak felé fordultam; a vihar még mindig tombolt. De ez volt a legkisebb gondom. Az út további része csendesen telt. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, mikor leparkolt. Azonnal kipattantam a járműből és sietős léptekkel elindultam a bejárat felé.<br />
<br />
-Várj már! Hiszen azt sem tudod, hogy merre kell menni ─ mordult rám a fürtös.<br />
<br />
Most meg mi a baja? Az előbb megköszöntem, és ő meg mosolygott. Akkor most? Mondjuk lehet azt várja, hogy bocsánatot kérjek. De ugyan már, még én? A gondolataim közel se a bocsánatkérés körül forogtak. Épp ellenkezőleg. Már egy ideje azon a srácon, Lukeon jár az eszem, akivel a kávézóban találkoztam.<br />
<br />
Harry előre ment; hosszú lábai nagy előnyt nyújtottak neki, míg én a nem túl magas, amolyan közepes termetemmel kullogtam mögötte. A recepció felé ment. Itt van ilyen is? Meglep. Súgott valamit a fiatal lánynak, aki ott állt, majd mindketten elmosolyodtak. És megfogja a kezét? Oh, te jó ég. Hogy ez mennyire gerinctelen dolog...Tegnapelőtt Clar, tegnap az a vörös hajú csaj; ma pedig egy nővérke. Szép teljesítmény, mondhatom.<br />
<br />
-Zoe ─ kiáltott oda, épp, hogy halljam.<br />
<br />
Kérdően néztem rá, mire fejével biccentett, és elmorgott egy “erre”-t. Ismét követtem; Utálom, hogy szívességet tesz nekem és, hogy ezért nekem hálásnak kéne lennem. Eddig semleges volt. Most már határozottan utálom. De Luke; Ő annyira... Teljesen az ellentéte ennek a majomnak. Igaz, még szinte nem is ismerem, de láttam a szemében, hogy ő <i>más. </i>Sosem volt még kapcsolatom fiúval. Semmiféle. Lehet, hogy nevetséges, hogy az embernek tizenkilenc évesen még nem volt barátja és, hogy sohasem csókolózott. Mondjuk kinek mi a nevetséges. Nem ez határozza meg, hogy milyen ember vagyok vagy leszek.<br />
<br />
A gondolatmenetemet megszakítottam, ugyanis a kórterem elé érkeztünk.<br />
Hirtelen lejátszódtak a fejemben az emlékek. Mikor én is egy ilyen, pont ilyen “szobában” feküdtem. Láttam, ahogy nagyi szenved. Ahogy magatehetetlenül fekszik az ágyon és mereng néhány jelentéktelen dologról.<br />
Ujjaimat rátapasztottam a hideg kilincsre, súlyommal lenyomtam azt, és már bent is voltam a kis helyiségben.<br />
<br />
-Szia drágám ─ a nagyanyám megelőzött a köszönést illetően.<br />
<br />
-Hogy vagy? Nagyon fáj? Mikor épülsz fel? És egyáltalán, hogy történt? ─ rengeteg kérdéssel halmoztam el, mire ő csak elmosolyodott és belekezdett a beszédbe.<br />
<br />
-Jól vagyok. Már a körülményekhez képest. Nem, már nem fáj annyira, túl lehet élni. Az orvosok szerint egy-másfél hónap mindössze. Épp a boltba mentem, és ugye ott át kell menni az úton. Nem néztem szét, és elütött egy autó. A sofőr hozott be a kórházba ─ beszélt, majd mosolyogva végigsimított végigsimított a karomon.<br />
<br />
-É-És nincs szükséged valamire?<br />
<br />
-Nem, nincs kedvesem. Menj haza, pihenj le. Holnap majd még bejössz. Úgy jó lesz? Egyébként..honnan tudtad, hogy hol van a kórház?<br />
<br />
-Harry hozott ide ─ fújtam ki idegesen a levegőt.<br />
<br />
Halványan elmosolyodott, majd fejével jelezte, hogy mehetek nyugodtan. Miután elhagytam a barátságtalan kórtermet Harry-t pillantottam meg, miközben egy széken ül és az előbbi lánnyal beszélget.<br />
<br />
-Ha nem bánod, most elrabolom ─ néztem bűnbánó arccal a lányra, aki értetlenül meredt rám ─ Te pedig ─ néztem Harryre ─ Hogy gondoltad, hogy lányokat szedsz fel, miközben otthon sír három gyereked?<br />
<br />
Látni kellett volna azt a tekintetet, amit akkor küldött felém a göndör. A fiatal lány felállt és sértődötten faképnél hagyta. Ez igazán járt neki. Milyen könnyű átejteni az embereket. Komolyan elhitte, hogy ennek a tökkelütöttnek van három gyereke? Még majd nem én is elnevettem magam.<br />
<br />
-Ezt miért kellett? Már épp jó irányba haladtam, hogy felszedjem ─ dühöngött, mikor kisétáltunk az épületből ─ Amúgy meg, egyáltalán nem volt vicces.<br />
<br />
Épp vissza akartam szólni, mikor láttam, hogy Harry autójának már maximum a hűlt helye van meg.<br />
<br />
-Nem azért, de hol a kocsid?<br />
<br />
-Hol a kocsim?<br />
<br />
-Ezt kérdezem.<br />
<br />
-Francba! Hol van? Zoe, te szórakozol? Ellopták? Elvontatták? ─ leült a lépcsőre és elkezdte sorolni magának a lehetőségeket.<br />
<br />
-Hogy jutunk vissza szakadó esőben? Több, mint fél órát kéne gyalogolnunk.<br />
<br />
-Szerinted én tudom?! ─ szűrte ki idegesen fogai közt a szavakat.<br />
<br />
Leültem mellé a hideg kőre és valami használható ötletet próbáltam kitalálni. Taxik persze nincsenek. Már miért is lennének? Hát, akkor kénytelenek vagyunk esőben hazamenni. De úgy láttam, hogy Harrynek ez volt a legkisebb gondja. A fekete jármű miatt sokkal jobban aggódott.<br />
<br />
-Harry, én elmegyek. Gyalog. Veled vagy nélküled, de én megyek ─ álltam fel.<br />
<br />
-Azt sem tudod merre kell menni ─ érvelt.<br />
<br />
-Akkor legalább eltévedek és megfagyok. Éhen halok vagy valamelyik szűk kis utcában lelőnek. Végül is mindegy.<br />
<br />
-Nincs olyan szerencsém ─ kacsintott.<br />
<br />
-Tehát ezt szeretnéd? Hogy meghaljak?<br />
<br />
Felnevetett majd megforgatta a szemeit.<br />
<br />
-Félreérted. Csak néha már nagyon elegem van belőled. Mivel szolgáltam rá, hogy ilyen légy velem? Hogy bánts? Ha csak szavakkal is ─ fakadt ki.<br />
<br />
-Hogy mivel szolgáltál rá? Nos, lássuk csak...Nem-nem, Harry. Ezt sajnos nem tudom. Tudod, én általában azokkal vagyok kedves, akiket valamennyire kedvelek.<br />
<br />
Megvonta a vállát, mintha nem is érdekelné. Elindultam jobbra; remélve, hogy azért hazatalálok. Vagy biztos lesz valaki, aki megsajnál és felvesz. Mondjuk erre elég kevés az esély. Az “útitársam” az ellenkező irányba ment. De már csak büszkeségből se tartottam volna vele. Megbántott, és remélem, hogy én is őt. Épp az a célom, hogy megbántsam.<br />
Egy ideje már biztosan kóválygok. Az eső esik. Eláztam. Fázom. Az a néhány autó ami tíz percenként megy el sem áll meg. Lehet bekövetkezik Harry akarata, és tényleg meghalok. De nem olyan nagy hely ez, hogy el tudjak tévedni. Mondjuk már eltévedtem, de ez így akkor sincs rendben.<br />
A járda szélén egyensúlyoztam, több kevesebb sikerrel, mikor láttam, hogy egy autó közeledik felém. Nem tulajdonítottam neki sok figyelmet, épp ellenkezőleg. Talán épp ezért nem észleltem, hogy mikor közelebb ér hozzám, lassít. Felnéztem, majd egy ismerős arcot pillantottam meg a volán mögött.<br />
Luke.<br />
<br />
-Szállj be, elviszlek, ha már a múltkor nem hagytad ─ kedvesen utasított, de a végét elnevette.<br />
<br />
Kissé hezitáltam. Nem is ismerem őt. Mondjuk jó benyomást keltett az első találkozáskor, de attól még lehet elvetemült pszichopata. Őrült; vagy bármi más. Végül némi gondolkodás után beszálltam a kocsijába.<br />
<br />
-Örülök, hogy újra látlak ─ szólalt meg.<br />
<br />
Na ne. Ismét zavarba hoz. Ismét képtelen vagyok megszólalni; az egészből csak annyit észleltem, hogy a fejem vörösödni kezd. Borzalmasan kínos nekem ez a helyzet.<br />
<br />
-Nem akartalak zavarba hozni. Még nem volt alkalmam rendesen bemutatkozni ─ nézett rám ─ a nevem Luke Hemmings.<br />
<br />
Szegénykém csak beszélt, beszélt és beszélt. Fogalma sem volt arról, hogy mennyire zavarban vagyok. Végül beindította az motort és az autó indult. Láthatóan sokkal fiatalabb mint én; mégis én érzem magam kellemetlenül a közelében. Kellemetlenül, de mégis jól.<br />
<br />
-Hol laksz? ─ kérdezte; most muszáj mondanom valamit.<br />
<br />
-O-Ott mész egyenesen, bekanyarodsz, jobbra, szintén mész egyenesen és a második ház ─ hadartam el.<br />
<br />
-Új vagy a környéken? Tudod itt az a szokás, hogy utcacímet mondunk ─ nevetett.<br />
<br />
-Umm, igen, új. De csak a nyár végéig, tudod, a nagyanyámnál...vagyok.<br />
<br />
-El sem hiszem, hogy többet mondtál két szónál ─ vigyorgott.<br />
<br />
-Luke, állj. Itt lakom ─ mosolyogtam kínosan.<br />
<br />
Lassan leparkolt a ház elé.<br />
<br />
-Akkor szia ─ szálltam ki.<br />
<br />
-Még látjuk egymást, szépség ─ mosolygott, majd elhajtott.<br />
<br />
Nem tudom, hogy mit gondolhatnék erről a fiúról. Tipikus szőke herceg. Kék szem. Tökéletes mosoly. Egyszerűn oda és vissza vagyok érte. Már most. Igen, ez az első eset, hogy egy fiú teljesen elvarázsolt és a hatalmába kerített. Kedves és nem nyomul. És szépségnek nevezett ─ magamban mosolyogtam, majd a szomszéd ház felé pillantottam, és megláttam...Harryt?<br />
A lépcsőn ült, egy üveggel a kezében. Elég nyilvánvaló, hogy nem víz vagy üdítő van benne. Öt méterről is meglehetett érezni a tömény alkohol szagát. Annyira azért én sem vagyok szívtelen, hogy ott hagyjam. Sietős léptekkel elindultam felé.<br />
<br />
-Harry, te részeg vagy? ─ ennél hülyébb kérdést fel se tehettem volna; hisz nyilvánvaló.<br />
<br />
-Szia drága ─ hangja elmosódott volt.<br />
<br />
-Gyere már ─ kivettem a kezéből az üveget, ami üres volt. Remek. Itt küszködök egy részeggel, akit mellesleg utálok is. Hogy miért? Nem tudom. Felrángattam a földről és bevezettem a házába.<br />
<br />
-Csókolj meg, Zoe, kérlek, csókolj meg ─ amúgy is felfordult tőle a gyomrom, de így, hogy így kell látnom; még inkább visszataszító. <br />
<br />
Közelebb jött. Már csak néhány centi választott el minket egymástól. Az alkohol érezhető volt a levegőben. Harry közelebb jött, és még közelebb.<br />
<br />
-Oh, menj már Harry ─ azzal erősen ellöktem magamtól; felesett. Kissé megijedtem, ugyanis nem reagált semmire ─ Harry, ne szórakozz velem, Harry, hallasz?<br />
<br />
Ver a szíve, tehát nem halt meg. Mondjuk ennyitől is csak ő tudna kibukni. Nyilván elaludt. Egy pillanatra elkalandoztam, és már a tudatalattim majdnem elkezdte a kis monológját, azonban még csak a gondolatot is kiűztem a fejemből; na jó, bevallom, aranyos volt, ahogy ott aludt. Olyan..ártatlan. Rendben, kimondtam. De ez minden. Attól még ugyan az az ember, aki volt. Nem fog megváltozni csak azért, mert elaludt. De miért ivott? Kétlem, hogy azért, mert összeveszett velem.<br />
A dolgon nem is gondolkoztam tovább. Egyszerűen fogtam magam és kisétáltam. Azonban az ajtóban megtorpantam. Ez egy tökéletes alkalom, hogy megleckéztessem. Már csak egy filctollra és még néhány kellékre van szükségem...<br />
<b><i><br /></i></b>
<b><i>(következő nem tudom mikor jön! xx)</i></b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-1615929352200542532013-06-30T12:22:00.000-07:002013-06-30T12:22:50.270-07:00Figyelem!Hi, darlings.<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-52nbkhkvJrM/UdCFPWFBfjI/AAAAAAAAAoI/QFc5b3CsWd4/s500/6harry.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="160" src="http://4.bp.blogspot.com/-52nbkhkvJrM/UdCFPWFBfjI/AAAAAAAAAoI/QFc5b3CsWd4/s320/6harry.gif" width="320" /></a>Nos, most még nem új résszel jelentkeznék, csak szeretném bejelenteni, hogy általam elkészült a bloghoz a <a href="http://www.youtube.com/watch?v=GA5x_YT0E3Q">videó.</a> Akinek van aláfestő zene az örüljön, ugyanis nekem nincs. Állítólag letiltották, merthogy Harry Don't Let Me Go-ja volt, és azt töröltették. Van, aki azt mondta, hogy neki van hang, nekem nincs. Na mindegy, azért jelezzetek vissza youtube-on és itt is, hogy kinek, hogy működik. Lehet, hogy nem kellett volna trailer, hiszen akkor fény derül a dolgokra. Na mindegy, lényegtelen. Btw nem csak itt, hanem a fenti sávban a cím alatt is meg tudjátok tekinteni (utolsó). Remélem nektek (velem ellentétben) elnyerte a blog-vidi a tetszéseteket. Amúgy most az egyik csajszival épp fejlécekről beszéltünk. Mit szólnátok hozzá, ha lenne fejléce a blognak? Régebben is mondták már, hogy nem ártana. Na mindegy. Nem is beszélek tovább. Várom a véleményeket.<br />
<i>Új fejezet holnap! Addig is pipáljatok és ne felejtsetek el megjegyzést hagyni! </i><br />
<i><br /></i>
<i><u>Later, baby.</u></i><br />
<i>xx.</i>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-44285005008929591532013-06-28T17:16:00.000-07:002013-06-30T04:59:54.889-07:00Chapter 4<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Jem3RwpdWwg/Uc4HoLZtm-I/AAAAAAAAAmY/GWFOnJtaH5Q/s500/thisisus.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="264" src="http://1.bp.blogspot.com/-Jem3RwpdWwg/Uc4HoLZtm-I/AAAAAAAAAmY/GWFOnJtaH5Q/s320/thisisus.gif" width="320" /></a>Sziasztok! Hát, mint mindig, most is meg szeretném köszönni azt a sok támogatást, amit tőletek kapok! Negyvenkét feliratkozó. Te jó ég! Erre nem számítottam! Az aranyos kommentek, amelyeknek mikor a végére érek a szám felfelé kunkorodik; levakarhatatlan mosoly és boldogság lesz úrrá rajtam.<br />
Remélem örültök az új fejezetnek! Most, lassan hajnali negyed kettő lesz, és egyszerűen képtelen vagyok aludni. Mostanában ilyenkor szoktam írni; Végezetül pedig az <a href="http://ask.fm/iamawriter">askom</a> (a privátot nem osztanám meg) kérdésekre éhes. Kérdezzetek bátran, mindenre nagyon szívesen válaszolok! A díjakból egyet kitettem, a többire pedig fogalmam sincs, hogy mikor lesz időm. De nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást!<br />
Lana xx.<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Chapter 4</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span>
<br />
Reggel arra ébredtem, hogy nap egyik halvány fénysugara kellemesen cirógatja az arcomat. A nyár elején ilyen kellemes idő elég ritka. Lassan kibújtam a melegséget adó paplanom alól, és az ablakhoz léptem. Kihúztam a függönyt, majd mikor rájöttem, hogy az égitest fényére most még mennyire érzékeny a szemem, azonnal visszahúztam az áttetsző, fehér, lepkékkel díszített anyagot. Gyorsan visszahuppantam az ágyra, és gondolkodásba merültem. Milyen furcsa. Már legalább három napja, hogy itt vagyok, de még most sem hívtam fel anyáékat; a nagyi biztos beszélt velük, azonban én még mindig dühös vagyok mindkettejükre. Ide, az Isten háta mögé száműztek három hónapra. Ehhez kéne jó pofit vágnom és kedvesen eltűrnöm az egészet? Sosem voltam az a fajta. Megvolt a magamhoz való eszem, és minden más, amire szükségem volt. Talpra esett, határozott és céltudatos voltam. És persze naiv. Jó néhányszor előfordult, hogy a “barátaim”, ─ akiket az új életmódom során ismertem meg ─ rossz dolgokba rángattak. Új “bandatagként” fogalmam sem volt, hogy mik a szokásaik; ők már akkor egy jól összekovácsolódott csapat voltak, én pedig az új lány, akit bármire rá lehetett venni. Ez egy bizonyos ideig előny, aztán mikor a baj után egyedül hagytak hátrányos tulajdonságnak éreztem ezt a bizonyos “talpraesettséget”.<br />
Azonban ha ez lett volna minden...Miattuk szoktam rá a dohányzásra, ami bár tudom, hogy káros, mégsem tudok ezzel a sokat mondó információval mit kezdeni. A szüleim próbáltak vissza rángatni a földre, csak sajnos sosem értették meg, és mai napig nem értik, hogy nekem így jó.<br />
Örültek. Örültek, hogy már nem barátkozom azzal a társasággal, akik szerintük rosszra biztattak. Nem ők tették ezt velem, hanem a világ. A világ, aki mindenkit eltaszít. Jobban belegondolva inkább a társadalom, aki nem tudott elfogadni úgy, ahogy vagyok. Régebben is megfigyeltem, hogy kilógtam a sorból. Sosem öltözködtem a legújabb divat szerint. Sosem hallgattam a legújabb zenéket, mint mások. Valamiért mindig más voltam, és épp ezért lógtam ki a sorból.. Néha sok mindent megadtam volna azért, hogy olyanná váljak, mint a suli tökéletes lányai, azonban ilyenkor megszólalt a tudatalattim: <i>“Zoe, te különleges vagy! Semmi értelme velük barátkoznod. Te nem illesz közéjük. Te más vagy. Különleges!”. </i>És igen, valóban más vagyok és voltam. Épp ezért közösítettek ki.<br />
<br />
-Drágám ─ a nagyi lágy hangja zökkentett vissza a valóságba.<br />
<br />
-Igen?<br />
<br />
-Anyád az. Veled akar beszélni ─ sétált beljebb a szobába, egészen az ágyig. Reménnyel teli tekintettel nézett le rám fölém tornyosuló alakja, miközben a fekete, vezeték nélküli telefont szorongatta a kezében.<br />
<br />
Kikaptam a kezéből a készüléket, majd a fülemhez szorítottam.<br />
<br />
-Szia anya ─ mondtam ridegen és szárazon.<br />
<br />
-Szia Kincsem, hogy vagy? ─ anya csilingelő hangon szólalt meg.<br />
<br />
-Élek.<br />
<br />
-És Harry?<br />
<br />
Honnan tud róla?<br />
<br />
-A seggfejre gondolsz a szomszédból? ─ nevettem fel jóízűen.<br />
<br />
-Hallottam, tegnap együtt vacsoráztatok.<br />
<br />
-Ha már ennyire be vagy avatva a dolgokba, akkor a többit hogy-hogy nem tudod? Nézd, nekem nincs időm a sablonos bájcsevejhez. Tehát én most leteszem a telefont. Majd...máskor beszélünk.<br />
<br />
Mielőtt megszólalhatott volna, bontottam a vonalat, és hanyagul magam mellé dobtam a készüléket.<br />
<br />
*<br />
<br />
-Mit kérsz reggelire?<br />
<br />
-Nem tudom ─ vállat vonva megráztam a fejem.<br />
<br />
-A fenébe is. Én most rohanok, mert elkések, de egyél, hiszen van mit. Estére jövök ─ intett a nagyanyám az ajtóból egy savanyú mosoly kíséretében, majd jó hangosan becsapta az ajtót, ezzel jelezve, hogy távozott.<br />
Remek! Újabb remek nap a nyárból!<br />
Kisétáltam a kertbe, majd előhúztam a zsebemből a cigarettásdobozt, meggyújtottam a tüzet, majd rutinos mozdulattal a számhoz emeltem, és szívtam belőle. A füstöt pedig hanyagul kifújtam.<br />
<br />
-Szia, Zoe ─ egy rekedtes hang szólalt meg a hátam mögül.<br />
<br />
Ez meg mi a szent szart keres itt?!<br />
<br />
-Még van képed ide jönni? Hadd idézzem, várj; oh igen, egy ilyen “minden ízben unalmas” lányhoz?! ─ hangom néhány oktávval feljebb szökött.<br />
<br />
-Dohányzol? ─ figyelmen kívül hagyta a kitörésemet.<br />
<br />
-Amint látod.<br />
<br />
-Árt az egészségednek, szokj le ─ utasított.<br />
<br />
-Te pedig kopj le! Érted? Vagy netalántán betűzzem? Menj el! Clarhez, vagy a tegnapi vörös nőcskédhez, de egyre kérlek meg: hagyj engem békén! ─ hangom fenyegető volt, mintsem kérő.<br />
<br />
Szemeivel a földet, vagy a cipője orrát fürkészte. Ezt már nem tudom megmondani. Zavarban volt. Újabb pont Zoe Harrison. Magamban halványan elmosolyodtam, amit próbáltam leplezni. Még azt hinné, hogy miatta. Mondjuk miatta, de nem is. Hiszen rajta, azon, hogy milyen szerencsétlen, azon mosolygok. Már-már én érzem kínosan magam, hogy ismerem őt.<br />
A szép, napfényes idő már korántsem volt olyan szép. A szél hűvösen fújt, az égen pedig viharfelhők gyülekeztek. Talán ez az oka annak, hogy a mellettem ácsorgó személy sapkát és vékony, kora nyári kabátot viselt, míg én egy gyűrött, mintás törtfehér pólót és egy fekete hosszúnadrágot.<br />
Próbáltam leplezni a csalódottságot afelé, hogy nem beszél. Nem, nem mintha hiányzott volna, de nagyon jót mulattam az esetlen és határozatlan mondatain. Ahhoz képest, hogy fiú, nagyon félénk is tud lenni.<br />
<br />
-Mi az, nem mész? ─ vontam kérdőre.<br />
<br />
-D-De, mindjárt ─ dadogott össze-vissza.<br />
<br />
-Nézd, Harry ─ léptem mellé, kezeimet a vállára helyeztem ─ most igazán kedves leszek veled. Egyszer mondom el, tehát jól figyelj. Tegnap a vacsora. Szeretném nem megtörténté varázsolni, de nem megy. Elmentünk, ettünk, meséltem magamról, ahogyan te is. Nem működik kettőnk között ez a barátság, vagy mi. És semmi más sem. Szeretném, ha most elmennél, és többet nem jönnél át. Soha, de soha többé. Rendben? ─ a végére elmosolyodtam.<br />
<br />
Vicces volt őt így látni. Ajkai kiszáradtak, nehezen vette a levegőt. Miközben beszéltem, mellkasa folyamatosan emelkedett és süllyedt. Izgult, talán félt. Szinte itta a szavaimat. Bólintott, de mielőtt elment volna, megszólalt:<br />
<br />
-Zoe, esetleg...nem ─ homlokomat összeráncolva vártam, hogy kinyögjön valami értelmeset ─ nem tehetnél úgy, mintha kedvelnél?<br />
<br />
-Próbáltam úgy tenni, de azt az esélyt, hogy valaha is őszintén kedves legyek veled, azt tegnap este eljátszottad, Harry ─ tudtam, hogy szavaim fájóan érintik majd.<br />
<br />
Nem értem ezt a fiút. Egyszer kedves, aztán céltudatos és romantikus; utána bunkó, majd félénk. Igen sokoldalú.<br />
Azonban be kell valljam, hogy élveztem. Rettentően. Oh, de még mennyire. Sikerült az ujjam köré csavarnom; lesi minden szavamat, és bármit megtenne, hogy akár egy köszönést küldjek felé, akár foghegyről.<br />
Elsétált, azonban nem sokkal később a kezemben szorongatott készülék rezegni kezdett; sms.<br />
Megkönnyebbülve futottam át a sorokat, és mire a végéhez értem, rájöttem, hogy a szolgáltatótól jött.<br />
<br />
*<br />
<br />
Úgy érzem, friss levegőre van szükségem. Egy hosszú sétára.<br />
Előhalásztam a bőröndöm mélyéről a farmer ingemet, és egy szürke, hosszított kabátot, ugyanis az idő nem engedi, hogy pólóban és rövidnadrágban flangáljak. Fekete nadrág, fekete top az ing, fehér converse és végül a vékony, nyárias kabát. Alapjában véve jó <a href="http://data.whicdn.com/images/65736402/large.png">összeállítás.</a><br />
Sietős léptekkel hagytam el a házat. Épp, hogy kiléptem az ajtón az eső jobban esett a kelleténél. Mintha dézsából öntenék, vagy valami hasonló. Arcomra is csöppent néhány hűvös esőcsepp; úgy tűnt, mintha sírnék. Szürkés kabátomat jobban összehúztam magamon, ugyanis a szél süvített. Néhány tíz méter gyaloglás után az eső zuhogása kissé alábbhagyott, azonban még mindig nem állt el. Fogalmam sem volt, hogy miért jöttem el “otthonról”, vagy, hogy hová igyekszem. Csak annyit tudtam, hogy el kellett jönnöm. Levegőre vagy valamiféle rövidke környezetváltozásra volt szükségem.<br />
Egy kávéházat pillantottam meg nem messze tőlem. Kávéház itt? Itt, a civilizációtól messzi kis vidéken? Vállamat megrántva, szapora léptekkel igyekeztem a két szoba nagyságú helyiség felé. Odaérve gyorsan beléptem; megcsapott a tömény alkohol szaga. Talán ez...ez mégsem kávéház. Furcsa alakok ücsörögtek a bárszéknek nem nevezhető tárgyakon.<br />
Idegesen mértem fel a terepet, majd a bárpult szerűséghez siettem.<br />
<br />
-Egy kávét és a croissant kérek ─ szólaltam meg félénken.<br />
<br />
-Mindjárt viszem; ott foglalhatsz helyet ─ biccentett a sarokban elhelyezkedő kis asztal felé.<br />
<br />
A hely egyáltalán nem tűnik otthonosnak vagy barátságosnak. Inkább...büdösnek és morbidnak. De az esőn mégsem maradhatok.<br />
<br />
A nő semmitmondó mosollyal letette elém a rendelést, majd távozott.<br />
A kávé borzalmas. Ezek nem ismerik a cukrot vagy a tejet? Netán ez nem is kávé. A croissan száraz volt, és talán romlott is.<br />
<br />
-Hello, szépség ─ egy szőke hajú, szürke szemű és nem utolsósorban jóképű fiú köszönt nekem ─ Leülhetek?<br />
<br />
-Kétlem, hogy élveznéd a társaságom, de egyébként igen, le.<br />
<br />
-Luke ─ nyújtotta a kezét.<br />
<br />
-Zoe ─ zavartan viszonoztam a kézfogást.<br />
<br />
Túlságosan zavarban voltam ahhoz, hogy bármit is mondjak. Bűnbánó arccal kortyoltam egyet a förtelmes kávémba.<br />
<br />
-Ne idd meg. Tudom, hogy borzalmas ─ nevetett fel kissé keserűen.<br />
<br />
Elpirulva helyeztem vissza az apró csészét a kistányérra.<br />
<br />
-Mindig ilyen hallgatag vagy? ─ mosolyogva szegezte nekem a kérdést.<br />
<br />
Feszengve ugyan, de válaszra bírtam magam.<br />
<br />
-Nem, csak...most nem vagyok beszédes kedvemben ─ beszéltem, közben a telefonom órájára pillantottam ─ Oh, mennem kell. Ne haragudj.<br />
<br />
-Elvigyelek? Autóval vagyok, az eső pedig zuhog.<br />
<br />
Próbáltam mindenféle rettenetes gondolatot elűzni a fejemből, ami ezzel a fiúval kapcsolatos. Válaszként nemlegesen megráztam a fejem, majd elsiettem.<br />
<br />
<i>“Mi történt veled, Zoe Harrison?! Elfutsz egy fiú elől? Kedves vagy vele? Zavarba jössz? Elpirulsz? Mégis mi a fészkes fenét képzelsz te magadról?!” </i>─ a tudatalattim újra működésbe lépett. A fenébe. Mi történt velem...ténylegesen.<br />
De ez a fiú, Luke...egy pillanat alatt levett a lábamról. Közvetlen kedvessége tökéletes ellentéte annak az arrogáns és öntelt Harrynek a szomszédból.<br />
<br />
*<br />
<br />
Gyorsan becsaptam magam mögött az ajtót, mikor visszaértem a házba; arra lettem figyelmes, hogy a találkozás óta fülig éri vigyorral mászkálok. Nem, nem nem. Nem lehet! Nem lehetek kedves, önzetlen és jószívű. Nem csak vele. Senkivel.<br />
Már késő délutánra járt. A nagyi megígérte, hogy ilyenkor itthon lesz. Kezdek aggódni.<br />
Épp, hogy végigsiklott a fejemben ez a gondolat megszólalt a telefon. Futólépésben igyekeztem a konyha felé, majd zihálva felkaptam a készüléket és beleszóltam..<br />
<br />
-Igen, tessék?<br />
<br />
-Ön Miss Harrison? ─ egy hivatalos hang kérdezte.<br />
<br />
-I-Igen ─ dadogtam ─ Miért?<br />
<br />
-Kérem hölgyem nyugodjon meg, de...<br />
<br />
-De? Nyögje már ki ─ szóltam ingerülten a telefonba.<br />
<br />
-A nagyanyját kórházba szállították.<br />
<br />
-Mi?<br />
<br />
-Nyugalom, Miss Harrison. Nincs komoly baj. A nagyanyjának eltört a bal lába. Hetekig itt kell maradnia. Később, miután megnyugodott lenne szíves befáradni a kórházba? Meg fogja találni a kórházunkat, ugyanis ez a környéken az egyetlen. Viszlát ─ mielőtt bármit is mondhattam volna a vonal megszakadt.<br />
<br />
Könnyek szöktek a szemembe, amiket azonnal letöröltem. Hogy jutok el a kórházig?<br />
...hosszas gondolkodás után rájöttem, hogy az egyetlen megoldás, és kiút az az, ha megkérem Harryt, hogy vigyen el. De nem, azt nem lehet...<br />
<i>“A nagyanyád vagy a büszkeséged?” </i>─ szólalt meg egy belső hang.<br />
Fintorogva és félelemmel teli léptekkel téptem fel a ház ajtaját, majd a fiúhoz igyekeztem. Mikor kinyitotta az ajtót lényegre törően magyarázni kezdtem.<br />
<br />
-Styles figyelj. A nagyanyám kórházban van, eltört a lába. Fogalmam sincs, hogy merre van itt kórház, tehát...─ mielőtt befejezhettem volna, közbe vágott.<br />
<br />
-Siessünk ─ felkapta kocsikulcsát és az autója felé tessékelt.<br />
<br />
Beszálltunk a sötét járműbe. Egy zúgás jelezte, hogy készen állunk az indulásra. Elmotyogtam egy “Köszönöm”-öt, bekapcsoltam a biztonsági övet, majd maximális tempóval haladtunk a ködös úton a kórházig. Egyikünk se szólalt meg.<br />
Aggasztó tény, hogy a nagyi ott fekszik törött lábbal egy undorító kórteremben. Már rögtön rosszul vagyok, ha a kórházra gondolok..Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-447195549077070507.post-60427007935472969822013-06-25T05:12:00.000-07:002013-06-25T05:12:06.464-07:00Chapter 3Sziasztok!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-WvQSkj5cXXQ/UclcjzWr6iI/AAAAAAAAAkw/zO9QIAJFKHM/s1600/hazza.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-WvQSkj5cXXQ/UclcjzWr6iI/AAAAAAAAAkw/zO9QIAJFKHM/s320/hazza.png" width="228" /></a></div>
Nos, fogalmam sincs, hogy hol kezdjem. Sosem gondoltam volna, hogy a 2. fejezetre kapok 13 megjegyzést és hogy a feliratkozóim száma is ilyen gyorsan nő majd. Lehet, hogy nem tudjátok, de nekem ez nagyon sokat jelent. Nagyon-nagyon sokat. Tehát feldobtátok ezzel az unalmas napjaimat, amit nagyon szépen köszönök. Köszönöm a díjamat is, amit nemsokára ki is rakok. Egy olvasó írta, hogy hogyan tudnék elérhetőséget adni. Nem igazán szeretném itt megosztani a facebookomat, ezért belinkeltem a twitteremet (lent). Oh, és képzeljétek..már tudom, hogy hogy fog végződni a blog első évadja. Ez lehet vicces, de én már akkor is eldöntöttem, hogy mi lesz benne. Remélem nem okozok nektek csalódást. Nos, azt hiszem ennyi lenne a mondanivalóm. Várom a visszajelzéseket. Puszi, Lana xx.<br />
<br />
u.i.: akinek van Twittere, az kövessen be; visszakövetem:<br />
<a href="https://twitter.com/styles_orsii">https://twitter.com/styles_orsii</a><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Chapter 3</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span>
<br />
-N-Nekem most mennem kell ─ jelentette ki Bell.<br />
<br />
-Mi? De hát hová? Most mondtad, hogy baj van. Had segítsek, csak mondd el.<br />
<br />
-Nem, Zoe. Köszönöm, de ebben nem tudsz segíteni ─ azzal könnyekkel küszködve kiszaladt a szobából, én pedig rohantam utána.<br />
<br />
-Hagyd ─ Harry a karomnál fogva húzott vissza.<br />
<br />
Visszafordultam, majd szúrós tekintetem az övébe fúrtam. Egy pillanatig ő is komoran meredt rám, majd elmosolyodott. Sötétkék inge szorosan rátapadt kidolgozott felsőtestére; ami azért baj, mert tekintetem akaratlanul is arrafelé vándorolt. Kuncogni kezdett, mire újra felvettem a rideg stílust, karomat kirántottam gyenge szorítása közül, majd lesiettem a lépcsőn. A vendégek nosztalgia délutánt tartottak. Ahogy láttam, senki sem szeretett volna hazamenni. Még, hogy azért jöttek, mert meg szeretnének ismeri. Persze.<br />
Az idegesítő fürtös szorosan a nyomomban volt. Le sem tudtam vakarni magamról.<br />
<br />
-Nem hagynál békén? ─ fordultam hátra.<br />
<br />
-Nem ─ vigyorgott.<br />
<br />
-Na ide figyelj, Styles. Ott az ajtó ─ mutattam az említett dolog felé ─ és te most ki fogsz rajta menni. Nem jössz át többet jó pofizni, nem küldesz sms-t, nem hívsz fel, nem kérdezed meg, hogy hogy vagyok, és nyáladzol tovább az idegesítő barátnőcskéddel.<br />
<br />
-Oh, szóval innen fúj a szél? ─ nevetett.<br />
<br />
-Honnan?<br />
<br />
-Féltékeny vagy. Zoe Harrison féltékeny ─ csapta össze a tenyerét.<br />
<br />
-Mondták már, hogy idióta vagy? ─ kérdeztem, mire megforgatta a szemeit.<br />
<br />
-Mondták.<br />
<br />
-Remek. Akkor most már el is húzhatsz ─ utasítottam.<br />
<br />
Nem vártam meg, hogy mit válaszol. Egyszerűen hátat fordítottam neki, és visszasétáltam a négy fal közé. Bluebell és a titokzatos telefon volt az, ami igazán aggasztott. Olyan boldognak tűnt, aztán az a telefon, és végül elrohant. Alig egy órája ismerem azt a lányt, de máris fejfájást okoz. Na igen, és Harry. Miért mondta, hogy hagyjam? És miért néztek olyan szúrós szemmel az ebédlőben ülő emberek Bellre? Úgy érzem, ez a lány és ez a környék még nagyon sok titkot tartogat; és ezekre előbb utóbb fény derül.<br />
<br />
<br />
<b>~Harry szemszöge~</b><br />
<br />
<br />
Hazasétáltam, bekapcsoltam a TV-t és elkezdtem nézni a szörnyen butító sorozatokat. Komolyan, mint valami tizenéves tinilány, akit ha elutasítanak duzzogva hazasiet és kisírja magából a sok fájdalmat. Zoe tipikusan az a lány, aki nagyon nehezen közelíthető meg. Nagyon nehéz elnyerni a bizalmát, de érzem, hogy nekem ez sikerülni fog. Három hónapot kellesz velem egy körzetben töltenie. Előbb-utóbb beadja majd a derekát, és véleményem szerint ez inkább lesz előbb, mint utóbb. De fogalmam sincs, hogy hogyan közelíthetném meg, ha folyton undok és elutasító. Az én türelmem se tart örökké. Megvan! Ez az! Tudom, hogyan nyerhetném el. Hogy miként zárhatna a kegyeibe. Elhívom vacsorázni ma este!<br />
<br />
*<br />
<br />
Összeszedtem magam, és írtam neki egy sms-t. Attól függetlenül, hogy megkért, ne tegyem.<br />
<br />
<i>“Nem akarlak zavarni, csak kérdeznék. Nos, lehet furcsán fog hangzani, de..nem jönnél el velem ma vacsorázni? H. xx” </i><br />
<i><br /></i>
Hosszú percekig gondolkoztam azon, hogy jó döntés volt -e elküldeni neki. Hiszen a válasza nyilvánvaló. Biztosan nem jönne el velem. Folyton bunkó, undok és hasonlók.<br />
<br />
<i>“Nézd Harry! Két napja ismerlek, és van barátnőd. Nem hiszem, hogy ennek most van itt az ideje. Z. xx”</i><br />
<i><br /></i>
Sokáig néztem a rövidke üzenetet, mire felfogtam, hogy mit írt. Biztosan ő írta? Nem szokott kedves lenni. Lehet, hogy lázas. És azzal érvel, hogy Clar a barátnőm. Jaj, azért azt hittem, hogy nem veszi be ezt az átlátszó dumát. Clar és én sosem szerettük egymást. Azt hittem, hogy ez elég nyilvánvaló. Úgy látszik nem eléggé.<br />
Fogalmam sem volt, hogy mit is írhatnék neki vissza. Sokáig gondolkodtam, mire megszületett a tökéletes válasz.<br />
<br />
<i>“Este nyolcra legyél kész. H. xx”</i><br />
<i><br /></i>
Nem mondhat nemet. Erre már nem.<br />
<br />
*<br />
<br />
Fekete inget és fekete nadrágot vettem fel. Hátha ez jobban imponál Zoenak. Időközben vettem egy csokor virágot is. Szeretném, ha nem azt a Harryt látná bennem, mint mindenki.<br />
Átslattyogtam a szomszédba, majd megnyomtam a csengőt. Elképzeltem magam előtt, ahogy ajtót nyit. Haja kócosan áll, és valami különleges stílusú ruha van rajta.<br />
Halvány mosollyal az arcán ajtót nyitott.<br />
Egyszerű, karcsú alakjára simuló fekete ruhát viselt. Amolyan szolid, mégis figyelemfelkeltő.<br />
<br />
-E-Ezt neked hoztam ─ nyújtottam át a virágcsokrot, mire ő halvány mosolyt eresztett felém, és elfogadta a gazt.<br />
<br />
Ez eléggé furcsa volt. Zavarban vagyok, mint egy kisfiú, aki most hívott életében először randira egy lányt. Mi történt velem?!<br />
<br />
<br />
<b>~Zoe szemszöge~</b><br />
<br />
<br />
A nagyi kérésére kissé hanyagolom a goromba stílusomat. De kivételesen a mai estére. Csak ma este;<br />
Némán sétáltunk egymás mellett, mikor megszólaltam:<br />
<br />
-Ez egyszeri alkalom. Többet nem fordul elő. És szigorúan úgy megyünk oda, mint két ismerős, akik éhesek.<br />
<br />
Kijelentésemen felnevetett.<br />
<br />
-Rendben ─ bólintott nevetve.<br />
<br />
Végül megérkeztünk. Ahhoz képest, hogy távol vagyok a civilizációtól, ez a hely elég...normális. Mikor beléptünk a pincér fiú kezet fogott Harryvel, majd az asztalunkhoz vezetett minket. Elment az étvágyam is, mikor megláttam, hogy miféle alakok vannak ebben az étteremben. Voltak normálisak, mint például mi, de voltak olyanok akik..Tehát olyanok, akiket nem szeretnék közelebbről megismerni. Udvariasan kihúzta nekem a széket, én pedig helyet foglaltam. Leült velem szemben és mosolygott. Leadtuk a rendelésünket. Előre féltem, hogy most kérdezgetni fog. Nem szeretnék neki semmit elmondani az életemről. A néhány évvel ezelőtti betegségemről vagy bármi másról.<br />
<br />
-Beszélgessünk ─ javasolta.<br />
<br />
Mintha olvasna a gondolataimban és direkt arról beszélne, amit nem akarok. Bólintottam, mire ő feltette az első kérdést:<br />
<br />
-Honnan is jöttél?<br />
<br />
-Anglia.<br />
<br />
-Nem fogod elhinni, de én is ott születtem. Holmes Chapelben. Néhány éve költöztem ide.<br />
<br />
-Oh, értem.<br />
<br />
-Most mesélj nekem az életedről.<br />
<br />
Nos, pontosan ettől féltem. Mit kéne neki mondanom? Két nap ismeretség nem elég ahhoz, hogy kiteregessem neki a szennyesem. Véleményem szerint két év ismeretség is kevés lenne.<br />
<br />
-Egy szóban összefoglalva mesélném el: <i>borzalmas.</i><br />
<i><br /></i>
-Biztosan nem. Na, mondj néhány alap dolgot. A fontos tudnivalókat.<br />
<br />
-Rendben. Tehát Angliában születtem, pontosabban Londonban. Október huszonnegyedikén. Tehát idén töltöm be a tizennyolcat. Felvételiztem egy Franciaországban lévő főiskolára, ahol négy éven keresztül az újságírást fogom tanulni szeptembertől. Ha felvesznek. Ha azt elvégzem pedig egy francia szerkesztőségnél fogok dolgozni. Oh, és építgetem a rockzenészi pályámat ─ meséltem teljesen beleélve, mire felnevetett. ─ Most pedig mesélj te!<br />
<br />
-Nos, a teljes nevemet gondolom tudod. Angliában, Holmes Chapelben születtem, február elsején. Már nagykorú vagyok. Kezdő énekes.<br />
<br />
Ez volt az a pont, ahol felnevettem. Ő és az éneklés. Ugyan már. Folytattam volna tovább a nevetést, de tekintetem megakadt egy magas srácon, aki felénk tartott; a vidám hangulat eltűnt és a mosoly is lefagyott az arcomról.<br />
<br />
-Szia Édes ─ lépett oda hozzám ─ meghívhatlak valamire?<br />
<br />
-Bocs, szerintem univerzumot tévesztettél. Lekophatsz.<br />
<br />
Szó nélkül eltűnt a látókörünkből.<br />
<br />
-Ezt szépen elintézted ─ nevetett Harry.<br />
<br />
Közben kihozták a rendelést; Nem igazán volt kedvem enni, csak turkáltam az ételben. Valamiért egy falat se ment le a torkomon.<br />
<br />
-Valami baj van?<br />
<br />
-Igen. Én most elmegyek.<br />
<br />
-Ha a kölyök miatt, aki az előbb idejött, akkor ülj vissza, elintézem.<br />
<br />
Nyilvánvaló volt, hogy mit tenne vele. A tudat, hogy azonnal megverné, megrémített.<br />
<br />
-Nem, dehogy. Csak rosszul érzem magam. De te maradj nyugodtan, é-én most hazamegyek ─ azzal kiszaladtam a helyiségből.<br />
<br />
Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Egyszerűen fogom magam és elszaladok? Mondjuk eléggé rám vall. Nem volt igazából semmi gond, és aránylag jól is éreztem magam. Az a barom pedig nem számított. Csak nem akartam, hogy Harry a bizalmamba férkőzzön. Meg kell őriznem a “Jégkirálynő” szerepet; nem hagyhatom, hogy Harry meglágyítsa a szívemet, és eltűnjön az a Zoe, akit évekbe telt felépítenem. Az embereknek meg kell szokniuk ezt a lányt. A régi, mindig kedves Zoe Harrison elveszett. Remélhetőleg örökre.<br />
<br />
*<br />
<br />
A TV előtt ültem egy hatalmas doboz fagyival az ölembe, mikor ismerős hangokat hallottam kintről. Az ablakhoz sétáltam, hogy megnézzem, ki sétált el előttünk nevetgélve.<br />
Egy vörös hajú lány és...Harry? Ezt nem hiszem el. Megvártam, ameddig a lány elment, de előtte hosszú csókot adott Harrynek. Fúj, hogy ezek mennyire undorítóak. Kirohantam a házból, és őrülten kopogtattam a fiú házának ajtaján.<br />
<br />
-Igen? ─ nyitott vigyorogva ajtót.<br />
<br />
-Rohadék ─ amint ezt kimondtam, jobban mondva ezt követően felpofoztam.<br />
<br />
Hogy miért? Nem, félreértés ne essék, nem vagyok féltékeny. Csak én már kezdtem azt hinni, hogy tényleg van egy kis halovány remény afelé, hogy Harry nem egy szemét. Hogy nem ugyan olyan, mint a többiek. “A remény hal meg utoljára.” Szokták mondani. Nos, nálam ez is meghalt.<br />
<br />
Arca sajgott. Egy hatalmas piros volt jelezte, hogy megérezte, amit kapott.<br />
<br />
-Jó, ezt megérdemeltem.<br />
<br />
-Oh, ha tudnád, hogy mennyire szánalmas vagy. És még én hülye kedves voltam veled. Azt sem érdemled meg, hogy beléd rúgjak. Tudod mit? Felejtsük el ezt a mai vacsorát. Hogy elhívtál valahová és, hogy kedves voltam veled. Mostantól megy minden úgy, mint régen. Én továbbra is utállak. Nem, mintha a vacsora alatt nem utáltalak volna, de most jobban.<br />
<br />
Épp elmenni készültem, mikor megszólalt:<br />
<br />
-Ilyen minden ízben unalmas lányt, mint te, még sosem láttam ─ nevetett a képembe.<br />
<br />
-Barom ─ jegyeztem meg halkan, majd elsétáltam.<br />
<br />
De ugyan már. Mit is vártam egy...ilyentől? Pedig azt hittem, hogy lehet egy kis fegyverszünet, és tudunk egymásnak köszönni anélkül, hogy vita alakuljon ki. Ezek szerint nem. Lényegtelen. Ez van. Egy gonddal kevesebb.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11958419644768492822noreply@blogger.com12